FőképAzt hiszem, arról még nem beszéltem, hogy minden délelőtt „munkaértekezlettel” nyitottuk a napot a hozzánk két percnyire lévő kocsmában, mert ez ugye szükséges a körültekintő és hibamentes munkavégzéshez és a figyelmünket is megsokszorozottan a feladatok felé fordítja. Ma sem volt ez másként és tekintettel arra, hogy meleg volt már reggel is, gyorsban betoltam három boroskólát a gálya előtt. Így vidáman, ráncmentesen toltam végig a napot.

Este a Tankcsapda előtt toltam egy chilisbabot. Meg kell dicsérnem a chilisbab készítő szakembereket, eddig még csak atomállat kivitelű termékeket fogyasztottam. M kollega meg is járta, azt hitte, hogy alapból nem „orramat is tisztítccsa” kaját kap, így bele is vágott a cuccba két kanál „Erős Pistát”.
Az eredmény leírhatatlan volt, M nyelve rákvörös lett, órákon keresztül nem érzett vele semmit és elzsibbadt.

Szóval a Csapda. Végre minden klappolt, rendes volt a hangosítás, jó számokat válogattak össze Lukácsék. Így egy pörgőszúzos „Tankcsapda Best Of”-ot toltak a srácok. Ami nem tetszett az az, hogy nagyon kevesen voltunk a koncerten.
Az oké, hogy hétfő, meg meló, meg ilyen hülyeségek, na de gyerekek, kategóriájában Magyarország legjobb zenekara lépett fel. Irgum-burgum! Az előzőek miatt viszonylag könnyedén elég közel tudtunk kerülni a színpadhoz és volt elég helyünk táncolni/tombolni.

Az egyik mellettünk lévő srác azzal szórakozott, hogy lopva, jeget dugdosott a barátnője ruházatába. Mi meg szétröhögtük az agyunkat a sikítva vonagló csajon. Bocs lányok, fiú alany estén ugyanezt tettük volna. Becs szó. Na, de tényleg.

Csapda után, Napalm Death előtt jó átvezetésnek bizonyult a Satöbbi produkciója a Pesti Esten. Itt összefutott a régi Szigetes brigád egy része, aki még az ősidőkben jártak ki egy hétre a Hajógyárira.
Persze hozták a gyerekeket is, akik önfeledten táncikáltak a produkcióra. Aki volt már Satöbbi koncerten, az tudja, hogy a kellemes hülyeség megáradt folyamként hömpölyög lefelé a színpadról.
Most sem volt másképp, és egyáltalán nem volt erőltetett poén így sokadik alkalommal hallva sem, hogy a zenekar az azonnali feloszlással fenyegeti a közönséget.

Szóval Satöbbi után Napalm Death. Ide már csak Z úrral mentem, de összefutottunk S kollegával, így kvázi karöltve vetettük magunkat a távolról tele lévőnek tűnő sátorra. Persze megint csak a hátul lévő outsiderek okoztak torlódást a bejáratban.
Mi a vérért kell megállni az első fadarabon amire rálépnek? Ezt sose fogom megérteni. Végül is tökmindegy, oldalt mentünk be és persze volt annyi mozgástér, hogy az ötödik sorban a hangfalak mellé tudjuk pozícionálni magunkat.
A zenekar, méltón a nevéhez, esélyt sem adott a túlélésre. Szétzúzták az egész közönséget; szem nem maradt szárazon, jött a kőkeménység ezerrel. Szakadt is a víz rólunk rendesen.

Kellemesen átizzadva, már-már fázva kocogtunk át Csókolomra, ami az Openen volt. Egyébként mi a fenéért nem lehetett beletenni a napi bontásba ennek a helyszínnek a programját? A kutya se érti.
Mindegy, a Csókolom jó volt, mi meg – nem mondtam ugyan, de azt hiszem egyértelmű – kezdtünk borzalmasan berúgni. Úgy emberesen.
Ennek köszönhetően reggel hétig tartó masszív ivászat és mászkálás vette kezdetét, ahogy ez a régi szép időkben is volt. Most így „másnap” kicsit fáj a létezés, de kutyaharapást szőrével, az első sör már megvolt.