Terry Goodkind: A Teremtés Oszlopai I-III.
Írta: Galgóczi Tamás | 2007. 10. 07.
Már nagyon vártam Terry Goodkind (született 1948-ban) soron következő könyvét, mivel a sorozat főhősétől akkor búcsúztunk el az előző rész végén, amikor egy komoly próbatétel után hazafelé indult felesége társaságában.
Akkor és ott diadalmaskodott, de a jövőt beárnyékolja a szinte korlátlan erőforrásokkal bíró ellenfele, Jagang császár, az Álomjáró hódító hadjárata. No meg ugye az Őrző is a vérére szomjazik.
Úgy számítottam, most aztán hatalmas csaták következnek, amelyben mindkét fel beveti seregeit és hegyekben magasodnak a halottak. Tévedtem.
Helyette rokonlátogatásra megyünk. Igen, nem tévedés, rokonlátogatásra. Nem Richard anyai nagyapját keressük fel (Zed), hanem féltestvéreit.
Tisztában vagyok vele, hogy az első könyv második kötetében MÁR elhalálozott Michael (egészen pontosan Kahlan elnyiszálta a torkát), de mint most kiderül, nem ő volt az egyetlen rokon.
Richard apja, Darken Rahl ugyanis számos utódot nemzett, ami azért is érdekes, mert mindegyik után hajtóvadászatot folytatott, és akit megtaláltak, azt azonnal kivégezték. Ennek okát senki sem ismerte, de mivel a Nagyúr szava volt a törvény, mindenki engedelmeskedett.
Azonban mégis életben maradt két gyerek, akik nagyjából egyidősek a jelenlegi Nagyúrral, és mostanság jönnek rá a rokoni kapcsolatra.
Jennsen éveken át egyik helyről a másikra menekült anyjával, de amikor végül utolérik őket és árvaságra jut, ártatlan lányságának dühével bosszút esküszik.
A sors szeszélye folytán segítőre is talál (Sebastian), aki nem csupán okos, de figyelmes, világlátott, ráadásul beleszeret a lányba. Együtt indulnak Richard lakhelye, a Népek Palotája felé.
Útközben felkeresik Lethea varázslónőt, aki csak bonyolítja a szálakat. Nem hajlandó segíteni, csak azt mondja Jennsennek, hogy az ő fajtája szakadás a világ szövetében. Vajon mire gondolt? Nem derül ki, köszönhetően a másik féltestvérnek.
Oba úgy tűnik, örökölte apja kegyetlenkedésre hajlamos jellemét. Pár hét alatt a falusi hülyegyerekből nagyúri címre pályázó pszichopatává válik, aki lassacskán eldönti, tervei megvalósításához Richardnak meg kell halnia.
Pár áldozattal később elindul a Népek Palotája felé.
Szép rokonság nemde? Ráadásul a két féltestvér különös hangokat hall a fejében, mintha valaki mentális hatalomátvételre készülne az elméjükben. Titkolódzó személy lehet, mivel kilétét nem árulja el.
Nem ragozom tovább, a cselekmény szép komótosan halad előre, felváltva figyeljük, mit tesznek az újonnan előkerült testvérek. A történet eredeti ügyei csak futólag kerülnek szóba, szóval ez a rész a kikapcsolódás, a rokonlátogatás jegyében zajlik.
Persze a végén minden tisztázódik – többek között a Teremtés Oszlopainak mibenléte is kiderül.
Akkor és ott diadalmaskodott, de a jövőt beárnyékolja a szinte korlátlan erőforrásokkal bíró ellenfele, Jagang császár, az Álomjáró hódító hadjárata. No meg ugye az Őrző is a vérére szomjazik.
Úgy számítottam, most aztán hatalmas csaták következnek, amelyben mindkét fel beveti seregeit és hegyekben magasodnak a halottak. Tévedtem.
Helyette rokonlátogatásra megyünk. Igen, nem tévedés, rokonlátogatásra. Nem Richard anyai nagyapját keressük fel (Zed), hanem féltestvéreit.
Tisztában vagyok vele, hogy az első könyv második kötetében MÁR elhalálozott Michael (egészen pontosan Kahlan elnyiszálta a torkát), de mint most kiderül, nem ő volt az egyetlen rokon.
Richard apja, Darken Rahl ugyanis számos utódot nemzett, ami azért is érdekes, mert mindegyik után hajtóvadászatot folytatott, és akit megtaláltak, azt azonnal kivégezték. Ennek okát senki sem ismerte, de mivel a Nagyúr szava volt a törvény, mindenki engedelmeskedett.
Azonban mégis életben maradt két gyerek, akik nagyjából egyidősek a jelenlegi Nagyúrral, és mostanság jönnek rá a rokoni kapcsolatra.
Jennsen éveken át egyik helyről a másikra menekült anyjával, de amikor végül utolérik őket és árvaságra jut, ártatlan lányságának dühével bosszút esküszik.
A sors szeszélye folytán segítőre is talál (Sebastian), aki nem csupán okos, de figyelmes, világlátott, ráadásul beleszeret a lányba. Együtt indulnak Richard lakhelye, a Népek Palotája felé.
Útközben felkeresik Lethea varázslónőt, aki csak bonyolítja a szálakat. Nem hajlandó segíteni, csak azt mondja Jennsennek, hogy az ő fajtája szakadás a világ szövetében. Vajon mire gondolt? Nem derül ki, köszönhetően a másik féltestvérnek.
Oba úgy tűnik, örökölte apja kegyetlenkedésre hajlamos jellemét. Pár hét alatt a falusi hülyegyerekből nagyúri címre pályázó pszichopatává válik, aki lassacskán eldönti, tervei megvalósításához Richardnak meg kell halnia.
Pár áldozattal később elindul a Népek Palotája felé.
Szép rokonság nemde? Ráadásul a két féltestvér különös hangokat hall a fejében, mintha valaki mentális hatalomátvételre készülne az elméjükben. Titkolódzó személy lehet, mivel kilétét nem árulja el.
Nem ragozom tovább, a cselekmény szép komótosan halad előre, felváltva figyeljük, mit tesznek az újonnan előkerült testvérek. A történet eredeti ügyei csak futólag kerülnek szóba, szóval ez a rész a kikapcsolódás, a rokonlátogatás jegyében zajlik.
Persze a végén minden tisztázódik – többek között a Teremtés Oszlopainak mibenléte is kiderül.