FőképNagyon-nagyon rég hallgattam utoljára Mark Almond-ot. Akkor is Soft Cellként. (Az az együttes, amelyik a „Tainted Love”-ot adja elő).
Ilyen nosztalgia jelleggel gondoltam rá, hogy ő az, és ezért gondoltam, hogy majd akkor mekkora lesz, hogy megint, majd jól kiröhögöm a mostani tizenéveseket, hogy ők még mindig arra gerjednek.

CD betesz, elindít.

Ekkor kellett rájönnöm, hogy Mark Almondilag le vagyok maradva. Szintipop? Ugyan már. Ez sajnos azt is jelenti, hogy már tizenévesen le voltam maradva belőle.
Neki ez a nyolcvanasévekes-neoncsillogás egy kis kanyar volt csupán (kábé, mint nekem a kilencvenes évek elején), csak egy stílus, amit mindenki úgy szeret(ett).

Arra is rá kellett jönnöm, hogy őt azért komolyan kell venni valamennyire és az általam elképzelt (ál)nosztalgiának nincs helye. Kezd ez a pillanat kitágulni, miszerint ekkor az is leesett, hogy én nem nagyon hallgatok popzenét.
Mondjuk inkább így, nem-rock-nem-metal-nem-klasszikus zenét. Most is, mint akkor, megvakartam a fejem. ÖÖÖ. Most is, mint akkor nekifutok még egyszer.

Egyáltalán nem hallgattam volna Mark Almond-ot, ha nem vezérel egyfajta „Tainted Love” utáni nosztalgia. Persze akkor sose jövök rá – egy előadótól szemberöhögvén – hogy ez bizony egy jó nagy baromság.
Mármint a régi számok felett merengés, meg, hogy bezzeg az én időmben. (Ezt persze előtte is vágtam, de olyan jó, hogy pont ezen akartam röhögni, aztán az előadó is, eltüntetve az én lovamat (melynek neve Vessző Paripa).))
Akkor, meg szépen elkezdtem figyelni a CD-re.

CD betesz, elindít.

Annak ellenére, hogy no lábdob – no party, valahogy nincs az a „nemá’ ezt a … -t” érzésem. Neki is jól áll az öregedés, nem csak nekem. Semmi bohóckodás. Vének lettünk. Megmutatjuk/meghallgatjuk, mi az, ami a zenei ízlésünket formálta. Igaz, az enyémet pont a másik irányba.

Egészen a negyedik számig („London Boys”), egy privát klub kulcslyukán értetlenül leskelődő kíváncsiskodónak érzem magam. (Ez mi ez?) Utána ismerős dallamok, kicsit meglágyítva, de modernül.
Ezt nevezik feldolgozásnak. Nem remix, nem ellopjuk a refrént, feldolgozás. „Én így látom ezt a számot”.
Nem állítanám, hogy én is, de legalább kirajzolódik előttem, hogy ő hogyan. Kicsit meglágyítva – hol van már a nyolcvanas évek kivagyisága – de határozottan modernül.

Mindezt csak azért, hogy utána, gallért felhajtva mondhassam, hogy „… this is the beginning of a beautiful …” a „Strangers in the Night” alatt. Egymásra találtuk ízlés tekintetében, én úgy gondolom.
Nem ezzel a számmal ér véget a lemez, hiszen egy szem új dalt is becsempésztek, ami pusztán azzal rí ki a többi közül, hogy biztosan nem hallottam még sehol.

Olyan egyenletes az egész CD. Színpadias – hiszen nagyobbrészt musical betétekről van szó – de nyugodt. Mondjuk, engem meg tudna győzni. Színpadias, hiszen a „The Curtain Falls” című számmal zárul.
Összefoglalva: nosztalgiázni rossz, popzeneként abszolút jó. (Az én „kikapcsolódást nyújtó de mégsem a fül rágógumija” elképzeléseim szerint.)

A lemezen elhangzó számok listája:
1. I have lived
2. I close My Eyes and Count to Ten
3. Bedsitter Images
4. The London Boys
5. Strangers in the Night
6. The Ballad of the Sad Young Men
7. Stardom Road
8. Kitsch
9. Backstage
10. Happy Heart
11. Redeem Me
12. The Curtain Falls

Diszkográfia:
Violent Silence (1986)
A Woman`s Story (1986)
Singles 1984 - 1987 (1987)
The Stars We Are (1988)
Jacques (1989)
Enchanted (1990)
Tenement Symphony (1991)
A Virgin`s Tale - Volume I (1985-1987 B-sides & remixes) (1992)
A Virgin`s Tale - Volume II (1985-1987 B-sides & remixes) (1992)
Twelve Years of Tears (Live at the Royal Albert Hall) (1993)
Absinthe: The French album (1993)
Treasure Box (1995) válogatás
Fantastic Star (1996)
Marc Almond & La Magia Live in Concert (1998)
Open All Night (1999)
Liverpool Philharmonic Hall (2000)
Stranger Things (2001)
Live at the Union Chapel (2001) koncert
Little Rough Rhinestones Volume 1 (2002)
The Willing Sinner Live in Berlin (2003) koncert
Marc Almond in Session Volume 1 (2003)
Heart on Snow (2003)
Marc Almond in Session Volume 2 (2003)
Little Rough Rhinestones Volume 2 (2006)
Stardom Road (2007) feldolgozások
All the A’s (2007) válogatás