FőképAkinek a mai napig az Emerson Lake & Palmer jelenti a progresszív rock és a koncept albumok megfellebbezhetetlen autoritását (és ettől igazából én sem állok távol), annak valószínűleg nem az Everwood lesz a kedvenc bandája.
Aki viszont továbblépett a hetvenes-nyolcvanas évek artisztikus kísérletein, és elfogadta a hasonló gyökerekből táplálkozó, ugyanakkor új utakon elinduló metál csapatok zenei kihívását, az igencsak sok örömet lelhet az Everwood második albumában.

A banda nem is tagadja, hogy komoly hatást gyakorolt rájuk a svéd Therion muzsikája, és ez a „Silent Wind - The Murder Of Sandy Jones” szimfonikus, kórussal bővített, epikus témái hallatán azok számára is nyilvánvalóvá válik, akik nem ismerik a görög, progresszív metált népszerűsítő kiadóhoz leszerződött magyar zenekar hátterét.

Nekem mégsem ez a nóta a kedvencem a lemezről, hanem a kissé bombasztikusabb, némileg az osztrák Edenbridge dallamvilágát idéző refrénekkel kissé poposabbra vett, mégis roppant kemény „The Marching Of Time”, no meg a hasonló jellegű és kvalitású „Leaves Of November” dobogtatja meg a szívemet.

A fiúkra mindezek ellenére nem jellemző az olcsó népszerűség-hajhászás. A hangszerek nyersen, mondhatnánk szárazon szólnak, s különösen igaz ez a szintetizátorokra. Talán a gitárok a legkarakteresebben zúzos instrumentumok a lemezen, és a témák, riffek is sokat merítenek a heavy metal német-svéd vonulata legjelesebb képviselőinek zenei felfogásából és megoldásaiból.
A dobok különösen izgalmasak. Jóllehet Szabó Tamás nem veri szét feleslegesen a számokat, nyoma sincs a magyarokra oly jellemző túlzott ritmikai egységességnek, monolitikusságnak.

Koncz Balázs orgánuma tökéletesen passzol a muzsikához, noha ismételten csak az effekttelenséget tudnám leginkább kiemelni, ha stílusát - vagyis a felvétel alapkoncepcióját - akarnám jellemezni.

Az album hangulata összességében sötét, sejtelmes, akár egy horrorfilm vagy egy pszichológiai thriller kísérő zenéje (mármint ha nem a schönbergi iskolán nevelkedett kortárs zeneszerzők írják a soundtracket).
Habár a dalok szövegére nem igazán figyeltem (számomra a szavak többnyire csak mellékes harmóniai díszítmények), a lemezen elmesélt történet - vagy történetsor - kétségtelenül hasonló műfajú lehet.

Mint minden modern progresszív lemez, a Raven’s Nest is inkább többedszeri meghallgatásra adja meg magát, ezért aki már az első, vagy második alkalommal szereti teljességében kiélvezni lemezgyűjteményének új darabjait, az jobb, ha a punk-pop, vagy más hasonló műfajok előadóitól vásárolgat.
Az Everwood második opuszán ellenben az ötödik-hatodik meghallgatás után minden alkalommal új meg új izgalmas megoldásokra figyelhetünk fel. De aki az efféle zenéket kedveli, amúgy is tudja, hogy mire számíthat a műfaj képviselőitől, és garantáltan ezúttal sem fog csalódni.

Az együttes tagjai:
Koncz Balázs - ének
Farkas Ferenc - gitár
Tänczer Attila - billentyűs hangszerek
Erdős Viktor - basszusgitár
Szabó Tamás - dobok és ütősök

A lemezen elhangzó számok listája:
I. The White Angel
1. Pure Awakening (instrumental)
2. Another World
3. The Marching Of Time
4. Like A Miracle
II. Quiet Valley
5. Run To My Fate
6. Unbroken
7. Behind Your Smile
8. Leaves Of November
III. The Raven’s Nest
9. Prelude (instrumental)
10. Can’t Rain Forever
11. Silent Wind - The Murder of Sandy Jones
12. Days Of Eternity
13. The Trial
14. Escape To Death (instrumental)
15. Redemption

Diszkográfia:
Mind Games (2005)
The Raven’s Nest (2007)