FőképÖt srác néz rám egy körből. Amerikában is ismerik az Eddát? Na jó nem, meg ez a CD hátlapja. Ha már a borító, az elején egy szárnyas néni elszakítja a láncait, gondolom ezzel a CD címét fejezi ki éppen. Külcsín megvolt, jöhet a belbecs.

A Velvet Revolver, ha valaki még nem tudná, a Guns ’N’ Roses másik énekessel. Nem teszek fel ilyen kérdéseket, hogy akkor most nem inkább Axl a Guns ’N’ Rose nélküli énekes, mert nem érthetem ezeket úgyse.

A „Let It Roll” nagyon jó kezdés egy rock lemezen, hiszen amolyan lazás lányszemébenézős-csajozós dumának is felfogható. Meg egyáltalán, egy nem túl pörgős, de azért nem is lassú, tényleg jó szám.
Ilyenre, tequilát inni, felpattanni a mocira, becsukni a kocsi ajtaját, kilépni egy lakókocsiból, belemeredni a távolba, rágyújtani egy cigarettára szoktak.
A filmeken. Sokat sejtetve. Igen, ez az a fajta, kicsit színpadias rockzene, ami megőrzött valamit magának a glam-ből, még akkor is, ha ezt kézzel-lábbal tagadja.

A második számnál sem vész el a lendület, csak néhol már idegesíti valami a ’zembert. A negyedik szám környékén, ami maxin is kijött és szerintem messze a legjobb szám az albumon („She Builds Quick Machines”), kicsit alábbhagy a viszkető érzés, és teljesen átadjuk magunkat a coca-cola – route66 tengely csodálatának.

Remek hely lehet, ahol ilyen sutyerákok (jó nem azok, de érti mindenki, hogy mire gondolok. Ugye?) ilyen jó zenét csinálhatnak, gondolhatná magában bármelyik zenei menedékjogot kérő.
Milyen meglepő, rockzenével folytatódik a korong, habár szerintem itt visszaugrottunk vagy kétszáz évet az időben hirtelen. Rákendrólilag. Nem baj, az öreg szmókerek is megkapják amit akarnak, könnyes szemmel gondolhatnak a Doors-ra pár perc erejéig.

Úgy egy kicsit mintha már ülve játszottak volna a végén. Ez nem csoda, hiszen Michael Weiland emlékének is szólnak a dalok, ami azért nem vidám. A viszkető érzés viszont totál elmúlt.
Ez sem csoda, hiszen felnőtt emberek nem képesek végig nyávogni több mint tíz számot. Szerencsére. Mondjuk nem fogok végigpogózni egy Velvet Revolver koncertet sem, de talán nem is erre gondoltak, amikor kiadták a Libertadot.

Ha egyszer lesz motorom – gyakorlatilag soha – biztosan ilyen zenéket fogok hallgatni, miközben rágózok, és megyek a hetesen a Balcsi felé, ütemes fejmozgással.
A nagy naplementében, majdnem elfelejtettem, hogy a „making of” kisfilm kihagyhatatlan.

Az együttes tagjai:
Scott Weiland - ének
Slash - gitár
Duff McKagan - basszusgitár
Matt Sorum - dob
Dave Kushner - gitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Let It oll
2. She Mine
3. Get Out The Door
4. She Builds Quick Machines
5. The Last Fight
6. Pills, Demons, & etc.
7. American Man
8. Mary Mary
9. Just Sixteen
10. Can’t Get It Out Of My Head
11. For A Brother
12. Spay
13. GraveDancer

Diszkográfia:
Contraband (2004)
Libertad (2007)