FőképHa tehetem, nem hallgatok hip-hopot. Azt, hogy saját zenei ötletek helyett másoktól kölcsönöznek részleteket, a posztmodern és a régizene kedvelőjeként még úgy-ahogy elfogadom (bár a kölcsönzés néha egészen arcátlan módon történik, és nem mindig ad hozzá az eredetihez), de a rapperek stílus- és életvitelbeli extravaganciáját (vagyis a börtönviseltek, szervezett és szervezetlen bűnözők erkölcsi normáinak hirdetését) képtelen vagyok elfogadni és elviselni.
Ugyanakkor a teljesen lebutított, bugyuta szövegekkel nyomott, ötlettelen püfögés-ciccegés szintén hidegen hagy. (Mármint jó esetben. Többnyire azonban inkább idegesít.)

Ezért tartom szerencsésnek, hogy nem csak lecsúszott, vagy a mások jogait semmibe vevő (klipjeikben a nőket egyszerű szexuális objektumként kezelő) előadók juthatnak lemezszerződéshez, hanem a felsőbb középosztálybeli, művelt, jól tájékozott és értelmes nézeteket valló rapperek is megszólalhatnak.
Mint amilyen az atlantai születésű Kanye Omari West, egy egykori Fekete Párduc (vagyis militáns fekete polgárjogi harcos, aki azóta keresztény lelki tanácsadó lett) és a Chicagói Egyetem egyik (ma már ex-) professzorának gyermeke.

Intelligenciája mellett, a valószínűleg ebből következő dallamosságával vett le a lábamról Kanye West.
A „Can’t Tell Me Nothing” kellemes harmóniamenetei éppoly lenyűgözőek, mint a rögtön erre a számra következő „Barry Bonds” kísérletező szelleme, mely Poe (nem a költő Edgar Allan, hanem a kilencvenes évek közepén sikeres modern rocker, Ann Danielewski) alternatív, szemplereket bőven használó muzsikájára emlékeztet.

Még eltaláltabb azonban a kissé a Red Hot Chili Peppersre hajazó, háromnegyedes „Drunk And Hot Girls”, amely igazi tánczenének is elmehetne, ha a fiatalok nem csak szalagavatók alkalmával próbálkoznának a keringő régi vagy korszerűsített formáival, no meg a tökéletes sample-választásnak köszönhetően slágerízű „Stronger”.
Ez utóbbi legalább akkora dobás, mint annak idején Puff Daddy Police-feldolgozása volt, melyben a testes rapper az immár örökzöld „Every Breath You Take”-re nyomta a sódert.

Egyszóval jól megkomponált, ízléses hip-hop lemez kanYeWest 2007-es albuma. Noha azt azért nem állíthatom, hogy a Graduationt hallgatva végleg rákaptam a dolog ízére, és mostantól fogva csak hip-hopot hallgatok, megnyugtató a tudat, hogy a metál-rap crossoveren és a fehér rapper Eminemen kívül – de akár ide sorolhatnám a klasszikus képzettséget a fekete identitástudatért sutba dobó Alicia Keyst is, akinek mellékesen Kanye West volt az egyik producere –, van még, aki hallgatható, sőt, a megfelelő hangulatban egyenesen élvezhető a soul-rap vonalból… még számomra is.

Előadó:
Kanye West – szemplerek, rap

Közreműködők:
T-Pain – ének
Lil Wayne – rap
Mos Def – rap
Dwele – ének
DJ Premiere – szkreccs

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Good Morning
2. Champion
3. Stronger
4. I Wonder
5. Good Life
6. Can’t Tell Me Nothing
7. Barry Bonds
8. Drunk And Hot Girls
9. Flashing Lights
10. Everything I Am
11. The Glory
12. Homecoming
13. Big Brother

Diszkográfia:
College Dropout (2004)
Late Registration (2005)
Graduation (2007)