FőképMint azt bizonyára sokan tudják, a Vampire regények egy olyan alternatív világban játszódnak, amiben a valós hatalmat a vámpírok gyakorolják, titokban, az általuk fenntartott és vigyázott Maszkabál mögé rejtőzve.

Ez az álcázó háló az új rendszerben is megmaradt és nagyon erősen éreztetik is, gondolom, azért hogy a játékosok tudják, hogy nem a szabad rablásról és gyilkolászásról szól a játék, hanem igenis keretek közé vannak szorítva, és az idősebb, erősebb vértestvérek betartatják azon szabályokat, amik arra szolgálnak, hogy az emberek nyugodtan éljék méla hétköznapjaikat, nem is gondolván arra, hogy ragadozók járnak közöttük.

Minden rendszernek, az újaknak különösképpen, szüksége van olyan regényekre, amelyek segítik a leendő játékosokat, a világ kalandokon keresztüli megismerésében, a szabályok átérzésében.

Sokkal egyszerűbb, ha nem a száraz szabálykönyvet kell betéve megtanulni ahhoz, hogy a karaktereiket jobban kijátsszák, főleg az első lépéseket, amik a legnehezebben megfoghatóak a rendszerben, az emberi gyökerek elvesztését, a szörnyé alakulást.
Ezen igényeknek mindkét mostanában megjelent könyv megfelel, pontos leírásaival, a karakterek lelkivilágának pontos bemutatásával.

Arra is alkalmasak a regények, hogy figyelmeztessék olvasóikat: amennyiben teljesen idegen tőlük az egész szörnnyé válás, vagy a bemutatott sötét világkép, akkor ne vegyék kezükbe a szabálykönyveket!
Így azok, akik játszanak, megúszhatják, a szektás vagy a sátánista, esetleg a komplett őrült jelzőket azoktól, akiket sikerült elijeszteni.

Mint azt az előző részben is leírtam, meglátásom szerint a Vámpír: Rekviem (Vampire - The Requiem) a nehezen emésztő amerikai piacra készült.
A második regényben érezhető is a fenti hatás, Chicago-ban játszódó történetével, és a számunkra nehezen átérezhető afro-amerikai helyzet bevonásával.

A szegény gettókba szorult, kitörni képtelen színes bőrűeket egy közülük kikerült idealista vértestvér szeretné egy jobb világba vezetni, ahol az elnyomottaknak van esélyük a bűnözés helyett iskolába járni, és rendes munkát vállalni. (Biztosan van közöttük olyan, aki el is menne rendesen dolgozni!)
Néhányan azonban úgy gondolják, hogy ők sokkal inkább tudják, mi kell a feketéknek, és teljesen más eszközökkel kellene a folyamatot véghezvinni.
A kialakuló hatalmi harcban tűnik fel a sorozat főszereplője Persephone Moon, aki többek között saját céljaira is próbálja felhasználni a helyzetet. (A vértestvér már csak ilyen számító fajta.)

Nekem nem annyira sikerült beleélni magam a szegény bűnöző „afrikaiak” bőrébe, de a könyv nem rossz!
Bevezet minket szépen fokozatosan a kezdeti botlásoktól az alapvető intrikák világába, bemutatja a vámpírok természetének alapjait, tovább ismerteti a társadalmuk szabályait és azok megszegésének következményeit.

Utolsó gondolatként mindenkinek ajánlanám a könyveket, akit érdekel a reményeink szerint egyszer majd magyarul is megjelenő új rendszer, akik szeretnek mindenféle vámpíros dolgot, vagy akár most kezdenek el játszani a The Masquarade-al, és szeretnének egy kis segítséget a kezdéshez.
Reméljük, hamarosan a kezünkben tarthatjuk a trilógia harmadik részét is, a szabálykönyvről és rengeteg kiegészítőjéről nem is beszélve.