FőképValamikor este hét után, a „boldogságtól repesve” szabadultam ki a munka szorításából, mert buktam a Good Time Boys (Red Hot Chili Tribute) és a Nefogazz! koncerteket.
A mai napot a Pesti Esten akartam tölteni a tribute jegyében. „Jól” indult a nap. Mindezek után a lemenő Nap sugarainál kissé nekikeseredve battyogtam a Pesti Est felé; legalább a Guilty Parties-t (Rage Agains The Machine Tribute) elcsípjem.
Pár kollega is csatlakozott, így ez első pár boroskóla után, már kissé felhőtlenebben élveztem végig az előadást.

A Subscribe legénységéből verbuválódott zenekar igazán megdolgozott a pénzéért. Végig pörögésben tartották a nagyérdeműt; egy szavuk nem volt a „body surfing” ellen, sőt, maga az énekes segítette fel a bátrakat a színpadra, hogy onnan vessék magukat az első sorokra.
Attól függetlenül, hogy ez a Szigeten elvileg tiltott dolog, a biztonságiak sem tiltakoztak ellene. A zenekar minden örökérvényűt felvonultatott („Bulett…”, „Killing…”, stb.), a közönség pedig szétőrjöngte magát.

A Rage után elvileg Faith No More Tribute jött volna, de Z úr kedvéért, meg nekem már úgy is mindegy alapon, elmentünk eggyel odébb, és megtekintettük a francia Transe Express: Les Rois Fagnats (Rest királyok) nagy utcaszínházi produkcióját.
Van egy rohadt magas (30-40 méter), háromkarú acélszerkezet. A három karon további alkarok helyezkednek el. A karok végén különféle eszközökön (egy madár vázszerkezete, horgony, stb.) helyezkedtek el az artista hölgyekurak és adják elő zenei aláfestésre az embert próbáló produkciójukat.
Gyönyörű jelmezek, lélegzetelállító látvány. Ezt mindenkinek látnia kell egyszer.

A színházi élmény és egy Macskafogóban (tejbár) tett kitérő után a Kistehén Tánczenekar koncertjén kötöttünk ki.
Nem különösebben rajongok értük, de a majdnem tele lévő Arany Ászok Színpad és az önfeledt táncolás láttán le kellett vonnom azt a következtetést, hogy nagyon is kellemes bulizenét követnek el a fiúk.
Kistehén közben még leléptem, majd a Wan2-nál futottam össze a többiekkel, hogy a Másfélből meghallgassak egy órácskát.

Nem lett belőle egy óra, mert negyven percig állt be a zenekar, így csak az első 4-5 nótát tudtam meghallgatni. A negyven perc ellenére sem sikerült tökéletes hangzást elérni, ráadásul nem éppen gyors számokkal kezdtek a fiúk. Így némileg csalódottan hagytam ott a Másfelet, hogy megnézzem új kedvencemet, a Zubolyt.

Na, aki a Zubolyt kihagyta, az meg is érdemli. Egyrészt félig tele volt a sátor, másrészt az a fél végig ugrálta az előadást. Hajnal fél háromkor azért ez szép teljesítmény. A testmozgáson kívül a másik kikapcsolódási forma a röhögés volt.
Ez a négy csávó végigbohóckodta az egész koncertet. A végére azért az „Egymillió”-t sikerült úgy ahogy rendesen végigjátszaniuk. Zuboly után alvás jött.