FőképA Móra Könyvkiadó új, Mesterdetektív sorozata gyerekeknek szóló válogatást nyújt a világ különböző tájain megjelent ifjúsági detektívregényekből. A tervek szerint a nyomozni vágyó ifjú olvasók sorra vehetik kézbe az angol, kanadai, olasz, német és magyar krimiket.

Christian Tielmann regénye a sorozat első, bemutatkozó kötete, ami rögtön „8 éven felülieknek” felirattal indít.
Hiába no, a korosztályos jelölések meghatározzák egész életünket. Ha nem is teljes mértékben, de hatással vannak rá. Persze a cél az, hogy a helyes irányba tereljenek bennünket, vagy segítsenek eligazodni az információáradatban, de akkor is fura.
De mindegy, ezt a füstölgést majd később, egy másik írás keretében folytatom.

Szóval ott tartottunk, hogy megjelent egy regény, ami ifjúsági is, krimi is. Vagyis ifjúsági krimi. Mégpedig a fiatalabb korosztály képviselőit hivatott bevezetni (már ha be kell őket vezetni) a bűnügyi regények varázslatos világába.
Hiába no, nem lehet elég korán kezdeni. Persze nem is baj, mert így legalább kellő alapokkal rendelkeznek majd, ha később egy-egy Agatha Christie, Raymond Chandler vagy Dashiell Hammett kötet akad a kezükbe.

Az ifjúsági krimikre általában jellemző, hogy főszereplőik olyan ifjoncok, akik a játszótér helyett a felnőttek világában ténykednek, és különféle bonyodalmak, nem ritkán életveszélyes helyzetek után teljesítik be nyomozói küldetésüket, leleplezve a bűnözőt, kibogozva a rejtélyt és megmagyarázva a történéseket.
Teszik mindezt aránylag rövid terjedelemben, egyszerű, könnyen követhető cselekménnyel, komoly leírások és fejtegetések nélkül, generációs ellentétekkel. No és persze szórakoztató és kevésbé szórakoztató bonyodalmakkal.

Nos, a 36 éves szerző regénye mindezen jegyeket magán viseli. Főszereplője három 10 éves kölök (Alisa, Henriette és Larry), akik közösen működtetik a garázsban titkos detektívügynökségüket.
És akik ezúttal nem teljesen egyedül állnak neki az öregedő milliomosok házát kirámoló műkincstolvaj elfogásának. Mert hát kell egy értelmi szerző, egy okos felnőtt, aki irányítja a dolgokat.
Ez lenne Sherlock Hausmann, az öreg detektív, aki már nem szívesen mozdul ki az irodájából.

Persze nem kell annyira komolyan venni az egészet (csak a szükséges, korosztálynak megfelelő szinten), hiszen az alig 123 oldalas terjedelem jelzi, más sem vette komolyan. Legalábbis nem a szó klasszikus értelmében véve.
Hiszen ennyi idő alatt a nyomozáson kívüli dolgok csupán érintőlegesen kerülhetnek képbe. Persze nem is várhatunk mást egy történettől, ami a 8-12 éves korosztálynak szól.

Vagyis nem nekem. Ennek ellenére elolvastam. Merthogy érdekelt. És még tetszett is. Persze a maga mércéje szerint mérve.
Bár ha jobban belegondolok, ki is állítja fel a mércét? Hát a fiatal olvasók, akiknek szól. Talán érdemes lenne őket is megkérdezni. Valakinek. Valahol. Valamikor.