Agócs M. Tamás: A Hetek Szövetsége (Ördögi kör)
Írta: Galamb Zoltán | 2007. 05. 13.
Dani árvagyerek, nagynénje neveli. Szülei a külvilág tudomása szerint autóbalesetben vesztették az életüket, valójában azonban a család velejéig gonosz ellensége, Wulf végzett velük.
A tizennégy éves Danit nyári iskolába adják, ahol rendkívüli barátokra lel, akikkel együtt talán felveheti a harcot a természetfeletti erővel rendelkező kegyetlen gyilkos ellen.
Aki ehhez hasonló alaphelyzetből kiindulva ír meg egy történetet, nem csodálkozhat, ha Rowling-epigonként emlegetik. Pedig a Harry Potter-könyvekkel való párhuzamnak lényegében itt vége is szakad.
Dani ugyanis Látó, akit víziók figyelmeztetnek a jövő veszélyeire. Társai szintén inkább a parapszichológiából, mint a mágiából ismert képességekkel bírnak. Egyikük teleportálni tud, másikuk bármikor láthatatlanná képes válni, egy harmadik meg tudja állítani az időt, és így tovább.
Az ellenfél sem hallottaiból visszatért varázsló, hanem vámpírfarkas, ami (aki?) elsősorban az Underworld Michael Corvinját idézi, legfeljebb összehasonlíthatatlanul vérszomjasabb és ördögibb formában.
(Azt persze sehogy sem értem, miért a vámpírok és vérfarkasok a mai fantasy-írók kedvenc átváltozó lényei, hiszen átalakulhatnának akár szürkebőrű, nagy, elnyújtott fekete szemű, vagy akár savat nyáladzó földönkívüliekké is, arról nem is beszélve, hogy még a tényleges eredetiséget sem szabadna kizárni.)
Úgy érzem, a cselekménybonyolítás sem kalandozik el nagyon a megszokott sémáktól. Hamar rájöhetünk, kik akarnak segíteni a Heteknek, és kiknek feltett szándéka, hogy keresztbe tegyenek a társaságnak.
Ám nem meglepő módon akadnak olyanok is, akikben kellemesen vagy döbbenten csalódunk.
A regény nem igazán meri áthágni tehát a műfaj szabályait, nem nélkülözi vagy újítja meg jelentősen az e mesetípusban elvárt fordulatokat.
A Hetek Szövetsége így nem több napjainkban játszódó, viszonylag biztos kézzel megírt fantasynél. Sem többet, sem kevesebbet nem kínál kamaszoknak szóló, az erőszakos jelenetek miatt könnyednek mégsem nevezhető szórakozásnál.
A műfaj ifjú kedvelői viszont, akik nem vágynak a fantasztikum tudományos vonulatának mélységére és filozófiai gazdagságára, garantáltan nem fognak csalódni a regényben.
A tizennégy éves Danit nyári iskolába adják, ahol rendkívüli barátokra lel, akikkel együtt talán felveheti a harcot a természetfeletti erővel rendelkező kegyetlen gyilkos ellen.
Aki ehhez hasonló alaphelyzetből kiindulva ír meg egy történetet, nem csodálkozhat, ha Rowling-epigonként emlegetik. Pedig a Harry Potter-könyvekkel való párhuzamnak lényegében itt vége is szakad.
Dani ugyanis Látó, akit víziók figyelmeztetnek a jövő veszélyeire. Társai szintén inkább a parapszichológiából, mint a mágiából ismert képességekkel bírnak. Egyikük teleportálni tud, másikuk bármikor láthatatlanná képes válni, egy harmadik meg tudja állítani az időt, és így tovább.
Az ellenfél sem hallottaiból visszatért varázsló, hanem vámpírfarkas, ami (aki?) elsősorban az Underworld Michael Corvinját idézi, legfeljebb összehasonlíthatatlanul vérszomjasabb és ördögibb formában.
(Azt persze sehogy sem értem, miért a vámpírok és vérfarkasok a mai fantasy-írók kedvenc átváltozó lényei, hiszen átalakulhatnának akár szürkebőrű, nagy, elnyújtott fekete szemű, vagy akár savat nyáladzó földönkívüliekké is, arról nem is beszélve, hogy még a tényleges eredetiséget sem szabadna kizárni.)
Úgy érzem, a cselekménybonyolítás sem kalandozik el nagyon a megszokott sémáktól. Hamar rájöhetünk, kik akarnak segíteni a Heteknek, és kiknek feltett szándéka, hogy keresztbe tegyenek a társaságnak.
Ám nem meglepő módon akadnak olyanok is, akikben kellemesen vagy döbbenten csalódunk.
A regény nem igazán meri áthágni tehát a műfaj szabályait, nem nélkülözi vagy újítja meg jelentősen az e mesetípusban elvárt fordulatokat.
A Hetek Szövetsége így nem több napjainkban játszódó, viszonylag biztos kézzel megírt fantasynél. Sem többet, sem kevesebbet nem kínál kamaszoknak szóló, az erőszakos jelenetek miatt könnyednek mégsem nevezhető szórakozásnál.
A műfaj ifjú kedvelői viszont, akik nem vágynak a fantasztikum tudományos vonulatának mélységére és filozófiai gazdagságára, garantáltan nem fognak csalódni a regényben.