Főkép

Ez a hatodik magyarul megjelenő Beagle kötet, és a második novellaválogatás. Ami annyiban speciális, hogy ilyen formában még soha sehol nem jelent meg. Egyes részei itt, mások ott kerültek nyomtatásba (van, ami önálló könyvként, más meg ilyen-olyan kollekciók részeként), ám ilyeténképpeni összeválogatásuk egyedülálló. Ez történik, ha egy kiadó-fordító a szokásosnál elmélyültebb kapcsolatot ápol egy íróval.

Van okunk örülni, olvasók!

A bekerült 18 (avagy 21) hosszabb-rövidebb írás rendkívül változatos kötetet eredményez, ami már csak azért sem meglepő, mert ’50-es évekbeli és 2006-os írás is akad benne. Az ember úgy érzi, ez a Beagle aztán tényleg bármiről és bármit képes írni, de akármi legyen is az, csudajól csinálja. Még a novellák elé írt bevezetői is élményt jelentenek.

És ezt még akkor is állítom, ha most először olvastam tőle olyat, ami nem tetszett annyira nagyon, mint általában. Pl. a Farrell novellák egyik-másika nem jött be 100%-osan. Beagle ezekben nagyon is valóságos alapokra épít, és mint mindent, a kissé kiüresedett, fura amerikai nagyvárosi miliőt is döbbenetesen hihetően és találóan írja meg. Nem is tudom, hogy képes néhány mondattal tökéletesen megidézni szinte bármely atmoszférát – mindenesetre a Farrell sztorik légköre nem nekem való, és ez tisztán szubjektív dolog.

Lehet, hogy valami buta rajongói elvárás is, mert Beagle mindig elvarázsol. De különben még a Farrell-hez kapcsolódó novellák is hordoznak varázsos elemeket – elég csak a „Lila, a vérfarkas” címszereplőjére utalnom. Azért a „Julie egyszarvúja” tetszett, az a maga módján aranyos és megható. Ahogy csak Beagle tud aranyosakat és meghatóakat írni, persze.

Nos, nem akarok mindegyik történetről írni, de annyit mondhatok, hogy mind különleges és élvezetes. A kötetet nyitó „Tánc Emiliának” egy barát elvesztéséről szól, és arról, milyen furcsa dolgokra képes az emlékezet. Szívszorító és mélyen emberi, és nem akarom tovább szajkózni, hogy igen, de úgy az, ahogy csak Beagle tudja. Jegyezze meg mindenki, hogy Peter S. Beagle, ha írásról van szó, csupa olyasmire képes, amire más nem, és kész. Ez ügyben nem nyitok vitát.

A „Gottesman professzor és az indiai orrszarvú” sajátos és újfent mélyen emberi sztori a filozófiáról csevegő két címszereplőről. A „Jer, Halál úrnő” szebb és mélyrehatóbb megannyi klasszikus gótikus történetnél. A „Sóbor” hátborzongató novella felelősségről meg bűnhődésről, és tengeri népekről.

A „Két szív” pedig nem más, mint a fantasy klasszikusai között számon tartott Az utolsó egyszarvú gyönyörű és szomorú folytatása, mely 2006-ban elnyerte a legjobb novellának járó Hugo díjat, és megkapta a Nebulát is. Beagle ugyan sokáig (majd’ 40 évig) azt mondta, sosem lesz folytatás, ám most már ott tart, hogy a „Két szív” főszereplőjéről, Szuzról is szeretne könyvet írni.

Ó, és még mennyi-mennyi terve van! Pl. az „El regalo” boszorkányos képességű koreai-amerikai testvérpárjának is regényt szán. Adjon neki az Ég időt meg erőt, hogy mindet valóra váltsa! És ezt természetesen jókora adag önzés is mondatja velem.

Aztán itt van „Az utolsó és egyetlen, avagy Mr. Moscowitz francia lesz”, Beagle minden bolondos ötlete közül az egyik legfurább, és rögtön utána a néhány oldalnyi „Lányom neve Sarah”, ami semmi fantasztikusat nem tartalmaz, ellenben az Élet dióhéjban.

És van még néhány mese, melyek közül a „Gordon, az Önjelölt Macska” talán egyszer még afféle siker lesz, mint a Stuart Little kisegér, és további remekbe szabott stílusgyakorlatok, és így tovább. Mi a varázs(os)könyv, ha nem ez?!

Viszont nem hagyhatom szó nélkül, hogy túl sok a hiba a könyvben. Elütések, nem tökéletesre csiszolt szavak vagy mondatok. Nem ezt szoktuk meg a fordítótól. Fenébe a határidőkkel, én aszondom.

A kötetben szereplő novellák:
Tánc Emiliának
Sigerson
Gottesman professzor és az indiai orrszarvú
Jer, Halál úrnő!
A nága
Sóbor
Két szív
El regalo
Az utolsó és egyetlen, avagy Mr. Moscowitz francia lesz
Lányom neve Sarah
Telefon
A kórházban
Farrell és Melissa
Lila, a vérfarkas
Julie egyszarvúja
Az égig érő paszuly tetején: egy feleség visszaemlékezései
Négy fabula
Gordon, az Önjelölt Macska