Anne McCaffrey: Sárkánydobok
Írta: Galgóczi Tamás | 2007. 08. 06.
Most, hogy végére értem az ötödik magyarul megjelent Pern kötetnek, felemás érzésekkel nézek magam elé.
Az még a hozzám hasonló, felületes olvasó számára is nyilvánvaló, hogy még mindig Pern, kimondottan egyedire formált világán bóklászunk, ami mondhatni védjegyévé vált Anne Inez McCaffreynek (szül.: 1926. április 1.).
Ha lehet, minden eddiginél feltűnőbb a fantasy elemek hiánya, sehol egy varázsló, kósza démon, elátkozott ereklye.
Sárkányok szállnak ugyan az égen, de alig többek jól idomított háziállatoknál, a mentális kapcsolat, ami lovasukkal összeköti őket, csupán az évszázados tenyésztésnek köszönhető, az események szempontjából nincs kiemelt fontossága.
Inkább középkori, vagy talán határszéli telepes környezetben folytatódik tovább a világtörténelem, mi pedig kiválasztott szerencsésekként figyelhetjük az izgisebb pillanatokat.
Az első enyhe csalódás éppen itt éri az olvasót, hiszen az előző két részben Menolli hihetetlen gyorsaságú felemelkedésének lehettünk tanúi, s bizony nem egy katartikus pillanatot átéltünk az oldalán.
Na ez most szinte teljesen hiányzik, mivel egy még fiatalabb tanonc, Piemur kerül középpontba. Eddig csak határtalan kíváncsiságát és zűrös ügyekre való hajlamát ismertük, no meg baráti viszonyát Menollival.
Kis túlzással ráfoghatjuk: minden szép és jó volt életében – csak éppen kezdődő mutálása miatt hirtelen talajvesztetté válik a Hárfások céhében.
Kalandjai ebben az átmeneti időszakban érdekesek, izgalmasak – csak éppen nem érnek fel idősebb barátnőjének viszontagságaival (bár az is lehet, hogy csak tehetségből és művészi hajlamból van benne kevesebb).
Erre mintha McCaffrey is rájött volna, ezért minden különösebb felvezetés nélkül a világtörténet krónikáját is folytatja, ami cseppet sem jelent gond, csak nem mindig értem, bizonyos eseményekbe miért kellett Priemurt is belekeverni.
Aztán az is lehet persze, csupán sokat vártam a Hárfásház-trilógia befejező kötetétől.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Sárkányröpte
Sárkányhajsza
Hárfásház-trilógia
Sárkányének
Sárkánydalnok
Sárkánydobok
Fehér sárkány
Az még a hozzám hasonló, felületes olvasó számára is nyilvánvaló, hogy még mindig Pern, kimondottan egyedire formált világán bóklászunk, ami mondhatni védjegyévé vált Anne Inez McCaffreynek (szül.: 1926. április 1.).
Ha lehet, minden eddiginél feltűnőbb a fantasy elemek hiánya, sehol egy varázsló, kósza démon, elátkozott ereklye.
Sárkányok szállnak ugyan az égen, de alig többek jól idomított háziállatoknál, a mentális kapcsolat, ami lovasukkal összeköti őket, csupán az évszázados tenyésztésnek köszönhető, az események szempontjából nincs kiemelt fontossága.
Inkább középkori, vagy talán határszéli telepes környezetben folytatódik tovább a világtörténelem, mi pedig kiválasztott szerencsésekként figyelhetjük az izgisebb pillanatokat.
Az első enyhe csalódás éppen itt éri az olvasót, hiszen az előző két részben Menolli hihetetlen gyorsaságú felemelkedésének lehettünk tanúi, s bizony nem egy katartikus pillanatot átéltünk az oldalán.
Na ez most szinte teljesen hiányzik, mivel egy még fiatalabb tanonc, Piemur kerül középpontba. Eddig csak határtalan kíváncsiságát és zűrös ügyekre való hajlamát ismertük, no meg baráti viszonyát Menollival.
Kis túlzással ráfoghatjuk: minden szép és jó volt életében – csak éppen kezdődő mutálása miatt hirtelen talajvesztetté válik a Hárfások céhében.
Kalandjai ebben az átmeneti időszakban érdekesek, izgalmasak – csak éppen nem érnek fel idősebb barátnőjének viszontagságaival (bár az is lehet, hogy csak tehetségből és művészi hajlamból van benne kevesebb).
Erre mintha McCaffrey is rájött volna, ezért minden különösebb felvezetés nélkül a világtörténet krónikáját is folytatja, ami cseppet sem jelent gond, csak nem mindig értem, bizonyos eseményekbe miért kellett Priemurt is belekeverni.
Aztán az is lehet persze, csupán sokat vártam a Hárfásház-trilógia befejező kötetétől.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Sárkányröpte
Sárkányhajsza
Hárfásház-trilógia
Sárkányének
Sárkánydalnok
Sárkánydobok
Fehér sárkány