FőképMiként az Else Roesdahl összegző könyvében is olvasható, a vikingek nem csak a lemenő nap felé eveztek sárkányhajóikon, hanem kelet felé is elkalandoztak.
A globalizáció korai képviselőiként kereskedelmi kapcsolatot teremtettek Bizánccal és az akkori arab világgal. Erről nem csak a Skandináviában előkerült komoly mennyiségű arab eredetű ezüstpénz tanúskodik, hanem az a szépszámú tárgyi emlék, amit útközben elszórtak.

Ellentétben a nyugati terjeszkedéssel, errefelé főként kereskedni jártak, kisebb részben zsákmányszerző/adóztató portyákra mentek (860-ban Bizáncot is megpróbálták elfoglalni) - a földszerző telepeseiknek szinte semmi nyoma nem maradt - hacsak a Rusz megalapítását nem veszem annak.
Ide egyébként főként svédek jártak, akiket varégokként is említenek a krónikák.

Ezt az időt és vidéket idézi meg második albumán a finn Turisas. Átgondolt alkotás ez, ami továbbviszi a 2004-es Battle Metal zeneiségét, de ezúttal egy kerek, összefüggő történet kapcsán mutatja meg mindazt a fejlődést, ami Mathias „Warlord” Nygard zeneszerzőben végbement.

A rajongók által nemes egyszerűséggel battle metalnak nevezett muzsika érdekes és izgalmas elegye a Korpiklaani fémjelezte folkmetalnak, a Metal Church képviselte power metalnak, na meg van itt egy kevés Therion-féle szimfonikus beütés is. Semmiképpen se keverjük össze a viking metal világával, ez sokkal nyitottabb annál, jó érzéssel befogad, felhasznál más stílusokat is.

A lemezt nyitó „To Holmgard and Beyond” azonnal mutatja, miről is van szó: nagy ívű kórusok dagasztják a keblet, miközben a dob és a gitár kemény alapokat biztosít, a kettőt meg összeköti Nygard kellemesen férfias hangja.
Mintha operanyitányt hallanánk, ízelítőt az elkövetkező számokból, fülbemászó dallamokat, melyeket később kedvünk szerint dudorászhatunk munkában vagy odahaza.
Ha egyetlen jelzővel kéne jellemeznem a muzsikát, akkor az epikus lenne a legmegfelelőbb választás. Vitán felül ez a lemez egyik csúcspontja.

Hasonló szellemben folytatódik az album, és nem túlzás, ha filmzeneként fogjuk fel a hallottakat. Gyakran éreztem úgy, látom a ködös folyókon evező vikingeket, a kereskedő telepeket, ott ülök Jaroszláv herceg Kijevi udvarában, megérkezem Konstantinápoly falaihoz.

Nygard a változatosságra is ügyel, elvégre háromnegyed óra azért még a hősiességből is sok lenne.
Ilyen „szünet” például az „In the Court of Jarisleif”, aminek egzotikus témája véleményem szerint ugyan inkább balkáni, mint szláv, de harmonikával-hegedűvel megtámogatva nagyon hangulatos (erről némi keresgélés után fellelhető egy amatőr koncertfelvétel a neten - látványnak sem utolsó, amit a banda művel a színpadon).

Aztán az is dicséretes, ahogyan Nygard kihasználja hangi adottságait. Erre legjobb példa a „Five Hundred and One”, hiszen itt a rekedt üvöltözéstől a férfias énekig minden előfordul. Aztán az egész addigi utazást megkoronázza a többszörösen összetett záró tétel („Miklagard Overture”).
Még hosszabb, még epikusabb, még jobb.

A hangzás modern, minden szépen és tisztán szól, ahol kell, ott érezni az erőt, ahol viszont meghittebb hangulat szükségeltetik, ott csak az énekhang és a kísérő akusztikus hangszer hallható.
Azt kívánom, továbbra is ezen az úton menjen tovább a Turisas legénysége, és hasonló kalandozásokról meséljenek még sok-sok albumon.

Az együttes tagjai:
Mathias „Warlord” Nygard - ének, ütőshangszerek
Jussi Wickström - gitár
Hannes „Hanu” Horma - basszusgitár
Tuomas „Tude” Lehtonen - dob és ütőshangszerek
Olli Vänskä - hegedű
Janne „Lisko” Mäkinen - harmónika

A lemezen elhangzó számok listája:
1. To Holmgard and Beyond
2. Portage to the Unknown
3. Cursed Be Iron
4. Fields of Gold
5. In the Court of Jarisleif
6. Five Hundred and One
7. Dnieper Rapids
8. Miklagard Overture

Diszkográfia:
Battle Metal (2004)
The Varangian Way (2007)
A Finnish summer with Turisas (2008) koncert DVD
Stand up and Fight (2010)