FőképTisztára olyan érzésem van, mint annó, amikor még csak a Fülesben jelentek meg rendszeresen képregények magyarul – valamikor a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben – és azok is többnyire irodalmi művek egyszerű adaptációi voltak.
Akkoriban még csak okos újságcikkekben olvashattunk népszerű nyugati sorozatokról, de az átlagembernek (főként, ha nem volt nyugatra szakadt rokona) esélye sem volt a személyes tapasztalásra.

Michael Avon Oeming és Bryan J. Glass átdolgozása hasonló szellemben fogant, hiszen Feist klasszikussá nemesedett világának nyitókötetét szabdalták fel képzeletbeli ollójukkal, és szemlátomást feladatukat csupán az adaptálásban látták – és ez így teljesen rendben is van.
A kötet külső megjelenése azonban már modern időket jelképez, hiszen harminc évvel korábban elképzelhetetlen lett volna efféle borítófestménnyel és színes belső ívekkel kiadni egy fantasy művet. Szerencsénkre ma már ez cseppet sem számít szokatlannak.

Annál inkább a grafikusok (Brett Booth és Ryan Stegman) munkája, ami bizony messze esik a mostanság oly divatos mangastílustól. Nem mondom, az ifjú Pug hatalmasra nyílt szemei időnként emlékeztetnek a keleti lánykák bociszemeire, de ez inkább véletlen, mintsem tudatos lépés.
Ha nem hívják fel a figyelmemet, első, felületes átlapozáskor biztosan nem veszem észre a két rajzoló közötti különbséget. Pedig nyilvánvaló, főként ha az első pár oldalt vetem össze az utolsókkal – nekem az eleje jobban tetszik, a második fele inkább olyan rajzfilmes hatást kelt.

A képregény színvilága a sötét felé vonzódik, szinte sehol sincs fehér háttér, fal vagy bármi egyéb, ami oldaná azt a látens nyomasztó hangulatot, ami az egész kötetből árad.
Viharos ég alatt, sötét erdők mélyén, rosszul megvilágított belső terek között mozognak a szereplők – ráadásul kidolgozott alakjuk a kidolgozatlanság érzetét kelti.
A látszólagos ellentmondás alatt azt értem, hogy bár a kockákban elhelyezett figurák készek, mégis ott motoszkál bennem, hogy még valamit bütykölni kellett volna rajtuk (vagy a ruházaton, vagy valami más részleten).

Meglepő módon az egész oldalas emberábrázolások a legjobban sikerültek. Egyszóval fura az egész, elsőre nem is hasonlít semmire – bár elismerem, nem figyelem naprakészen a honi képregénykiadást.
Mindenképpen sok múlik a következő köteten, ezt most az újdonság varázsával vettem kézbe, de legközelebb már biztosan kritikusabb leszek.

Feltételezem a történetet közismert – fantasykedvelők részéről mindenképpen –, ezért ezt különösebben nem is részletezem, legyen elég annyi, hogy a hasonló című könyv első százhuszonöt oldalát kapjuk rajzolt formában.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Az előzmények (Résháború sorozat):
Mágus: A tanítvány
Mágus: A mester
Ezüsttövis
Sethanon alkonya
Vérbeli herceg
A király kalóza I-II.

Résháború legendája sorozat:
Raymond E. Feist-William Forstchen: Nagyrabecsült ellenségem
Raymond E. Feist-Joel Rosenberg: Gyilkosság LaMutban
Raymond E. Feist-Steve Stirling: Sebes Jimmy

A Kígyóháború legendája sorozat kötetei:
A sötét királynő árnyéka
A kalmárfejedelem titka
A démonkirály dühe I-II.
Törött korona

Árnyak Tanácsa sorozat:
Ezüstsólyom karma
A rókakirály
A száműzött visszatér

Sötét háború sorozat:
Az Éjsólyom röpte
Sötét birodalom
Az őrült isten dühe

A felsorolás a sorozatok cselekményének időrendi sorrendjét tükrözi.

Kapcsolódó írás:Raymond E. Feist: Mágus - a tanítvány (képregény)