FőképBizton állíthatjuk, hogy Joel Schumacher Hollywood ellentmondásos rendezői közé tartozik: nehéz lehet egyszerre megfelelni az álomgyár üzletorientált stúdiórendszerének, illetve a művészi igényességnek.
Csak rázzuk a fejünket, ha valaki szóbahozza a Batman-filmeket vagy a Rossz társaságot, ugyanakkor remegve vetjük rá magunkat Az ügyfélre, élvezzük A fülkét, vagy néhanapján leporoljuk az Összeomlást.
Egyszóval Schumacher imád giccses, jellegtelen akciófilmeket komponálni szabad idejében, de amikor nekiveselkedik, kőkemény thrillerekre is futja az erejéből.

Elég, ha jelen kritikánk tárgyával példálózunk, amelynek főhőse, William (Michael Douglas) a nyári hőségben, egy bedugult autósztrádán araszolva elveszti a fejét, kiszáll kocsijából, és gyalog teszi meg a hazafelé vezető utat.
Lassan felforgatja fél Los Angelest: minden útjába kerülő életformát angolosan páhol el, legyen az egy vietnámi származású üzlettulajdonos, egy gyorséttermi kiszolgáló, méltatlankodó gyalogos, neonáci fegyverkereskedő, vagy épp idős, gáncsoskodó golfozó.

Hősünk kislánya születésnapi partiján szeretné tiszteletét tenni, de ex-felesége, Liz (Barbara Hershey) – akinek élete rémálommá vált a férfitól való örökös rettegés miatt – értesíti a rendőrséget.
Az ámokfutóra felfigyel Prendergast nyomozó (Robert Duvall) is, akinek, bár ez épp a nyugdíjazása előtti utolsó munkanapja, még mindig van elég vér a pucájában, hogy zöldfülű társai eszén túljárva, kezébe vegye az ügyet. A két férfi megütközése elkerülhetetlen…

Szerencsére Schumacher ezekben az emberléptékű és intelligens thrillerekben (Ha ölni kell, A fülke) mindig eredeti ötletekkel áll elő, és olyan aktuális főtémával keretezi őket, amelyek bebiztosítják a zavartalan nézői érdeklődést.

Az Összeomlás homlokterébe nyilvánvalóan a globalizációt, és azon belül is az atomizálódó metropolisz lélekőrlő gőzhengerét helyezte – és meglepetten tapasztaljuk, hogy az a messzemenőkig divergens konstelláció, amit a film jellegzetesen nagyvárosi alakjai és hangulatvilága sugall, szinte a mai világállás erkölcsi és szellemi közállapotait tükrözi.

A mozi már-már enciklopédiaszerűen tárja fel azokat a mostoha élethelyzeteket, melyben a manapság dívó, érdekorientált magatartások: a fanatizmusok, faji és szociális megkülönböztetések, rideg üzleti megfontolások félelmetes erővel jutnak érvényre.

Felvonulnak azok a mindennapi konfliktusok, amelyek oly jellemzők erre a felgyorsult valóságra: gyorséttermi packázások a kiszolgálók részéről, türelmetlenség egy telefonfülkénél, őrült náci-szimpatizáns erőszakossága, bandába verődő négerek nyílt lövöldözéshez vezető öntudatossága, a fogyasztói érdekeket semmibe vevően magas élelmiszerbolti árak, és még napestig sorolhatnánk az akkurátus gonddal bemutatott visszásságokat.

A lesújtó társadalmi körkép ugyan a többit beárnyékoló, de nem az egyetlen erény Schumacher filmjében. A pergő dramaturgia természetesen elengedhetetlen eszköze egy agresszív ámokfutásra építő thrillernek.
Meg is kapjuk az akciójeleneteket, bár mértékletesen adagolva, elegáns dózisokban: láthatunk utcai bandaháborút, rakétavetős „útátépítést”, szétlőtt telefonfülkét, suhogó baseball-ütőt, literszámra fröccsenő vért.

Schumacher viszont mindvégig szem előtt tartotta, hogy nem egy Rambo-folytatást készít, hanem egy olyan őszinte és kőkemény civilizációs drámát, amelyben a realista brutalitást a többrétegű társadalomkritika vérkörébe kell kapcsolnia.
Ez sikerül is neki, és a néző nem kényszerül arra, hogy két órán keresztül dús paradicsomlében áztassa szemeit. Úgy látszik, ha rendezőnknek nem a betonöklű bőregér kalandjait kell minél elborultabb bunyókkal illusztrálnia, akkor felismeri, hogy a bemutatott erőszaknak lehet akár – esetünkben – didaktikus funkciója is.

S persze ott vannak a zseniálisan kidolgozott szereplők is, közülük William egy nyilvánvaló sztereotípiát testesít meg.
A vesztenivaló nélküli ember ő, akire a könyörtelen világ egyszerre csepegteti a balsors minden formáját: állásából kirúgják, a felesége viszolyog tőle, a pénze elfogyott, és mindezek hatására a nyári csúcshőmérsékletben válik megszállott vadállattá.

Michael Douglas hitelesen alakítja a férfit, aki vakmerően és szenvtelenül száll szembe Los Angeles ezernyi veszedelmével. Visszafogott manírokkal, az ösztönök és érzelmek kontrollált bemutatásával jellemzi a hőst.
Mégis mélyen megértjük ezt az elveszett figurát, és megszánjuk, amikor a zárójelenetben kislánya vízi pisztolyát húzza elő a nadrágzsebéből.

Méltó ellenfele Prendergast nyomozó, aki az angyalok városának legtökösebb rendőre, ugyanakkor pengeéles humorú ember, aki bajai, zaklatott sorsa ellenére sosem veszíti el makacs optimizmusát.
Míg William már lehet gerinces, megmondhatja a véleményét, lepuffanthatja az utca szennyét, addig Prendergast mindvégig a hivatali kötelesség és a józan ész princípiumai szerint cselekszik.
Feleségével, a házsártos Amandával való csipkelődős-évődős viszonya, meghitt és szeretetteljes kapcsolata nagyszerű ellenpéldája William és Liz savanyúan rothadó nexusának.

Nyilvánvalóan ő, és kolléganője, Sandra szállítják a kedves humort az alapvetően neurotikus levegőt árasztó alkotásba, Robert Duvall aranyat érő alakítása pedig csak hab a tortán. Barbara Hershey aggódó asszonyalakja ezzel szemben fájó és sablonos szépséghibája a szereposztásnak.

Elkeseredésre azonban semmi okunk: élvezni fogjuk az Összeomlást, és kifejezetten találó megoldás volt Harsányi Gábort felkérni Michael Douglas szinkronizálására; mondanom sem kell, a magyar színész bizarr hangja akadálymentesen illeszkedik a lassacskán valóban összeomló kishivatalnok irtózatos kálváriájához.

A film persze többet kínál egy csavaros, ízlésesen tálalt thrillernél: választás elé állít. Schumacher a globalizáció farkastörvényeken és szabadversenyes ridegségen billegő mostohaságát rendkívüli találékonysággal, koncepciózusan és őszintén gurítja a szájtátva foteljébe roskadó közönség elé.
Sűrítményét, párlatát adja a gyanútlan kisember életét csorbító problématömböknek, méghozzá egy parádésan lendületes mozimenet keretében. Hogy aztán a film húsba markoló igazsága tévéképernyőnkön keresztül utat vág-e hozzánk, az már egyedül rajtunk múlik.

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (Mono), angol (DD 2.0)
Kép: 2,35:1 (16:9)
Felirat: magyar, angol

Extrák:
Interaktív menük
Jelenetek közvetlen eléréssel