Joshua Elder - Erich Owen: Házi ninja 1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2007. 10. 03.
A Mangattack sorozat hatodik darabja kis késéssel került idén nyár elején az üzletekbe, de úgy vélem, az időzítés ellenére a tíz év körüli korosztály kellemes olvasni/néznivalóra lel ebben a könyvecskében.
Ami nem manga, hanem OEL, de a képregénykutatókat leszámítva ennek nincs különösebb jelentősége. A lényeg a rajzokon és a történeten van.
Itt álljunk is meg egy pillanatra. Nem véletlenül szerepel a hátsó borítón a korhatár. Ez alatt és e felett már nehéz kellőképpen értékelni a történetet. Húsz év felett ugyanis már nem hiszünk sem a télapóban, sem pedig a postán rendelhető nindzsában.
De amikor az ember gyereke a negyedik osztály padjait koptatja, és környezte nem érti meg világraszóló problémáit, illetve az idősebb diákok folyamatosan zaklatják, akkor biztosan álmodozott már egy hatalmas barátról, aki nem csupán megérti problémáit, hanem kiosztja a megérdemelt pofonokat.
Ez az elképzelés nem új keletű, régebben olvashattunk már ifjúsági, vagy felnőtteknek íródott regényeket, novellákat efféléről. Például éhes berberoroszlánól, aki pillanatok alatt felfalja az osztályfőnököt noteszestül (Jaroslav Hasek: Hörcsög a díványban).
De haladni kell a korral, így ne csodálkozzunk, ha tőlünk nyugatabbra, ahol a távolságok miatt amúgy is elterjedtebb a katalógusból történő rendelés, bizony már a barátok és hősök is így érkeznek.
Ennél többet úgy érzem, nem kell mondanom a képregényről, elvégre a sértett és elnyomott kiscsávó amúgy is elmondja programját székfoglaló beszédében: „Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden gyermek egyenlő. Hogy a gyermeket az iskolapad olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel… közéjük tartozik a fagylalthoz, a szünethez, valamint a frankóságra való törekvéshez való jog.”
Feketébe öltözött házinindzsája (érdekes, a címlapon ninja szerepel, de a szövegben végig nindzsáról van szó) segítségével egyre fentebb kapaszkodik az iskola társadalmi ranglétráján, aminek köszönhetően kissé elszalad vele a ló.
Nekem leginkább azok a rajzbetétek tetszettek, amikor nindzsája hófehérbe bújt ellenfelével pofozkodik. Ez nyomokban emlékeztetett pár, annak idején kezembe került szamurájos-nindzsás képregényre.
De ezek csak villanások, a fő száll megmarad a tini vagyok az iskolában vonalon. A korosztálynak ajánlott, de mindenki más csak saját felelősségre.
Ami nem manga, hanem OEL, de a képregénykutatókat leszámítva ennek nincs különösebb jelentősége. A lényeg a rajzokon és a történeten van.
Itt álljunk is meg egy pillanatra. Nem véletlenül szerepel a hátsó borítón a korhatár. Ez alatt és e felett már nehéz kellőképpen értékelni a történetet. Húsz év felett ugyanis már nem hiszünk sem a télapóban, sem pedig a postán rendelhető nindzsában.
De amikor az ember gyereke a negyedik osztály padjait koptatja, és környezte nem érti meg világraszóló problémáit, illetve az idősebb diákok folyamatosan zaklatják, akkor biztosan álmodozott már egy hatalmas barátról, aki nem csupán megérti problémáit, hanem kiosztja a megérdemelt pofonokat.
Ez az elképzelés nem új keletű, régebben olvashattunk már ifjúsági, vagy felnőtteknek íródott regényeket, novellákat efféléről. Például éhes berberoroszlánól, aki pillanatok alatt felfalja az osztályfőnököt noteszestül (Jaroslav Hasek: Hörcsög a díványban).
De haladni kell a korral, így ne csodálkozzunk, ha tőlünk nyugatabbra, ahol a távolságok miatt amúgy is elterjedtebb a katalógusból történő rendelés, bizony már a barátok és hősök is így érkeznek.
Ennél többet úgy érzem, nem kell mondanom a képregényről, elvégre a sértett és elnyomott kiscsávó amúgy is elmondja programját székfoglaló beszédében: „Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden gyermek egyenlő. Hogy a gyermeket az iskolapad olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel… közéjük tartozik a fagylalthoz, a szünethez, valamint a frankóságra való törekvéshez való jog.”
Feketébe öltözött házinindzsája (érdekes, a címlapon ninja szerepel, de a szövegben végig nindzsáról van szó) segítségével egyre fentebb kapaszkodik az iskola társadalmi ranglétráján, aminek köszönhetően kissé elszalad vele a ló.
Nekem leginkább azok a rajzbetétek tetszettek, amikor nindzsája hófehérbe bújt ellenfelével pofozkodik. Ez nyomokban emlékeztetett pár, annak idején kezembe került szamurájos-nindzsás képregényre.
De ezek csak villanások, a fő száll megmarad a tini vagyok az iskolában vonalon. A korosztálynak ajánlott, de mindenki más csak saját felelősségre.