Főkép

Na lássuk, mi változott a Saltatio Mortis háza táján az utóbbi két évben. Ennyi idő telt el ugyanis a 2005-ös Des Königs Henker című lemez megjelenése óta.

Szerencsénk van – teszem hozzá gyorsan, hiszen ez a saját mércéjük szerint roppant sikeres album (54. helyet érte el a német összesített lemezlistán, ami azért nem semmi teljesítmény) majdnem a banda végét okozta. 2006-ban ugyanis a héttagú csoportból hárman felálltak, majd új zenekart alapítva távoztak. A megmaradtak hál’ istennek nem bánkódtak sokáig, négy új muzsikussal kiegészülve stúdióba vonultak és úgymond újraélesztették az együttest. Ilyesmire utal a cím is, ami a saját hamvaiból feléledő főnixre utal, erre a mitikus, állandóan megújuló madárra – a hasonlatot igaznak érzem, mivel a vérfrissítés csak jót tett a zenekarnak.

Első hallásra nincs nagy eltérés a korábbiakhoz képest, továbbra is a megszokott hangszereket használják, vagyis a szabvány gitárok-dob felállást színesítik olyan egzotikus zeneszerszámokkal, mint töröksíp, duda, tekerőlant. A zene ennek megfelelően középkori metal, ami főként fesztiválokon sikeres. Elsősorban német fesztiválokon. Merthogy ugye németül nyomják a szöveget, ami azért globalizált világunkban nem kimondottan előnyös. Oké, a germán piacból még vígan megél egy zenekar, de a világhírhez ma már nem árt az angol megszólalás.

De térjünk vissza a zenéhez. Ez a muzsika továbbra is az önfeledt szórakozásról szól, élvezetéhez egy korsó ser fogyasztása javallott (kiskorúaknak meg málnaszörp). Az élettel teli ritmusok pedig nem csak a vérkeringésre hatnak ösztönzően, hanem a végtagok ritmikus mozgására is. Mindez a látvánnyal megtámogatva garantáltan felejthetetlen élményt jelent.

Erre azonban a korongot hallgatva nincs mód, így marad az alaposabb ismerkedés. Kicsit beleásva a zenébe (második-harmadik lejátszás után) nyilvánvalóvá válik – számomra legalábbis – a változás. Másként szól az egész, és ez alatt nem csak a keverésre gondolok, aminek köszönhetően a hangzás a korábbiaknál tisztább és erőteljesebb (bár azok a lemezek sem voltak rosszak), nem, az egymás után sorjázó szerzemények mások.

Elsőre azt mondom, metálosabb az egész, hangsúlyosabban hallani a gitárokat. Másodjára hozzáteszem, hogy igen, ez igaz, de ennél sokkal fontosabb előrelépés a számok komponálása terén történt. Egyszerűen jobb, emlékezetesebb muzsikát írtak. Van itt akusztikus, meg balladára emlékeztető, valamint táncolható darab. Többszöri nekifutás után az Aus der Asche összességében sokkal emlékezetesebb, mint például az Erwachen volt. Változatosabb.

Alea der Bescheidene hangja nagyon illik a muzsikához, többnyire közepes hangfekvésben mozog, ugyan hiányzik belőle a power metal ereje, mivel azonban ez nem követelmény ennél a zenénél, ez nem jelent gondot. Főként mivel adottságait teljesen kihasználja, figyeljük csak meg, mit művel a „Sieben Raben” indulószerűségben. Vagy a francia nyelvű, akusztikus hangszereket használó „Choix des Dames” alatt.

A legjobb pillanatok közé tartozik a lendületes „Sieben Raben”, „Spielmannsschwur” és a „Wirf den ersten Stein”. Ebben a zenei környezetben a „Koma” modernnek tűnik, de ennek ellenére sem lóg ki az összképből. A francia szövegű, akusztikus „Choix des Dames” pedig a középkorkedvelőknek lesz kedvenc slágere, a „Worte” pedig spanyolos gitártémája miatt tűnik fel.

Nem folytatom tovább, ez egy nagyon jól sikerült lemez. Aki élvezetet talál a metal és a középkori zene vegyítésében, azt most sem éri csalódás.

Az együttes tagjai:
Alea der Bescheidene - ének, duda, töröksíp
Bruder Frank – basszusgitár, duda, töröksíp, billentyűs hangszerek
Cordoban der Verspielte – duda, töröksíp
El Silbador – duda, töröksíp
Falk Irmenfried von Hasenmümmelstein - duda, tekerőlant, töröksíp, ének
Lasterbalk der Lästerliche - dob, ütős hangszerek, programozás
Mik El Angelo – szólógitár, buzuki, citera, lant
Thoron Trommelfeuer - duda, töröksíp, ütős hangszerek

Florian „Magister Flux” Lacina – pirotechnika és tervezés a fellépésekhez, grafikai tervezés

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Prometheus
2. Spielmannsschwur
3. Uns gehört die Welt
4. Sieben Raben
5. Varulfen
6. Irgendwo in meinem Geiste
7. Koma
8. Wirf den ersten Stein
9. Tod und Teufel
10. Choix des Dames
11. Worte
12. Kelch des Lebens
13. Nichts bleibt mehr

Diszkográfia:
Tavernakel (2001)
Das zweite Gesicht (2002)
Heptessenz (2003)
Erwachen (2004)
Manufactum (2005) koncert
Des Königs Henker (2005)
Aus der Asche (2007)

Wer Wind Sät (2009)

Manufactum II (2010) koncert

Strum Auf Paradies (2011)

Manufactum III (2013) koncert

Wachstum über alles (2013) EP