FőképMiss Piggy

Jonas de Leeuw
Feladó: Rosa van Dijk
Címzett: Jonas de Leeuw
Dátum: május 11. kedd, 20:12
Tárgy: Piggy-levél

Szia, Joni!

Hogy vagy? Én nem túl jól. Pocsék kedvem van, és utálom magamat.
Nálunk az osztályban majdnem mindenki kap valami külön nevet a többiektől. Én először azt hittem, hogy nekem nincs, mert olyan jelentéktelen vagyok. De sajna tegnap a folyosón hallottam, amikor az egyik osztálytársnőm odasúgta a másiknak: „Nézd Miss Piggyt, mi van rajta már megint!”
Erre a másik lány röfögött egyet, aztán meg röhögni kezdtek.
Hátranéztem, hogy nem valaki másról beszéltek-e, de rajtunk kívül nem volt ott senki.
Erre olyan lett a fejem, mint a cékla, és amilyen gyorsan csak lehetett, eltűntem.
Egy csomó különbség van köztem meg Miss Piggy között! Ő azt hiszi magáról, hogy gyönyörű és népszerű. Én viszont tudom, hogy rettenetes vagyok. Miss Piggy hozzám képest igazi szépség. Valaki, akinek van személyisége. Nekem olyanom nincs, legalábbis eddig még nem tudtam felfedezni. És kövér is vagyok. Kezelhetetlen szőke göndör fürtjeim vannak, és akkora pattanásaim, mint egy mazsolás zsömle. Hülye ruhákban járok, és soha semmi vicceset nem mondok. Miss Piggyn viszont mindig jókat lehet nevetni. Rajtam nem nevet senki.
Egy dolog viszont stimmel: Miss Piggy nem okos, és én sem vagyok az. Akármilyen keményen tanulok, mindig csak rossz jegyeket kapok.
Miss Piggynek hatalmas melle van. Az én mellemet még mikroszkóp alatt se látni. Ezért nem tetszem egy fiúnak sem, azt hiszem. Egyetlen imádóm Appie, a Garnélarák. Igen, ő a féltesóm, de ő még csak tizenegy hónapos, úgyhogy nem számít.
A legtöbb lány az osztályban jár valakivel, vagy legalábbis járt már. Mi már majdnem két éve járunk internetileg, de ez nem az igazi. A komputer képernyőjével csókolózni nem valami jó érzés.
Bárcsak olyan lennék, mint Karien! Őt Bambinak hívják a többiek, mert olyan karcsú. Gyönyörű hosszú lába van, hatalmas barna szeme, és szemöldökig kunkorodó szempillája. Naná, hogy népszerű. Anélkül, hogy bármit is tenne érte, jó jegyeket kap, és a gimi legjobb harmadikos srácával jár. Ja, és van még neki tartalékban vagy egy tucat imádója.
Minden bulira meghívják, még a nagyobbak is.
Az a fura, hogy ő az egyetlen, aki legalább egy kicsit kedves hozzám. De én arra gyanakszom, hogy csak sajnál. Vagy azért csinálja, hogy szuper szépnek tűnjön, ha együtt sétálunk.
Anyu meg Alexander rettenetesen el vannak foglalva a munkájukkal, egymással, meg Appie-csupa-kakival, és soha nincs rám idejük.
Mit csináljak?

Ezer röf-röf Miss Piggytől

Rosa hátradőlt és átolvasta a mailt. Mennyire hülye levél, gondolta, csupa panasz meg nyavalygás.
Mit fog róla gondolni Jonas, ha elolvassa? Jobb lenne, ha inkább kitörölné.
Rosa ujja a delete-gomb fölött körözött. Vajon küldhet az ember levelet saját magának, töprengett. Begépelte a saját címét, rákattintott a küldés-re és várt.
Néhány pillanat múlva megérkezett a mail. Hopp, ez tök jó, örvendezett Rosa. Így legalább eggyel több levelet kap.
Miután ismét elolvasta a mailt, a Válaszol-ra kattintott, és írni kezdett.

Rosa van Dijk
Feladó: Rosa van Dijk
Címzett: Rosa van Dijk
Dátum: május 11. kedd, 20:36
Tárgy: Me-mail

Helló Miss Piggy!

Több lehetőség is van:
a.) Kérd meg a hentest, adjon el karajnak!
b.) Vonulj be egy apácazárdába!
c.) Keress egy jó plasztikai sebészt!
d.) Találj ki egy új Rosát, egy olyat, akit mindenki kedvel!

Ez az utolsó lehetőség tűnik a legegyszerűbbnek. Íme, néhány tipp:
1.) Fogyókúrázz, adj le legalább öt kilót!
2.) Csináltass másik frizurát!
3.) Szerezz be új ruhákat!
4.) Menj el egy „Hogyan sminkel egy filmcsillag”-tanfolyamra!
5.) Szőrtelenítsd a lábad (tiszta őserdő)!
6.) Csinálj új szemöldök-formát!
7.) Csináltass piercinget, az vagány!
8.) Tégy valamit, amitől feltűnsz, és az emberek csodálni kezdenek!

