FőképMár régóta vártam ezt a korongot, ugyanis mind a két muzsikust nagyon nagyra tartom, azonban egyszerűen nem tudtam elképzelni, mit alkotnak duóban.
Bár mindketten a jazz műfajában tevékenykednek, mégis két teljesen különböző világot képviselnek: Fleck egyik fő szakterülete az amerikai (tehát ír, skót és angol) gyökerekkel rendelkező bluegrass; Corea pedig a spanyol muzsikában mozog otthonosan. Kíváncsi voltam, hogyan jutnak dűlőre.

A végeredmény elbűvölő. A bendzsó és a zongora sajátos kettőse egy teljesen új világot teremt. Az egész olyan, mint valamiféle csoda.
Ha műfajilag meg kéne határozni, én csakis a „zene” szót tudnám ráaggatni, nincs erre jobb meghatározás. Legalábbis nekem legelőször ez ötlött az eszembe a lemezt hallgatva.

Az óvatlan hallgató azt gondolhatja, hogy a két muzsikus telefonon megbeszélt egy időpontot, hogy mikor röffenhetnének össze, majd a megbeszélt napon beültek a stúdióba és némi kávézgatás után elővették hangszereiket és jammeltek egy jót.
Az efféle hallgatót könnyen sokkolhatják a lemez füzetkéjében található fényképek, amiken láthatjuk, hogy a két zenész kottát fürkészve játssza fel a maga részét. Ráadásul ezt az örömzenét még meg is kellett komponálniuk, illetve a régebbről ismert nótákat át kellett hangszerelniük.

Pedig olyan könnyű hallgatni ezt a fenséges muzsikát, olyan könnyű elmerülni ebben a mennyei hangzásban, holott mindez olyan bonyolult és összetett, hogy belegondolni is rossz. Tartsuk hát észben, hogy e szűk egy órás album mögött rengeteg kemény munka és veríték áll. Éppen emiatt lett olyan, amilyen: nagyszerű.

A lemezen négy Chick Corea- és hat Béla Fleck-szerzemény, illetve Ary Barroso és Sidney Russel „Brazil”-jának feldolgozása hallható.

A „Senorita” című dalban a zongorista spanyol tüze ég, amit korábban - például a My Spanish Hearton - már megismerhettünk.
Mindannyian tudjuk, hogy Corea ebben a műfajban verhetetlen. Ám ami engem igazán meglepett, az a bendzsós. Hatalmas alázattal alkalmazkodik társához, és bendzsóját spanyolgitárrá alakítva penget olyanokat, amilyeneket valószínűleg bendzsós még soha.

A „Spectacle” már sokkal közelebb ál Fleck világához - nem is csoda, hiszen ő írta. Meghatározhatatlan stílusú ez a dal: az amerikai népzene, a jazz és klasszikus zenei elemek keverednek benne.
A két hangszer összjátéka lenyűgöző egységet alkot, ahogy felelgetnek egymásnak, ahogy támogatják egymást… egyszerűen nem találok rá szavakat. Csak annyit érzek, hogy nagyon szép dolog ez.

A „Joban Dna Nopia” a személyes kedvencem a lemezről, különösen Corea balkezének isteni vampje vett le a lábamról.

A „Mountain” című szám bluegrass-világában Fleck az ász, és ahogy ő az album első nótájában, úgy alkalmazkodik most őhozzá a zongorista alázatosan és gyönyörűen.

A „Children’s Song #6” eredeti verzióját a billentyűs Children’s Songs című lemezén csodálhatjuk meg, ahol egymaga adja elő a szerzeményt.
Itt Fleck és Corea tulajdonképpen kánonban adják elő a számot. Végig egymást kergetik a szólamok, hol ez van előrébb, hol az. A magas fokú hangszeres tudás nem kérdés.

Az „A Strange Romance”-ban bebizonyosodik, hogy a bendzsós és a zongorista is oda van klasszikus muzsikáért.

A „Menagerie baljós misztikuma és a „Waltz For Abby” finom melódiája egyaránt Béla agyából pattant ki. Hallhatjuk, hogy nem csak hangszeres tudor, de remek zeneszerző is egyben.

A „Brazil” közel hatperces feldolgozása egyszerűen meseszép, ismét nem találok szavakat. Amúgy is odavagyok Corea billentyűjátékáért: a Return To Foreverben is szeretem, ahol a Fender Rhodes-ot nyűvi, de hagyományos zongorán még jobban képes meglágyítania a szívemet.

A címadó „The Enchantment” leheletnyi szentimentalitása a régi időket idézi számomra. Olyan régieket, amikor még nem is éltem.
Olyan érzésem támad, mintha valami füstös kis bárban ücsörögnék New York belvárosában, és egy pohár whiskey mellett hallgatnám ezt a muzsikát.

A lemezt záró „Sunset Road”-ot a legelső Béla Fleck & The Flecktones-albumról ismerhetjük. Duó-verziója tökéletes lezárása egy ilyen szépséges anyagnak.

Egy zongora, egy bendzsó, két hangszeres géniusz, két zenei kultúra és rengeteg kompromisszum. Nagyjából így lehetne összefoglalni Chick Corea és Béla Fleck közös lemezét, a közelmúltban megjelent The Enchantmentet.

Két nagyszerű muzsikus érdekfeszítő kollaborációja ez, teli új utakkal, új világokkal, új színekkel. Mindketten rettentő alázattal nyúltak a közös zenéléshez, ami valószínűleg nem ment olyan egyszerűen, mint azt először gondolnánk, de - mint halljuk - sikerült dűlőre jutniuk.
Ennek eredménye ez a csodálatos korong, melyen összefolyik a jazz, a népzene, a klasszikus zene és csomó minden más is, egy különös egyveleget alkotva, melynek neve: ZENE.

Az együttes tagjai:
Chick Corea - zongora
Béla Fleck - bendzsó

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Senorita
2. Spectacle
3. Joban Dna Nopia
4. Mountain
5. Children`s Song No.6
6. A Strange Romance
7. Menagerie
8. Waltse For Abby
9. Brazil
10. The Enchantment
11. Sunset Road

Diszkográfia:
The Enchantment (2007)