Ishiyama Kei: Grimm-mesék manga
Írta: Roboz Gábor | 2007. 08. 20.
A Delta Vision Kiadó egyre csak gyarapítja képregényei sorát: a Warcraft: Napkút-trilógia és George R. R. Martin Kóbor lovag című fantasy-munkája, illetve a Makrancos hercegnő és a Bolondok aranya inkább lányközönséget megcélzó kiadványai mellett a legújabb kötet igazi különlegességnek számít: Ishiyama Kei mangája ugyanis a legendás Grimm-fivérek meséiből dolgoz fel ötöt, a maga egyéni módján.
A 19. század elején tevékenykedő nyelvész, irodalomtörténész, tudós testvérpár a türelmes gyűjtögetés után úgy döntött, saját történetek írásába kezd, az általuk örökül hagyott mesék pedig közkedvelt, gyakorta idézett művekké váltak – nem is kerülhették el a feldolgozás, az áthangszerelés sorsát.
Az eredeti szerzőkhöz hasonlóan Németországban élő Ishiyama egykötetes munkája három unásig ismert, illetve két kevésbé emlegetett darabot választott a Grimm-életműből, és a borító ígéretének megfelelően leginkább a romantika, a komikum, és a báj szavaival jellemezhetőek a rövidke adaptációk.
Elsőként a Piroska és a farkashoz lehet szerencsénk, és, mint már a kezdésből is látszik, a szerző igen alaposan megcsavarja a számtalanszor idézett sztorit: a jól ismert szereplők ugyan megvannak, de a felállás, illetve a konfliktus ezúttal valami teljesen más – persze egy pillanatig sem vehető komolyan.
A komikus kezdés után következő Raponc már hamisítatlan szerelmi történet: a hazánkban Az aranyhajú leány címen is ismert mesében majdnem minden megvan az eredetiből, azonban egy alapvető elem megváltoztatásával az író-rajzoló Ishiyama szinte a feje tetejére állítja a forrásművet.
A mese-antológia harmadik darabja a hasonlóan örökérvényű Jancsi és Juliska, mely komikus, és akár erotikus felhangoktól sem mentes története a testvéri, illetve a családi szeretetről, összetartásról beszél, igencsak átformálva a szereplőket és a helyzeteket egyaránt.
Ezután A tizenkét vadász következik, mely ismét a romantikus vonalat erősíti: a párjától elszakított ifjú herceg történetében az álcázás, a szerepcsere kapja a legnagyobb hangsúlyt; mellesleg ez az eredetijéhez leginkább hű elbeszélés.
A kötetet egy hosszabb, két részre osztott sztori zárja: A két fivér története, címéből is sejthetően az örökké tartó testvéri szeretet tanmeséje, királylánnyal, sárkánnyal, árulással és a Rossz legyőzésével; s eltekintve attól, hogy az eredetileg is igen terjedelmes Grimm-verzióból jó néhány dolgot kihagy, a fontosabb pontokon mégsem változtat, és persze a mesék szabályait sem hágja át.
Ez utóbbi tulajdonság egyébként érvényes a képregény egészére is. Az említett történeteket jól ismerők gond nélkül érzékelhetik, hogyan, és hol tért el a keleti alkotó a testvérek eredetijeitől, de az a kevésbé naprakészek számára is egyértelmű, hogy végeredményben Ishiyama mégiscsak (sajátos) meséket nyújt olvasóinak.
Még ha nem is biztos, hogy a csillogó szemű figurák mindenki számára könnyedén összeegyeztethetőek a német fivérek alakjaival, a munka játékos, kísérletező alkatánál fogva már eredendően figyelmet érdemlő darab.
Kapcsolódó írások:Jacob és Wilhelm Grimm: Az aranyhajú leány
Jacob és Wilhelm Grimm életrajz
A 19. század elején tevékenykedő nyelvész, irodalomtörténész, tudós testvérpár a türelmes gyűjtögetés után úgy döntött, saját történetek írásába kezd, az általuk örökül hagyott mesék pedig közkedvelt, gyakorta idézett művekké váltak – nem is kerülhették el a feldolgozás, az áthangszerelés sorsát.
Az eredeti szerzőkhöz hasonlóan Németországban élő Ishiyama egykötetes munkája három unásig ismert, illetve két kevésbé emlegetett darabot választott a Grimm-életműből, és a borító ígéretének megfelelően leginkább a romantika, a komikum, és a báj szavaival jellemezhetőek a rövidke adaptációk.
Elsőként a Piroska és a farkashoz lehet szerencsénk, és, mint már a kezdésből is látszik, a szerző igen alaposan megcsavarja a számtalanszor idézett sztorit: a jól ismert szereplők ugyan megvannak, de a felállás, illetve a konfliktus ezúttal valami teljesen más – persze egy pillanatig sem vehető komolyan.
A komikus kezdés után következő Raponc már hamisítatlan szerelmi történet: a hazánkban Az aranyhajú leány címen is ismert mesében majdnem minden megvan az eredetiből, azonban egy alapvető elem megváltoztatásával az író-rajzoló Ishiyama szinte a feje tetejére állítja a forrásművet.
A mese-antológia harmadik darabja a hasonlóan örökérvényű Jancsi és Juliska, mely komikus, és akár erotikus felhangoktól sem mentes története a testvéri, illetve a családi szeretetről, összetartásról beszél, igencsak átformálva a szereplőket és a helyzeteket egyaránt.
Ezután A tizenkét vadász következik, mely ismét a romantikus vonalat erősíti: a párjától elszakított ifjú herceg történetében az álcázás, a szerepcsere kapja a legnagyobb hangsúlyt; mellesleg ez az eredetijéhez leginkább hű elbeszélés.
A kötetet egy hosszabb, két részre osztott sztori zárja: A két fivér története, címéből is sejthetően az örökké tartó testvéri szeretet tanmeséje, királylánnyal, sárkánnyal, árulással és a Rossz legyőzésével; s eltekintve attól, hogy az eredetileg is igen terjedelmes Grimm-verzióból jó néhány dolgot kihagy, a fontosabb pontokon mégsem változtat, és persze a mesék szabályait sem hágja át.
Ez utóbbi tulajdonság egyébként érvényes a képregény egészére is. Az említett történeteket jól ismerők gond nélkül érzékelhetik, hogyan, és hol tért el a keleti alkotó a testvérek eredetijeitől, de az a kevésbé naprakészek számára is egyértelmű, hogy végeredményben Ishiyama mégiscsak (sajátos) meséket nyújt olvasóinak.
Még ha nem is biztos, hogy a csillogó szemű figurák mindenki számára könnyedén összeegyeztethetőek a német fivérek alakjaival, a munka játékos, kísérletező alkatánál fogva már eredendően figyelmet érdemlő darab.
Kapcsolódó írások:Jacob és Wilhelm Grimm: Az aranyhajú leány
Jacob és Wilhelm Grimm életrajz