Főkép

A kanadai zenekart 1993-ban segítették világra a Drover testvérek, akiket a rutinosabb fémevők a feltámadt és öntudatra ébredt Megadeth-ből ismerhetnek. Zúzós power metal, bár ezzel a dobozolással csak adtam egy pofont a kutyaguminak. Valójában az Eidolon jóval többet nyújt egy hangzatos címkénél.

Az rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy profikkal van dolgunk, amint kinyitjuk a borítót és elolvassuk a zenészek nevét. Itt még bele sem kellett hallgatni az anyagba. Aztán egy kicsit tovább olvasva kiderül az is, kik az album vendégzenészei. Innentől az is világos, hogy a korong nemcsak jól repül, de üt is, hiszen ilyen kaliberű muzsikusok nem adják akármihez a tehetségüket. És még mindig nem hallottuk az albumot. Hát… rajta!

Rögtön az első nóta olyan erővel indul, hogy idő kell, mire a hallgatóság levakarja magát a falról. De hát ezért power metal, vagy mifene. Első szerelemre viszont csak a műfaj követői számítsanak, akitől egy kicsit távolabb esik a power, annak egy árnyalatnyival több időre lesz szüksége. Végig kell hallgatnia a teljes lemezt, mondjuk… kétszer. Ennyi talán már elég lesz.

A The Parallel Otherworld nem teljesen szokványos metal album. Helyet kapott rajta minden, ami nélkülözhetetlen: tépő-szaggató gitártémák, gyomorkavaró basszus és övön aluli dob. Ezen felül pedig a vendégzenészek, akik ezúttal nemcsak eljátsszák a megírt nótákat, de rendesen hozzá is tesznek magukból.

Léteznek zseniális projektek korábbról is, de az ritka - pl. a felülmúlhatatlan Therion, de ők más cég -, hogy egy zenekaron belül. Ott van például az Avantasia metal operája, ahol jóformán csak vendégzenészek szerepelnek és az Eidolon új lemeze, ami sokszínűsége miatt, idéz is egy kicsit az operából.

Nils K. Rue pedig egy kaméleon. Az énekes később csapódott a bandához, azóta az Eidolon olyan, mintha több énekese volna egy testbe zárva. Rue szinte bárkit elő tud varázsolni a torkából, Fabio Lione-tól, Rob Halfordon át egészen King Diamondig. Apropó, King Diamond. A korong utolsó nótája egy Mercyful Fate feldolgozás és rajongó legyen a talpán, aki különbséget tud tenni Diamond és Rue áriázása között. Magunk közt szólva, azért a mester utánozhatatlan. Ahogy az Eidolon is.

Az együttes tagjai:
Nils K. Rue - ének
Glen Drover - gitár
Adrian Robichaud - basszus
Shawn Drover - dob

Közreműködők:
Frank Aresti
Hank Shermann és Michael Denner - Mercyful Fate
Michael Romeo - Symphony X
Kim Mitchell
Robert MacDonald
Chris Caffery - Savatage és Trans-Siberian Orchestra.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Parallel Otherworld
2. Arcturus #9
3. The Eternal Call
4. Ghost World
5. Thousand Winters Old
6. Spirit Sanctuary
7. Order Of The White Light
8. Astral Flight
9. Shadowanderer
10. The Oath

Diszkográfia:
Zero Hour (1996)
Seven Spirit (1997)
Nightmare World (2000)
Hallowed Apparition (2001)
Coma Nation (2002)
Apostles Of Defiance (2003)
The Parallel Otherworld (2006)