Főkép

Félve vettem kezembe Lackfi János verses kötetét: régen voltam már gyerek és még nincs saját gyermekem, a körülöttem lévő apróságok pedig valahol a 0 és 2 év közötti korban vannak. Ennek megfelelően kevés igazán friss saját élményre támaszkodhatok a picit nagyobbacska gyerekeknek szóló, újonnan megjelent könyvekkel kapcsolatban, legyen az mese, vagy verses kötet. A könyv hátulja viszont egy sokszínű, vidáman kaotikus versbe szedett világ ígéretével kecsegtetett, ezért a kíváncsiságom úrrá lett vélt tapasztalatlanságomon. S persze ott volt még védjegynek Lackfi János neve.

Lackfi a magyar kortárs irodalom különböző színterein jelenlévő rendkívül aktív, eddig összesen 14 nemzetközi és hazai díjjal és ösztöndíjjal jutalmazott alkotó: műfordítóként, költőként, íróként, irodalomtörténészként és tanárként is tevékenykedik egy személyben. Ír gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, s időnként, mintha a korosabb embercsoportokat együtt szólítaná meg a csöppségekkel. Ez utóbbira kiváló példa a Törpe és Óriás között című kötet.

Lackfi a gyerekeket nem egy irreális mesevilágba kalauzolja el, hanem a számukra ismerős, saját életüket körbeölelő jelenségeket önti vers formába. Szó esik a könyvben lomtalanításról, Szupermenről, fociról, cigiről, egy éhes rókáról, tortákról, macskákról, egy kutyáról és még megannyi, a mindennapi létünkhöz kapcsolódó élőlényről, tárgyról, tevékenységről.

A jelen kontextusban Lackfi mindenképpen kiemelendő önéletrajzi sajátossága, hogy öt gyermek édesapja. Versei megkapóan ötvözik azt a tényt, hogy nap, mint nap együtt van különböző korú gyerkőceivel a színes, és nagyon egyedi költői fantáziavilágával.

Nincs benne lenézés, kioktató szándék a gyerekekkel kapcsolatban: verseit olvasva inkább olyan érzésem támadt, hogy a gyerekek világát egy szintre helyezi a felnőttekével, azzal a különbséggel, hogy a gyerekeket, mintha kreatívabbaknak, ösztönösebbeknek, őszintébbeknek ítélné meg, mint a felmenő generáció tagjait.

A kötet különlegessége éppen ebben a látásmódban rejlik: a meglepő fordulatokkal, helyes, humoros tanulságokkal, nézőpont váltogatásokkal, a valóság mókás oldaláról való megközelítéseivel tarkított költemények minden korosztály számára szórakoztatónak bizonyulnak. Az embert valahová a törpék és óriások közzé helyezhetjük el, ezt teszi Lackfi János is. Versei egyaránt szólnak gyermek lelkű felnőttekhez, és eszes gyerekekhez. A gyerekek esetében tovább fejlesztik, szárnyalásra késztetik a már meglévő kreativitásukat, a felnőtteket pedig az élet apró örömeinek felismerésére tanítják újra.

A kötetet Kalmár István rajzai ékesítik. Amint azt Lackfi a Csodaceruza című lapnak adott interjújában megfogalmazta: „a képek együtt lélegeznek a szöveggel kitöltik még a hézagokat is: a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt teljesebbé teszik az élményt. Kalmár István mulatságos apró részletektől hemzsegő ikonjai jólesően civakodnak a szóképeimmel”.

Ellentétben más vizuális ábrázolásokkal (fényképek, mozgófilm), amelyek bizonyos mértékben korlátozzák a befogadó szabad fantáziálásának útjait, a könyv csodálatosan színes illusztrációi további képzelgésre, álmodozásra sarkallják az olvasót, hogy aztán a képek és szavak együttes hatása alatt a Világturmix versben megfogalmazott kesernyés, savanykás, édes életérzés kerítse hatalmába.