Főkép

Erlend Loe-t mindenütt Norvégia legnépszerűbb kortárs írójának nevezik, és az átlagolvasó alighanem nem is tud felsorolni sok egyéb kortárs norvégot. Nekem legalábbis csak Jostein Gaarder jut még eszembe, akinek az írásait azért idehaza is sokan szeretik. Loe ezen könyve egy trilógia első része, melyet gyerekek és felnőttek egyaránt örömmel olvashatnak.

Alapból gyanakvó a hozzáállásom a modern mesékhez. Nem mondom, hogy kevés a jó, de épp elég rosszat (betegeset, idétlent, értelmetlent, stb.) láttam már. Túl sok meseíró esik abba a csapdába, hogy a gyerekeket nem teljes értékű emberként, vagy legalábbis csekély értelműként kezelje, holott a legtöbb kiskölyök azért nem ilyen. Loe pedig szerencsére nem efféle író. Elég egyéni a stílusa, amit és ahogy mesél és fantáziál, de a leghajmeresztőbb húzásai sem vették el a kedvem a könyvétől.

A trilógia főszereplője Kurt, a targoncás, aki szereti a munkáját és a családját, ami egy kedves feleségből és három mókás gyerekből áll, de összességében egyikük sem teljesen felel meg annak a képnek, amit a közmegegyezés normálisnak tart. De amellett, hogy megvannak a maguk kis stiklijei, csuda szeretetre méltóak, miként ők is nagyon szeretik egymást.

Egy hosszú és nehéz nap végén, amit Kurt a rakparton tölt a sorjában érkező hajókról lerakodott ládák raktárba targoncálásával, bajuszos hősünk egy gigászi halat talál. Ott fekszik a tengerparton, és némi morfondírozás után Kurt úgy dönt, hazaviszi a targoncáján.

A családi kupaktanács aztán kiötli, hogy hát ennyi halból jó ideig lakomázhatnak, ruha van elég, akkor meg minek dolgozni, menjenek inkább szabadságra. Mi több, utazni. Felpakolnak a targoncára, a targoncát a halra, a halat a tengerre, és uccu neki, Amerikától a Déli-Sarkig bejárják a fél Földet.

Elképesztő kalandok várnak hát Kurt-ékra meg az olvasóra. Loe egyszerűen, ám sajátosan fogalmaz (néha egy picit a svéd gyermekversekre emlékeztetően), gyakran egészen meghökkentő poénokkal. Sokat-sokat lehet kacagni ezen a kis könyvön, emellett van benne egy kis bölcsesség, meg a társadalomról, az emberekről is mond ezt-azt. És a két további rész (A pénz bajjal jár, Kurt híres lesz) is hozzáférhető, további kettő, nagyobbaknak szóló Loe regénnyel egyetemben.

Azt mondják, a Kurt sorozat olyan népszerű Norvégiában, hogy Loe színpadi változatot is írt belőle (bár úgy tippelek, nem pont ebből a részből), valamint a Kim Hiorthoy jellegzetes illusztrációira épülő rajzfilm is készül belőle. Reméljük, az is eljut majd hozzánk.