FőképA József Attila-lemezzel a pécsi illetőségű (én úgy érzem, ma Magyarországon vezető) punkcsapat igencsak feladta a leckét önmagának.
Az albummal ugyanis nem csupán saját műfajukban hoztak létre igazán maradandót, hanem általában a versek zenébe való átültetésének technikáját is új dimenzióba helyezték – ha méltó helyén kezelnék e vers-dal gyűjteményt (és persze a folyton fanyalgó magyar média is melléjük állt volna) mindenki másnál több emberhez eljuttathatnák a rendszerváltás után sokáig mellőzött költőóriás üzenetét.

A Közönség elleni izgatás sok tekintetben nem is ér fel elődjével, másrészt viszont természetszerűen meghaladja azt.
Végtére is a punk valahol a pillanatnak szól. A zene olyannyira egyszerű (lényegében – legalábbis első hallásra – bárki eljátszhatná, de persze erről szó sincs), hogy szinte csak a szöveg aláfestésére, alátámasztására szolgál, nem (abszolút értelemben vett) maradandó értéket igyekszik létrehozni.
A szöveg pedig az igazi punk esetében mindig az aktualitásokra összpontosít.

Ezért is foglalkozhat a címadó dal még mindig, vagy már megint, a PICSÁt feljelentgetőkkel, és azt sem hiszem, hogy tíz év múlva bárki megértené, vagy fontosnak tartaná a „bolgárpukkasztás” ironikus odaszúrogatásait, vagy a „tolvajtempó” utalásait (bár attól tartok ez utóbbi esetében legfeljebb a neveket kell majd kicserélni 2017-ben, de akár 2027-ben is).

Nekem legfeljebb az nehezen emészthető, mennyire rossz véleménnyel van még ma is Megyeri Ferenc a tanárokról, s általában az egyéniséggyilkos magyar oktatásról. Nyilvánvalóan nem szűk réteget érint ez a probléma, de azért szeretném azt hinni, hogy nem ez a jellemző a hazai iskolák többségére, legalábbis az úgynevezett szellemi elitet nevelő gimnáziumokra nem.

Roppant szimpatikus viszont az az irónia, amivel Megyeri Feri a politikát és a (számomra akkoriban felkavaró) őszi és tavaszi eseményeket, de meg az elmúlt száz év nagy történelmi katasztrófáinak kulcspillanatait kezeli a szövegeiben.
Ezekre a dalokra oda kell figyelni, gondolkodásra, magunkba nézésre késztetnek, még akkor is, ha esetleg nem mindenben értünk egyet megfogalmazójukkal. Kizárólag a globalizáció-ellenes kirohanások nem kellően kipárnázottak, de ez megbocsátható, hiszen valahol a punk egyik lényegi eleme a fogyasztói társadalom világszintű elterjesztésének bírálata.

És azt sem szabad elhallgatni, hogy az új album valójában zeneileg is nagyon eltalált. Kemény (no nem annyira, mint a műfaj skót prófétái, a beállítottságukról sokat eláruló nevű The Exploited), kellően technikás (megint csak nem annyira, mint mondjuk a kifejezetten kiváló zenészekből formálódott ős-Bikini), és mindenek felett roppant humoros, ami rendkívül ritka jelenség manapság, márpedig a humor szinte az egyetlen, ami segíthet elviselni a mindennapjainkat megkeserítő ordító ostobaságokat.

A „csatolt” DVD (hibridlemezről lévén szó, egyszerűen fordítani kell) ugyan kissé elavult már, hiszen a CD-oldalon szereplő „meghalt egy punk” azt a Willyt siratja a maga punkos módján, akiről a nyilatkozatokban el sem tudták képzelni, hogy valaha otthagyja a zenekart, azt pedig végképp nem, hogy a világot is.
Ennek ellenére sokat megtudhatunk a banda gondolkodásmódjáról: miként vélekednek a világról, a zenéről, a politikáról, egymásról és a közönségükről, közbeékelve pedig rengeteg értékes vagy egyszerűen ritka felvételt láthatunk a csapatról „munka közben”.

Az együttes tagjai:
Megyeri „Ferry Flint” Ferenc – ének, vokál
Bársony „Bearnie” Barnabás – gitár, vokál
Szaklajda „Szaki” László – gitár
Szabó „Öreg” Zoltán – basszusgitár
Mészáros „Bolond” Miklós – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. közönség elleni izgatás
2. boldog békeévek
3. pol-beat
4. …na meg a guantanamera
5. multi-meló
6. szabadság, szerelem
7. meghalt egy punk (R.I.P. Willy)
8. bolgárpukkasztás
9. közel-kelet
10. tolvajtempó
11. szívtipró gimim
12. Zirc
13. jégcsákány, polónium
14. ideális bűnbak
15. túlélő

DVD
Tankok helyett pankok (dokumentumfilm – 2004)

Diszkográfia:
Isten hozott nálunk, Johnny! (1997)
Hangulatjelentés (1998)
Ludd tábornok, avagy két műszak fűszag (1999)
Szélsődal (2000)
SzülinaPUNK (2000)
Dollár, hatalom, pornó (2001)
Globalhé (2003)
Én, József Attila, itt vagyok! (2006)
Közönség elleni izgatás (2007)

Kapcsolódó írás:Interjú Megyeri Ferenccel, a HétköznaPI CSAlódások énekesével
Koncert: HétköznaPI CSAlódások - 2008. augusztus 14., Sziget Fesztivál