Sok szerencsét, szükséged lesz rá!

Rosa


– Csak keményen, Miss Piggy!
Rosa könnyes szemmel állt a tükör előtt: soha nem gondolta, hogy a szemöldökszedés ennyire fájdalmas. És egyáltalán, meddig kell kihúzgálni a szőrszálakat? – töprengett. Ránézett a tükörre ragasztott képre, amelyet egy divatlapból szedett ki. Az ő szemöldökének is szép, kecses ívben kellett volna futnia. Ehelyett alig látszott már belőle valami, a bőre viszont lángvörös volt. Így biztosan hülyének fogják nézni, gondolta Rosa. Lázas gondolkodásba kezdett. Azért van néhány lehetőség, állapította meg. Vagy ráragasztja a frufruját a homlokára, hogy ne látszódjon a szemöldöke, vagy egy szemceruzával kipótolja a szőrszálakat. Sőt még sapkát is vehet. De azt nem hordhatja az osztályban, gondolta.
Fejkendőt is köthet a fejére, töprengett tovább. Ha azt mondja, hogy muzulmán lett, nem is kell levennie!
Kopogtattak.
– Rosa, mit csinálsz olyan sokáig a fürdőszobában? – kiáltott Alexander.
– Semmi közöd hozzá! – kiáltott vissza Rosa. – Hülye Majomsegg! – tette hozzá suttogva.
– Rosa, indulnom kell dolgozni, és előtte még meg kell borotválkoznom!
– Nekem is!
– Mi?! – Alexander hangja idegesnek tűnt.
– Vicc volt.
– Megpukkadok a nevetéstől. Na, gyerünk már, sietnem kell!
– Jó, jó.
Most az őserdőn volt a sor. Rosa megfogta a borotvahabot, és mindkét lábát végig befújta vele alulról fölfelé. Ennek már rég itt volt az ideje: a múlt heti testnevelés órán is majd a föld alá süllyedt szégyenében. Edith, mikor meglátta, hogy néz ki a Rosa lába, felkiáltott: „Hé, lányok, ezt nézzétek meg! Rosa majomlábon jár!” A többiek hahotázó nevetésben törtek ki. „Hahó, Rosa, soha nem hallottál még a ladyshave-ről vagy a borotváról? Sőt, inkább a konyhakésről? Ha így folytatod, még tetves lesz az az őserdő!”
Micsoda undorító szemét kis kölykök! Rosa persze nem tudott megszólalni, csak vörös lett, mint a rák, és gyorsan felhúzta a nadrágját.
Karien vette védelmébe: „Ne legyetek már ilyen hülyék. Hagyjátok békén Rosát!”
Könnyű annak beszélni, akinek olyan lába van, mint neki, gondolta Rosa. Barna, karcsú és tükörsima!
Szerencsére a többiek ezután nyugton hagyták Rosát. Mindenki tovább fecsegett meg vihorászott, és senki nem törődött vele.
A zárda tulajdonképpen nem is lenne olyan elvetemült ötlet. Az apácáknak egészen biztos nem kell tornázniuk, mélázott Rosa. És azokban a fantasztikus zsákruhákban járnak, amelyekben nem látszik, hogy az ember negyvenöt vagy hetvenöt kiló. Csodálatos lenne! Mint Julie Andrwes A muzsika hangjában! Egy olyan kedves főnöknővel, aki mindig bölcs tanácsokat ad!
– Nyisd már ki – dörömbölt az ajtón Rosa édesanyja is –, Abel pelusa csupa kaki!
– Nem, még nem vagyok kész! – kiáltott vissza Rosa – Még hajat kell mosnom!
Gyorsan kinyitotta a zuhanyt.
– Siess már, Rosa, már negyed órája bent vagy! Mégis mit csinálsz?
– A biciklilámpámat javítom!
– Haha, nagyon vicces! Siess, már, légy szíves!
– Jó, jó. Nyugi, mindjárt kész vagyok!
Rosa a térdére illesztette a borotvát. Halvány lila fogalma sem volt, mit kell vele ezt csinálni. Fentről lefelé vagy balról jobbra? Miért nincs kéznél egy bölcs anyuka, aki tanácsot adhatna, töprengett. Lelki szemei előtt már látta is az anyja arcát, mikor épp megkérdezi tőle, hogy kell csinálni: „Mi? Borotválni akarod a lábadat? Kiszedni a szemöldöködet? Szó sem kehet róla, még túl fiatal vagy! Majd ha tizenhat éves leszel, beszélhetünk róla!” Ja, tizenhat, gondolta Rosa, az már majdnem nyugdíjaskor!
Ekkor már vércsíkok is folytak Rosa lábán a borotvahabbal együtt, de ma megint lesz testnevelés, úgyhogy nincs megállás!
Au! Egy újabb vágás! Valószínűleg nem ez a cél, ráncolta szemöldökét Rosa. Az egész fürdőszoba egy közlekedési baleset helyszínére kezdett hasonlítani.
Rosa lemosta a lábát, és szemügyre vette az eredményt. Mindent összevetve nyolc kis vágás lett a lábán, melyekből sötét vércseppek buggyantak elő. A bőre mindenesetre sima lett –kiirtotta az őserdőt.
Rosa megrázta a borotvahabot. Már majdnem üres volt a flakon, ezzel az erővel akár az egészet is elhasználhatja. Lendületes, nagy mozdulatokkal betűket írt a fal fehér tégláira. Először egy R-t. Aztán egy O-t. Az S inkább egy O-ra hasonlított, és az A sem sikerült jól. Végül az állt a falon, hogy ROOZ. Rosa félrebillentette a fejét, és úgy szemlélte az eredményt. Hmmm, Rooz, vagány név, gondolta.
Aztán ráállt a mérlegre. Hatvan kiló. Sok. Mától fogyókúra, határozta el Rosa.
– Rosa! Azonnal nyisd ki az ajtót! MOST!


