FőképBizonyára érdekes történet a Nocturnal Rites stílusváltása death metalból power metalba, de mivel ezt a sztorit nem ismerem, ráadásul a zenekarral most ismerkedők számára ez nem bír különösebb jelentőséggel, meghagyom másnak a lehetőséget ennek részletezésére.

Bevallom, a svéd fiúk muzsikáját első ízben hallgatom, és nagyon meg vagyok elégedve velük. Amolyan európai power metal ez, aminek gyökerei valahol a németek táján találhatóak.

Természetesen mindez nem okoz akkora revelációt, mint a Metal Church klasszikus Hanging in the Balance lemeze, de különösebben nincs miért szégyenkezniük.

A muzsika lelke vitán felül Jonny Lindqvist énekes hangja, amely változatos érzelmek megszólaltatására képes, miközben erőt sugároz magából.
Nála nyoma sincs erőlködésnek, vagy csillárrezegtető sikolyoknak – egyszerűen áradnak belőle azok a dallamok, amelyek egyébként az egész albumra jellemzőek. Énektudására legjobb példa az egy szál zongorával és énekesnővel megtámogatott „Me” című darab.

Északiak lévén mindegyik muzsikus alapos hangszerismerettel rendelkezik, játék közben mellőzik az öncélú virgonckodást, szemlátomást átgondolt komponálás eredménye minden szerzemény.
De nem a technikai tökélyen van a hangsúly (mint például az utolsó Killwisch Engage lemez esetében), hanem a harmóniákban gazdag kompozíciókon, amit az is bizonyít, hogy még a gitárszólók is dúdolhatók.

Többek véleménye szerint ez utóbbi hatás modernizált Bon Jovi, vagy rádiós slágerlistákat megcélzó befolyásra utal, de szerintem a Nocturnal Rites hangzása kellőképpen egyedi, nincs szükségük másolásra vagy idegen ötletekre. Nyitottságukat (vagy „modernségüket”) az elszórtan felfedezhető szintis kiegészítések is bizonyítják.

Főként az album eleje sikerült nagyon ütősre („Call Out To The World”, „Never Again”), de a folytatás is ott van a szeren. Amit egyedül hiányolok, az egy-két olyan „sláger”, ami kiemelkedik az egyformán jó dalok közül (bármennyire is szeretném, de a „Me”, a „Strong Eough”, vagy a „Never Again” még nem azok).
Ez talán fura első olvasatra, de hallgatás közben minden szerzeményt imádok, megpezsdíti a véremet, ellenben másnap nem jutnak eszembe a dallamok, csak arra emlékszem, mennyire tetszett a The 8th Sin.
Ez persze nem bűn, csak számomra azt jelzi, bizony van még hová fejlődniük.

Az együttes tagjai:
Jonny Lindqvist – ének
Fredrik Mannberg – gitár
Nils Norberg – gitár
Nils Eriksson – basszusgitár
Owe Lingvall – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Call Out To The World
2. Never Again
3. Not The Only
4. Tell Me
5. Not Like You
6. Leave Me Alone
7. Till I Come Alive
8. Strong Enough
9. Me
10. Pain & Pleasure
11. Fools Parade (Outro)

Közreműködők:
Henrik Kjellberg – háttérvokál
Fredrik Mannberg – háttérvokál
Samuel Ljungblad – háttérvokál
Carolina Miskovsky – háttérvokál (Me)
Rikard Frohm – zongora
Olec Balta
Jens Kidman

Diszkográfia:
In a Time of Blood and Fire (1995)
Tales of Mystery and Imagination (1998)
The Sacred Talisman (1999)
Afterlife (2000)
Shadowland (2002)
New World Messiah (2004)
Lost in Time (2005) az első két album újrakiadása
Grand Illusion (2005)
The 8th Sin (2007)