FőképA tegnapi, pontosabban ma reggelig tartó, dínom-dánom megtette a hatását. Kicsit lassan ment a bootolási folyamatom.
A jéghideg fürdő úgy-ahogy helyrehozott. Bár én megmondtam, hogy el leszünk kapatva azzal a melegvíz dologgal, szentségeltem is rendesen, amikor csak hidegvizet kaptam. De mivel jobban lettem tőle elviseltem.
Az azért érthetetlen, hogy ha melegszik az idő, akkor hova lesz a melegvíz a Szigetről?

A szokásoknak megfelelően fürdés után összecuccoltunk Z úrral, az utolsó napon mi már évek óta nem alszunk kint, bírjuk, ameddig bírjuk, aztán irány haza.
Nagyjából hatig volt egy „kis” tennivalóm munka terén és persze ott is össze kellett pakolni a holminkat. Kollegákkal inkább letudtunk ma minden csomagolást, hogy másnap délelőtt már csak a teherautókba kelljen hányni a motyót, és aztán tűzés kifelé.

Jöhetett a kikapcsolódás. Kivételesen nem a Présnél ütköztem a többiekkel, hanem a Lovardánál. Hogy mit kerestek ott? Délután négyre értek ki és beseggeltek. Aztán elkezdtek mászkálni és itt vártak be.
Persze csatlakoztam hozzájuk és éppen indultunk volna kollektíve a Világzeneire, mikor E kisasszony telefonozott, várjuk be, jön velünk. Vártunk. Ittunk. Énekeltünk: „Állnak a férfiak és nézik a csajokat.”

És tényleg. Mi a fenét csináltunk volna mást, mint ahogyan az Lovassi a Kiscsillag egyik örökérvényűjében megírta.
És persze, mert a nőkre várni illik – na, ezt is magyarázza már el valaki, hogy mi a fenéért képtelenek pontosak lenni, tisztelet a kivételnek – mi vártunk. Aztán végre megjött E, mehettünk a Leningrádra. Volna.
Előtte enni kell. Nem szaporítom a szót, mire végeztünk a zabálással és odaértünk a Sziget elejibe, az oroszok már a spájzban voltak, és csak tolták, csak tolták.

A tömeg persze nagyjából, mint tavaly, vagyis iszonyat nagy. A zenekar megint mindent beleadott, az első sok sor – fene se tudta megszámolni fentről, az útról – fel és le. Mint Pom-pom a faágon, abban a bizonyos mesében.
Szóval a Leningrád megtáncoltatta a nagyérdeműt.

Három sajnálatos esemény zavarta meg a felhőtlen szórakozásom. I kollegám brutálisan berúgott, és persze be nem állt a szája. A tegnapi/ma reggeli túra eredményeként kaptam egy vízhólyagot a talpamra és brutálisan fájt, ha egy helyben kellett állnom.
A Világzenei Nagyszínpad elég régóta kinőtte már azt a helyszínt, lassan odébb lehetne tenni. Mondjuk a tüc-tüc cirkuszsátorral helyet cserélhetne, így nagyságrendekkel többen odaférnének az előadásokra.
Mindegy, majd a szervezők kitalálják. Emlékszem milyen kavarodást okozott anno, amikor a Wan2 és a Bahia helyet cseréltek.

Leningrád után S úrral kellett ütköznöm, neki is összedobtuk a cuccát és csatlakoztattuk a teherautókra várókhoz. Mindez annyi időbe került, hogy pont odaérjünk a hivatalos Hammerfall kezdésre.
Ami persze csúszott vagy negyven-ötven percet. Sebaj, addig létfenntartottunk (é: evés, ivás). Aztán idegesek kezdtünk lenni. Aztán nagyon. Mert nem lehetett a Hammernél normális vodkát kapni.
Aztán végre valahára a húrok közé csaptak a srácok. Két döbbenetes dolog fogadott bent. Az egyik – ez a negatív – nem volt roskadásig tele a sátor, simán a keverő-színpad-táv feléig besasszézhattunk.
A másik – ez a pozitív –, nem véletlen hangoltak a svédek ennyit. Ez a koncert tök jól szólt. Mindenhol a sátorban. Hihetetlen! Sírni tudtam volna.

A zenekar hozzáállása is nagyon pozitív volt. Az új basszeros éppen a születésnapját ünnepelte, kapott is „Happy birthday”-t tőlünk. Ezen kívül a nagy „slágerek” jelentős része is helyt kapott a repertoárban, így még számos alkalommal volt alkalmunk hallatni a hangunkat.

Mivel a Hammerfall csúszott a kezdéssel, a Flash-t úgy buktam, ahogy van. Maradt hadaink maradékának összekaparása és valamivel elütni az időt. Z úrra és népes társaságára a Hilltopnál akadtam.
Nem voltak már szomjasak, egyedül Z fogyasztott úgy mértékkel, ahogyan én is. Tegnap elég volt, meg fáradtak voltunk már nagyon. (Mikor ezt írom, még mindig.) Úgyhogy csendesen borozgattunk egy kis ideig, majd csocsót próbáltunk meg lőni, de nem volt szabad asztal. Sorban állni nem akartunk, így itt lett vége a dalnak idén. Lehúztuk a rolót és távoztunk.