FőképKiadó: Channel Four Televison, Warner Music
Megjelenés éve: 2007
Kategória: dokumentum
Listaár: 4900 Ft



Akit nem érdekelnek az oknyomozásba hajló, ám inkább korleírást adó dokumentumfilmek, és nem ért legalább elemi szinten angolul (vagy más nagy nyugat-európai nyelven, a tökéletes „élvezet” miatt pedig még egy kicsit oroszul is), itt abbahagyhatná az olvasást.

De ne tegye.

A balett feltétlen szeretete sem szükséges óhatatlanul, hiszen látni ugyan izgalmas felvételeket táncosokról, pazar előadásokról, a Dancing For Dollars elsősorban a pénzről, az anyagiasság művészetgyilkos hatásáról szól.

Egészen pontosan a moszkvai Nagyszínház, a legendás Bolsoj Balett és zenekarának csúfos fiaskójáról Las Vegasban, valamint a szentpétervári Kirov Balett, a mai értelemben vett klasszikus balett szülőhelyének nem kevéssé megalázó botrányáról.

Az első dokumentumfilm a Bolsoj második amerikai vendégszereplését követi nyomon, és veti össze a hangos sikert jelentő 1959-es látogatással.
Ám a közel négy évtized alatt rengeteget változott a világ, az orosz balett már nem kuriózum egy sznobériára hajlamos amerikai kultúrközönség számára, akik nem mellékesen azóta a posztmodern táncforradalomnak is szemtanúi lehettek.

Ráadásul az sem számít igazán befektető-barát ötletnek, hogy a magas művészetet abban a városban próbálja értékesíteni valaki, ahol minden a nyeremények, a kaszinók asztalai és játékgépei, a félkarú rablók, no meg a megjósolhatatlan kimenetelű ökölvívó díjmérkőzések körül forog.
Csak hab a tortán, hogy a turné levezetéseként szervezett Los Angeles-i előadások sem termeltek profitot, annyiszor átejtették már az ottaniakat a magukat az eredeti moszkvai társulatként beharangozó kóklerek fellépései.

Ám ennél is fontosabb az az összevetés, mely megmagyarázza, hacsak részben is, a balett oroszországi sikerét, imádatának indítékait. Sokan nem is gondolták volna, mekkora szerepet játszott a politika, legyen szó cári vagy bolsevik uralomról, a mindenkori színpadi művészetek sikerében és megítélésében.

Ugyanezen a vonalon halad tovább a második film is, de ezúttal az otthoni, a rendszerváltás után kapitalizálódó oroszországi helyzetet boncolgatja.
Oleg Vinogradov, a Kirov (más néven Mariinszkij Színház) vezető koreográfusának botránya nem elsősorban azért rázta meg akkoriban a balettre járó közönséget és a társulatot, mert a színház elsődleges művészeti döntnöke komoly kenőpénzeket fogadott el (követelt ki?) nyugati mecénásoktól, hanem azért, mert a klasszikus balett bölcsője mesébe illő tisztaságának mítoszát kezdte ki.

Hogy mindezt a fejlődés biztosításáért, a jobb körülményekért tette-e Vinogradov, ahogy maga vallja, lehetetlenség eldönteni.
Az azonban sokat elmond a neves koreográfus és balettmester hozzáállásáról, hogy azóta már kizárólagosan a washingtoni székhelyű Kirov Academy (sokáig Universal Ballet Academy) művészeti vezetője, mely intézmény a meglehetősen profitorientált Egyesítő Egyház fejének egyik vállalkozása.

Akárhogy is legyen, akármennyire elkeserítőnek tűnik, hogy a klasszikus balett lényegében lassú halálra ítéltetett (amennyiben nem történik jelentősebb változás), maguk a dokumentumfilmek revelációs értékűek, és ha valaki művészettel, különösképp, ha balettel foglalkozik (és persze beszél idegen nyelveket), annak mindenképp végig kell néznie e dokumentumfilmeket, ha másért nem, a huszadik század legnagyobb orosz táncosairól készült, ritkaságszámba menő archív felvételek miatt.