I-Huan: Makrancos hercegnő 1.
Írta: Roboz Gábor | 2007. 07. 19.
A Warcraft: Napkút-trilógia eddig megjelent két kötete mellett a Delta Vision kiadó nemrég újabb képregényszériát indított el, ráadásul olyat, ami az autentikus (tehát keleti alkotókhoz köthető) művek sorát gyarapítja hazánkban, szemben a gyorsabban gazdagodó TokyoPop-os, nyugati szerzők jegyezte munkákkal.
A kiadvány különlegességét tovább növeli, hogy személyében az első, Magyarországon megjelent kínai manhuát (mangát) köszöntheti az olvasó – az összesen öt kötetet számláló sorozat pedig a hírek szerint még idén folytatódik a következő résszel.
A Makrancos hercegnő az ősi Kínába, a Szung-dinasztia uralkodása idejére helyezi cselekményét: a Csin Kang felkelés miatti kaotikus állapotok közepette Liu császári ágyas úgy dönt, hogy gyermekét, Ji Fu hercegnőt a veszélyektől megóvandó az orvos, Tang Huj gondjaira bízza.
Néhány év elteltével, mikor a jó doktor visszatér otthonába, eljön a pillanat, hogy rendezzék a hölgy származásának kérdését: bár a lány ódzkodik attól, hogy helyreállítsák rangját, gyámja ragaszkodásának köszönhetően mégis az udvarhoz fordulnak az ügy megoldásáért.
Mint azt a borító mind megjelenésével, mind kategória-címkéjével („manga romantika”) hirdeti, I-Huan munkája a (történelmi) románcok iránt fogékonyak számára lesz igazán ajánlható.
A tajvani hölgy Kína régmúlt korába helyezett szerelmi melodrámájában ennek megfelelően a közeg csak másodlagos, mindössze háttér: a szűk környezetben (leginkább a kormányzó házánál) játszódó történet így értelemszerűen érzelmi konfliktusok, évődések, szenvelgések által épül fel.
Igazán mélyre persze, sorozatnyitó darab lévén még nem jut, inkább csak megalapozza a szereplőket, ill. a köztük levő viszonyokat; ezek még teljesebb kifejtése és bonyolítása így a folytatásokra vár.
Mindenesetre az inkább drámai hangvételű (ritkán komikus pillanatokkal is élő) történet rengeteg párbeszédével és érzelemkitöréseivel együtt persze bőven emészthető darab; gyakorlatilag tetszőlegesen belelapozva ki-ki könnyedén megállapíthatja, mennyire érzi saját alkatához passzolónak.
A kiadvány kimondottan hasznos részét képezik a végére (vagyis, a fordított olvasási gyakorlatnak köszönhetően, az elejére) beszúrt, az alkotónő által tartott rövid áttekintések a Déli Szung-dinasztiáról, a történet hátteréről, a karakterekről és a kor ruházkodásáról; hasonlóan például az Usagi Yojimbo interjúrészleteihez (melyekből szintén háttérinformációkat kaphat az olvasó).
Ez a gesztus is valamelyest többletet ad a keleti kultúrában nem járatos befogadó számára. A Makrancos hercegnő, összességében a melodrámákra fogékonyak számára bátran ajánlható; bár nem biztos, hogy széles célközönséghez szól, egy nálunk eddig ismeretlen képregény-fajta első képviselőjeként mindenképp megérdemli a figyelmet.
A kiadvány különlegességét tovább növeli, hogy személyében az első, Magyarországon megjelent kínai manhuát (mangát) köszöntheti az olvasó – az összesen öt kötetet számláló sorozat pedig a hírek szerint még idén folytatódik a következő résszel.
A Makrancos hercegnő az ősi Kínába, a Szung-dinasztia uralkodása idejére helyezi cselekményét: a Csin Kang felkelés miatti kaotikus állapotok közepette Liu császári ágyas úgy dönt, hogy gyermekét, Ji Fu hercegnőt a veszélyektől megóvandó az orvos, Tang Huj gondjaira bízza.
Néhány év elteltével, mikor a jó doktor visszatér otthonába, eljön a pillanat, hogy rendezzék a hölgy származásának kérdését: bár a lány ódzkodik attól, hogy helyreállítsák rangját, gyámja ragaszkodásának köszönhetően mégis az udvarhoz fordulnak az ügy megoldásáért.
Mint azt a borító mind megjelenésével, mind kategória-címkéjével („manga romantika”) hirdeti, I-Huan munkája a (történelmi) románcok iránt fogékonyak számára lesz igazán ajánlható.
A tajvani hölgy Kína régmúlt korába helyezett szerelmi melodrámájában ennek megfelelően a közeg csak másodlagos, mindössze háttér: a szűk környezetben (leginkább a kormányzó házánál) játszódó történet így értelemszerűen érzelmi konfliktusok, évődések, szenvelgések által épül fel.
Igazán mélyre persze, sorozatnyitó darab lévén még nem jut, inkább csak megalapozza a szereplőket, ill. a köztük levő viszonyokat; ezek még teljesebb kifejtése és bonyolítása így a folytatásokra vár.
Mindenesetre az inkább drámai hangvételű (ritkán komikus pillanatokkal is élő) történet rengeteg párbeszédével és érzelemkitöréseivel együtt persze bőven emészthető darab; gyakorlatilag tetszőlegesen belelapozva ki-ki könnyedén megállapíthatja, mennyire érzi saját alkatához passzolónak.
A kiadvány kimondottan hasznos részét képezik a végére (vagyis, a fordított olvasási gyakorlatnak köszönhetően, az elejére) beszúrt, az alkotónő által tartott rövid áttekintések a Déli Szung-dinasztiáról, a történet hátteréről, a karakterekről és a kor ruházkodásáról; hasonlóan például az Usagi Yojimbo interjúrészleteihez (melyekből szintén háttérinformációkat kaphat az olvasó).
Ez a gesztus is valamelyest többletet ad a keleti kultúrában nem járatos befogadó számára. A Makrancos hercegnő, összességében a melodrámákra fogékonyak számára bátran ajánlható; bár nem biztos, hogy széles célközönséghez szól, egy nálunk eddig ismeretlen képregény-fajta első képviselőjeként mindenképp megérdemli a figyelmet.