Főkép- Te szereted a denevéreket?
- Lesznek a Naruto-ban denevérek?

Azon tűnődtem a PeCsa felé, hogy vajon hány gyerek adott SakuraCon belépőt az anyukájának anyák napjára, ezért vidáman sikerült megérkeznem.

Azért készültem, mert előző este megnéztem, hogy mi lesz a program és belőttem, hogy kábé mikor kell elindulnom, hogy odaérjek. Ez abszolút sikerült, így volt majd’ húsz percem arra, hogy körbenézzek, milyen standok vannak, felmérjem a büfé kínálatát, meg egyáltalán, hogy szokjam a nyüzsgést.

Eddigre ugyanis (hajnali tizenegy óráról beszélünk) már a nagyja megérkezett a tömegnek, és közülük is elég sokan már beöltöztek a Cosplay versenyre.
A nagy klubszoba felé irányítottam magam, ahol szinte időben el is kezdődött az anime-forgalmazók bemutatkozása. A többes szám indokolatlan sajnos, mivel egy forgalmazó jelent meg, ellenben ő elég közlékenynek bizonyult, szerencsére.

Sőt egy rövid performance kíséretében megtudtuk, hogy az A+ csatorna majd átváltozik Animax-szá.
Utána átvonult mindenki a nagyterembe, mert kezdődött a Cosplay verseny (performance). Ez azt jelenti, hogy nem csak a felmegy bemutatkozik meghajol, hanem egy kisebb jelenet eljátszása is megtörténik.

Miközben erre vártunk, J-Pop és J-Rock videoklippeket néztünk, és rajtam kívül gyakorlatilag mindenki rögtön vágta, hogy mi is az, amit látunk.
Voltak jók, meg közepesek, és olyan megjegyzéseket lehetett elcsípni, hogy „ez annyira beteg”, meg, hogy „ííííííí”. Ez utóbbit a délután folyamán szinte minden, a színpadon történt változás kísérőjeként meghallgathattam, én szerencsefia.

Tehát kezdődött a Cosplay, amin határozottan jót szórakoztam és még mindig a Naruto a legnépszerűbb.
A műsorvezetőnek volt két segítsége is, akik kommentálták a színpadon zajló dolgokat, takarítottak, és ide-oda hurcolászták a mikrofonokat, meg csak úgy szórták a spoiler-eket. Az előadások, csak néhol voltak kínosak és talán csak egy produkció nem kapott a sikításból, a többit mindig megtapsolta, sikongatta valaki.
Az egész úgyis arról szól, hogy ők jól érezzék magukat, a közönség csak ráadásnak van.

Miután levonult az összes csapat, a szervezők kihajtottak mindenkit fényképezkedni. Kihasználtam ezt a remek lehetőséget, és kicsit ejtőztem a napon.
Végül a „A manga hatása a nemzetközi képregénykultúrára” című előadásra mentem. Itt először definiálódott, hogy mi is az a képregény, majd megpróbáltunk összehozni egy „rendes” manga definíciót.

Ez nem sikerült, csak valami olyannal futottunk neki a többi résznek, hogy biztosan el lehet dönteni egy mangáról, hogy az-e és egy nem mangáról, hogy nem az. Azután kiderült, hogy „nyugaton” a nyolcvanas évek közepétől ismerik egyáltalán a japán képregényt, de persze Koreában sokkal hamarabb meg tudta veti a lábát.
Az előadás végére az is kiderül, hogy ebben is le vagyunk maradva, mert itt még felfutóban van, de Franciaországban már stagnál a mangák piaca.

Az előadás anyaga majd elérhető lesz a Magyar Képregénykiadók Szövetsége oldalán, ígérte nekünk zárszavában Bayer Antal, majd olvassa el mindenki.

Utána a programban az eredményhirdetés, majd a Vándorló Palota vetítése következett, amiket én már nem vártam meg, de olvasgatva a fórumokat, nekem nem tűnt fel különösebb reklamálás, így gondolom ezek rendben zajlottak, és utánuk mindenki hazament, hogy fórumozzon.