FőképVicces, de úgy tűnik a magyar fordítások csak fokozzák Louis Sachar (szül.: 1954. március 20.) amerikai ifjúsági író és a Carla nevű hölgyek közötti kapcsolatot. Elsősorban feleségére, Carla Jean (Askew) Sacharra gondolok.
Aztán ott van még a Bradley, az osztály réme kötet nevelőtanárnője, akinek szintén ez a keresztneve.
Most pedig a női főszereplőt keresztelték el hasonlóképpen a magyarítás során (az amerikai eredetiben még Kaira DeLeon néven szerepelt). Mindezt persze csak érdekességként mondom.

Ennél sokkal izgalmasabb, hogy nyolc évvel az első kötet után Sachar fogta magát, és írt egy újabb történetet, amelynek főszereplője nem más, mint Hónalj, akivel még a Zöldtó táborban ismerkedtünk meg.
Erről részletek a Stanley, a szerencse fia kötetben rejlenek, de ha valaki nem olvasta, az sem baj, mert az új Sachar könyv önmagában is megállja a helyét.

Ha már fordításról beszélünk, akkor muszáj szóvá tennem, hogy meglátásom szerint jobban jártunk volna az eredeti honosításával (Small Steps), mert az egyrészt szorosan kapcsolódik a Hónaljhoz, másrészt jobban passzol a történethez.
Míg a Carla nem adja fel, hogy is mondjam csak, kissé elkalandozik az eseményektől, nem is tudom, mire utal.

Carla (Kaira) ugyanis fiatalkorú énekesnő (két hónap híján tizennyolc éves), akik popdalaival járja az államokat, anyja és nevelőapja (aki egyben a menedzsere is egyben) társaságában. Meg ott vannak még a bérmuzsikusok, a szokásos turnétrupp – csak éppen barátai nincsenek, mondhatni világtól elzárt mesterséges környezetben létezik.

Apropó. Erről a helyzetről azonnal a furcsa című Ed McBain krimi (A bőszhedt Gyilkanessz) jut eszembe, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ott is egy feltörekvő popdíva került komoly helyzetbe, vált bűnügy áldozatává.

Itt is megvan ez az szál, bár csak korhatáros formában, elvégre ifjúsági regényről beszélünk. Szóval Carla sorra kapja a névtelen és fenyegető leveleket – valaki a halálát kívánja. Ennek az elképzelésnek még lesz szerepe a regényben, de gyakorlatilag másodlagos Hónalj sztorija mellett.

Azt ugye már a korábbi Sachar könyvekből ismerős, mennyire ügyesen szövi a cselekményt, hihetetlen eseményekkel tarkítva a hétköznapokat, amelyeket nem ritkán humoros epizódok tarkítanak.

Mindeközben egy pillanatra sem veszítjük szem elől a tinikor problémáit – ez különösen igaz a javítót megjárt Hónaljra, akinek nem csupán a társadalmi előítéletekkel kell nap mint nap megbirkóznia, de saját jövőjét is ki kell találnia, miközben a munka-tanulás mellett keresi helyét az életben.
A sors fanyar humorának köszönhetően a Zöldtó táborban elsajátított gödörásási technikája előny jelenlegi munkahelyén, ugyanis kertrendező cégnél terepet rendez és növényeket ültet.

A világ akkor áll fejtetőre, amikor Carla a városban ad koncertet, és az események tétován kanyargó patakja arra veszi az irányt.
Szerencsére a fő hangsúly nem a különféle helyzetekből adódó moralizáláson van (egyetlen direkt utalás sincs a regényben), hanem Hónalj kalandjain, és döntésein (no meg azok következményein) a nagybetűs Életben.
Vitathatatlanul szórakoztató könyv, kimondottan marasztalja az olvasót.

Befejezésül még csak annyit, hogy a két regény közötti időben megjelent egy túlélési kézikönyv (Stanley Yelnats’ Survival Guide to Camp Green Lake), amely Zöldtő táborhoz szükséges alapismereteket tárgyalja, kezdve a tökéletes gödör kiásásának fortélyaitól a helyi veszélyes fenevadakig.
Bizonyára ez is érdekes olvasmány – egyelőre csupán az angolul tudóknak.