George R. R. Martin: Varjak lakomája

Az előző rész kapcsán még arról elmélkedtem, mennyire hasonlít Martin története a Rózsák háborújának szövevényes viszonyaira.
Itt is egymással szembenálló nemesi csoportosulások (csak nem kettő, hanem jóval több) hetente változó összetétellel vívják hatalmi harcukat, ahol vélt és valós érdekek alapján történik az átpártolás.
Az adott szó egyre inkább elértéktelenedik, a nemesi házak jelmondatai hovatovább nem jelentenek semmit.

Azonban míg Angliában a harc szinte kizárólag a fegyverbe szólított hadak ügye maradt, és a véres csaták megkímélték a földműves pórnépet, addig Martin nemesei totális háborút vívnak. Az a brutalitás, ahogyan a szembenálló felek végigtarolják egymás birtokait, inkább a Harmincéves háború dúlásaira emlékeztet.

Nem csak a katonák elpusztítása a cél, hanem a városok, a falvak és templomok is felkerültek a lerombolásra és kifosztásra váró helyek listájára, a lakosságra pedig halál vár. Aki mégis véletlenül megmenekül, az erdők mélyén, vagy más alkalmas helyen bujkál.

Az egyre burjánzó pusztításnak köszönhetően mind nagyobb területeken okoz gondot a mindennapi betevő előteremtése, s ilyen viszonyok között nem csoda, ha az útonállók száma is egyre gyarapszik.

Ha létezik realista fantasy, akkor ez az. Szó sincs idealizmusról, a felek nem világraszóló elvek mentén sorakoznak fel, hanem önös érdekeik alapján (vágyaiktól és sérelmeiktől befolyásoltan) változtatnak tábort, szegik meg esküjüket, és így tovább.

A szó eredeti jelentésének megfelelő mágiáról nem esik szó, és ebben a kötetben természetfeletti jelenségekkel is csak elvétve találkozunk (gondolok itt Catelyn Stark rövid felbukkanására).
Csak lovagok, páncél és fegyverek, katonák és hajók – akár történelmi regényről is beszélhetnénk, de nem, fantasy regényről van szó, legyen az mégoly összetett és vastag is.

George R. R. Martin saját bevallása szerint is túllőtt a célon, miközben a sorozat negyedik részét írta, hiszen az elmesélésre váró fejlemények még angolszász mérce szerint is meghaladták egy vaskos kötet terjedelmét, így a fontosabb szereplők egy része a befejezésre váró ötödik (A Dance with Dragons munkacímen emlegetett) részbe szorult.
Pedig így is szövevényes mesével van dolgunk, ahol nem csak a szereplők nagy száma a zavaró, hanem térbeli tagoltságuk is.

Állítom, az előzmények ismerete nélkül élvezhetetlen a könyv. Túlságosan sok utalás található benne, no meg az események alakulása is erősen épít az előzményekre. Ezért aztán egy cseppet sajnálom a most érkezőket, mivel négy, igencsak terjedelmes kötet tartalmával kell megismerkedniük. Ez kisebbfajta sportnak (a súly miatt), és tartós időtöltésnek (az oldalszám miatt) is elmegy.

Bár vitathatatlanul megéri.