FőképA legendás metal szupergroupként emlegetett – és eredetileg komolytalan projektnek induló – Down nevű formáció már a harmadik lemezéhez érkezett.
Immár 16 éve, hogy olyan arcok, mint a Pantera énekese, Phil Anselmo, Pepper Keenan a C.O.C.-ből, a Crowbaros Kirk Windstein és Sexy T. , valamint Jimmy Bower az Eyehategodból összejöttek egy kis közös jammelgetésre.

A végeredmény aztán meg is jelent hangzóanyag formájában (N.O.L.A. ) és nagyon gyorsan kultikussá nőtte ki magát. Ami egyáltalán nem csoda, hiszen a tagok már saját zenekaraikkal is alapművekkel örvendeztették meg rajongóikat.
Itt meg aztán tényleg elengedhették magukat, mivel semmi elvárás nem volt velük szemben, csak a zenélésre kellett koncentrálniuk.

Sugárzik belőle a szabadság-érzés, a lazaság, az egyszerűség és az, hogy örömmel álltak össze ezek a dalok. A lemez tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet a laza rock ’n’ rollt előadni minden sallangtól mentesen.
Ráadásul elég változatos is lett: a hagyományos rockos nótáktól a pszichedelián át a mázsás súllyal rendelkező stoner doomig volt ott minden. A tagok legjobb formájukat hozzák és tökéletes összhangban zenélnek egymással.

A nem várt sikerre való tekintettel aztán formát öltött a második lemez, a II. A Bustle in your Hedgerow is (a basszusgitárnál immár Rex Brownnal a Panterából), ami ugyan nem volt képes felülmúlni elődjét, de megint egy szerethető és igen súlyos metal anyag született belőle.
Idén pedig végre megjelent a várva várt harmadik csapás is a III. Over the Under képében. Ez az anyag leginkább az előző lemezre hasonlít, vagyis megint tele van zúzós, súlyos metal témákkal.

Az első anyag színességét és változatosságát nagyon hiányolom a csapatból. Egyre inkább úgy tűnik, hogy azt a tökéletességet már nem képesek elérni, amit akkor. Egyszerűen hiányoznak az olyan dalok erről a lemezről, ami megfogja az embert.
Pontosabban nem hiányoznak, inkább csak vannak köztük olyan darabok (pl. a „Pillamyd”), amik csak átrohannak a hallgatón és persze lezúzza az ember arcát, de aztán csak egy kérdőjel marad, hogy most ez mi volt.

Persze itt is vannak nagyszerű pillanatok, de sokkal kevesebb az olyan emlékezetes rész, mint például az első lemez lezárása, a kultikus „Bury me in Smoke”, aminek belassult riffelése beleég az ember agyába.
Na jó, azért nem akarom bántani ezt a cuccot, mert az igazság az, hogy megint nem hibáztak a srácok és még mindig óriási zenét képesek kreálni.

Rögtön az első track, a húzós „Three Suns and One Star” megadja a tipikus Down hangulatot, a gitárok hömpölygő, igazi déli ízű témákat hoznak a sodró ritmusra, mindezt Anselmo mester dallamos, reszelős énekével kiegészítve. Hasonló a „N.O.D.” című darab is, ami akár az ikertestvére is lehetne az első dalnak.

Megfigyelhető, hogy a lemezen egymást váltogatják a ritmusosabb, valamint a stoneres belassult témák, ami egyfelől jó megoldás, mert változatossá teszi az anyagot, viszont ugyanakkor néha nem szerencsés, ha megtörik a lendületet.

Az „On March of Saints” az első olyan darab, ami egyből megragad a hallójáratokban. A zenéről süt, hogy Pepper Keenan keze van a dologban, mert leginkább a Corrosion of Conformity belazult világát jellemzi.
Szintén nagyon jó ebből a szempontból a visszafogott tempójú „Never Try”, aminek „refrénje” emlékezetes, valamint az egzotikus és elszállós „Beneath the Tides”, ami szintén Pepper és Anselmo gyermeke.

Aztán a lemez végére megint összeszedik magukat hőseink, hogy az utolsó dalokkal méltó módon zárják le ezt az egy órát.
Az „In The Thrall of it All” egy, az első lemez világát idéző délies ízű koszos belassulás. A „Nothing in Return (Walk Away)” nyugodt témázgatással indul, aztán a pszichedelikus elszállásból egy igazán remek dal születik, ami a végére teljesen kiteljesedik.
Ez egy igazi remekmű ettől a bandától, amiben minden benne van, amitől jó a Down: a zene változatos, természetesen laza és varázslatos, Anselmo nagyszerűen használja ki a hangját és a végére magasztos magasságokba emel. Alap.

A lemez hangzása jó szokás szerint abszolút nincs túlfényesítve: az előző anyagokhoz képest visszavettek az arcletépős soundból és bár a gitárok rendesen zúznak, az erő kevesebb benne, amitől sokkal inkább rockos hangzása van, mint metalos.
Persze ennek nem is kell teljesen tisztán szólnia és ha az ember megszokja, akkor rájöhetünk, hogy a zenéhez tulajdonképpen még illik is ez a mocskos megszólalás.

Alapvetően az egész lemezre inkább a rock ’n’ roll jellemző, ami Philnek köszönhető, aki ezúttal sokkal több dallamot énekel, mint korábban, a Panterás üvöltözés pedig itt inkább csak színesíti a vokáltémákat.
Emellett a gitárosok iszonyatosan vastag riffeket hoznak a csak rájuk jellemző súllyal, Pepper ízes és belazult szólóival, és persze mindezt Jimmy Bower és Rex kőkemény alapjaira helyezve.

Nem hazudtolták meg magukat most sem a fiúk, és egy igazi tökös, metalos megszólalású rock lemezt készítettek. A legnagyobb rocklegendák nyomdokaiban járnak, méltó tiszteletnyilvánítás ez előttük. Rock-kocsmákban ideális háttérzene!

Az együttes tagjai:
Phil Anselmo - ének
Pepper Keenan - gitárok
Kirk Windstein - gitárok
Rex Brown - basszusgitár
Jimmy Bower – dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. 3 Suns and 1 Star
2. The Path
3. N.O.D
4. I Scream
5. On March the Saints
6. Never Try
7. Mourn
8. Beneath the Tides
9. His Majesty the Desert
10. Pillamyd
11. In the Thrall of it All
12. Nothing in Return (Walk Away)

Diszkográfia:
N.O.L.A. (1995)
II. A Bustle in your Hedgerow (2002)
III. Over The Under (2007)