FőképA címben szereplő időben a Monarchia hadserege Piave mellett harcolt az antant csapataival (olaszok, angolok).
Egyáltalán nem volt rózsás a helyzet, hiába ért el a háború elején jelentős sikereket a Monarchia, IV. Károly császár és király alkalmatlansága, a minden tartalékukat felélő nemzetek pattanásig feszítették a belpolitikai helyzetet.
A hadsereg jelentős része az otthonról érkező hírek hatására egyszerűen megtagadta a további harcot. Jó esetben rendezetten visszavonultak az adott csapatok, rossz esetben elszökdöstek a katonák.

Az uralkodó egyrészt kiadott egy többféleképpen értelmezhető rendeletet, mely a Nemzeti Tanácsokat hivatott vezető pozícióba helyezni, másrészt Wilson, amerikai elnökhöz fordult különbékéért.
A rendeletet a Monarchiát alkotó nemzetek úgy értelmezték, hogy a császár saját maga ezzel lemondott a felettük gyakorolt uralkodói hatalmáról és saját, önálló, független nemzeti államot hozhatnak létre.
Németország pedig, élén Vilmos császárral, egyértelműen árulásnak és hátbatámadásnak minősítette Károly különbékére törekvését.

A fentiekből talán sejthető, hogy borzasztóan összetett, kaotikus, már-már átláthatatlan volt a helyzet akkoriban.

Johannes Sachslehner – aki germanisztikai és történelmi tanulmányokat folytatott, majd vendégtanár volt a krakkói Jagelló egyetemen – megpróbálkozik azzal a nem könnyű feladattal, hogy felvázolja, hogyan is került a Monarchia a felbomlás szélére, és hogyan ment végbe darabokra hullása.

Miközben szinte tizenöt-harminc perces időközökre bontva taglalja az október 28-i nap eseményeit – csúnya hasonlattal: körkapcsolás zajlik a front mindkét oldala, a császári család, Prága, Budapest, Bécs, a pólai tengerészeti kikötő, stb. között –, utal ezek kiváltó okaira és természetesen a későbbi következményekre is.
Ez az „időutazás” számos fényképpel és illusztrációval van megfűszerezve, amelyek által még színesebbé, még érdekesebbé válik Sachslehner könyve.

Amit mindenféleképpen meg kell még említeni, hogy – tekintettel a 28-i időpontra – nagyrészt a cseh függetlenséggel foglalkozik leginkább, illetve a fronttal és az osztrák eseményekkel.
Magyar vonatkozásban nagyon hiányoltam, hogy egy szót sem ejt a 30-án bekövetkezett őszirózsás forradalomról, holott a 28-án lezajlott „lánchídi-csatáról” részletes beszámolót kapunk, akár csak Károlyinak az Astoria Szállóban végzett tevékenységéről illetve előtte zajló tömeggyűlésről.
Érdekes módon egy ideiglenesen megvakult osztrák káplár valamint későbbi tevékenysége többször felbukkan a könyvben.

Szóval nekem kisebb hiányérzetem van így a könyv olvasása után. Remek étvágyat sikerült csinálnia Sachslehner-nek, de az éhségemet nem tudta teljes mértékben csillapítani. Talán ha nem csak az ominózus 28-i napról írna, hanem kiegészítené mondjuk a fegyverszünet megkötéséig (november 3.).
Mindettől függetlenül úgy érzem hiánypótló műről van szó, amelyet minden, a téma iránt érdeklődőnek csak ajánlani tudok.