FőképA Galaxis útikalauz stopposoknak mozifilm valószínűleg a leghosszabb ideig - több mint két teljes évtizedig - talonba tett, vagyis kidolgozási fázisban lebegtetett alkotás a modern film történetében.
Ez két szempontból is meghatározó szerepet játszott a megvalósítás során.

Egyrészt a forgatókönyv nem kis részben a történet kiötlőjének, Douglas Adamsnak félreismerhetetlen írói egyéniségét viseli magán.
Másrészt az időközben megszületett egyéb Galaxis útikalauz-verziók (nagylemez, video- és számítógépes játék, képregény) és folytatások, no meg a pergőbb életvitelhez és - sok tekintetben rosszul kezelt vagy értelmezett - pluralizmushoz szokott nemzedékek elváráshorizontjai számos lényegi ponton változtattak a történeten.

Mindenekelőtt a bevezetés több helyen is idézetszinten utal az ötrészes trilógia negyedik kötetére, a Viszlát, és kösz a halakatra, ugyanakkor a könyvből és a televíziós mini-sorozatból kihagyott egyes jelenteket visszaillesztettek az eredeti rádiós adások anyagából.

Azt már talán említeni sem érdemes, hogy a politikai korrektség jegyében Ford Prefect bőrszíne „elsötétült”, és ami minden egyéb változásnál fontosabb, az amerikai ízléshez igazodva minden más megjelenési formánál több hangsúlyt kapott Arthur, Trillian és Zaphod szerelmi háromszöge.

A filmet ezért is nehéz igazán a helyén értékelni.

Egy igazi rajongónak minden tetszik, amihez Douglas Adamsnek köze van, egy igazán elvakult rajongó ugyanakkor csak azt fogadja el, amihez kizárólag Douglas Adamsnek van köze, és senki más nem nyúlt hozzá az anyaghoz.
Márpedig itt a forgatókönyv Karey Kirkpatrick súlyos keze nyomát is magán viseli. De itt, azt hiszem, érdemes lezárni a vitának ezt a részét.

Sokkalta fontosabb, hogy a korszerű CGI és egyéb trükk technológiákkal sikerült kiküszöbölni a tévésorozat bugyutának tetsző hibáit.
A vogonok például ijesztően humoros (vagy tán humorosan ijesztő) lényekké fejlődtek mozgatható, gülüszemű gumizsákok helyett.
Marvin alakja pedig egyenesen fenomenális az új változatban, és persze az „Aranyszív” átváltozásai sem olyan sematikusak, mint a közel negyedszázaddal korábbi változatban; igaz itt nem elsősorban a számítógépes technikai megoldások dominálnak.

És nyilván az események is sokkal gyorsabban peregnek. A klasszikus, kissé affektáló brit kiejtéssel előadott BBC-produkcióhoz képest a színészek szövegmondása úgyszintén jelentősen felgyorsult (bár ez a szinkronban aligha érzékelhető).

Megmaradt viszont a narrátor, és azok a roppant mód tréfás rajzos magyarázatok, melyeket az Útikalauz ad a különféle létformákról, bolygókról és jelenségekről, egy helyen pedig mintha a tévésorozat szignálzenéje csendülne fel korszerűbb hangszerelésben.
És megmaradt, vagy tán még ki is teljesedett Douglas Adams páratlan, intellektuális humora, és végül is emiatt olvassuk, hallgatjuk, nézzük a Galaxis útikalauzt.

Aki mindenképp vizuális verzióra vágyik, annak jó szívvel ajánlhatom ezt a filmet, habár a fanatikusok nyilván továbbra is előnyben részesítik majd az első három megtestesülést, az egykor kazettán és lemezen megvásárolható rádiósorozatot, a BBC TV hatrészes, folytatásos feldolgozását, és mindenek előtt a regényt, a huszadik századi abszurd humor egyik, ha nem a legjelentősebb megnyilvánulását.

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 5.1), angol (DD 5.1), cseh (DD 5.1)
Felirat: magyar, angol, cseh, szlovák
Képformátum: 16:9 (2,35:1)

Extrák:
Így készült a film
További Útikalauz-bejegyzés: A Bábel-hal
Kimaradt jelenetek
Két további nagyon kimaradt jelenet
Karaoke: „Viszlát, és kösz a halakat”
Audiokommentár

Eddig a szerző alábbi regényeiről írtunk:Galaxis útikalauz stopposoknak
Vendéglő a világ végén
Az élet, a Világmindenség meg minden
Viszlát, és kösz a halakat!
Jobbára ártalmatlan
Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája
A lélek hosszú, sötét teadélutánja

Kapcsolódó írás:Galaxis útikalauz stopposoknak (DVD)
Galaxis útikalauz stopposoknak – a tévésorozat (2 DVD)