Esther Jacobs
Feladó: Rosa van Dijk
Címzett: Esther Jacobs
Dátum: május 12. szerda, 21:31
Tárgy: Morc Rooz

Helló Esther!

A francba, megint szobafogságban vagyok! Szinte úgy tűnik, mintha életfogytiglanra ítélt bűnöző (bűnözőnő) lennék, nem pedig 14 éves ártatlan iskolás lányka.
Na jó, azért teljesen nem vagyok ártatlan. Felsorolom, milyen bűntetteket is követtem el: nagy volt a szám; ma reggel egy egész flakon borotvahabot elhasználtam, úgyhogy Majomseggnek samponnal kellett borotválkoznia; másfél órán keresztül tartottam megszállva a fürdőszobát, úgyhogy mindenki elkésett; aztán megint nagy volt a szám; nem voltam hajlandó leszedni az asztalt; véletlenül (tényleg!) leejtettem egy tányért; megint szemtelen voltam; úgy bevágtam az ajtót, hogy leomlott a fél fal; estébé, estébé…
És iskolás sem annyira vagyok. Ma lógtam tesiről. (A régi jó megjött-trükkel.)
Nem mehettem órára, mert életemben először ma borotváltam le a lábamat.
Mentővel vittek a balesetire, hogy elállítsák a vérzést. Vicc volt, de azért tényleg tökre vérzett. Anyu szerencsére még nem fedezte fel a (már nem annyira) fehér törülközőt, amit a szennyeskosár aljába tömtem.
Az egyik nagyon utálatos osztálytársam az előző tesiórán le szőrös-majmozott. Halálra szégyelltem magam.
Ma reggel életemben először a szemöldökömet is kiszedtem. Nem volt egy sikeres akció, úgyhogy kénytelen voltam a homlokomra ragasztani a frufrumat. Eddig szerencsére még senki se vette észre, hogy valami fura rajtam.
Délután bementem egy buliboltba, mert fantasztikus ötletem támadt; méghozzá az, hogy az álbajusz meg álszakáll mellett talán álszemöldököt is árulnak. Olyan szép filmsztár-modelleket. De sajna nem volt nekik. Viszont voltak Muppet-álarcaik! Egy kicsit gondolkodtam rajta, hogy Miss Piggy-álarcban megyek suliba, de aztán mégse mertem. Úgyhogy vettem Appienak egy pár lufit. Nagyon tetszettek neki, főleg, mikor vizet töltöttem beléjük, ő meg egy villával kipukkaszthatta őket. Sajnos, anyunak nem tetszett annyira a dolog, mert mire minden lufi kipukkadt, már lábat lehetett áztatni a nappaliban.
Biztos érdekel, mit pofozgatok magamon. Elhatároztam, hogy újra kitalálom magamat, mert nem vagyok elégedett a külsőmmel, és általában azzal sem, amilyen vagyok.
Úgy érzem, hogy kövér, ronda, jelentéktelen és unalmas vagyok, és mindenki más is így gondolja körülöttem, azt hiszem.
Elhatároztam, hogy iszonyú érdekessé változtatom magam. Híres leszek, csodálni és bálványozni fognak! Úgyhogy, ha bemegyek a városba, akkor szakállal, napszemüveggel meg esőkabáttal kell majd álcáznom magamat. Mert különben letámad egy egész csapat sikoltozó rajongó. És persze három jóképű testőr is lesz körülöttem.
A városról jut eszembe: el tudod képzelni, hogy mikor múltkor együtt vásároltunk anyuval, három útépítőmunkás neki fütyült, nem nekem? Pedig anyu 39! Szinte nyugdíjas! Biztos azért, mert iszonyú karcsú, meg magas sarkúban jár, meg égő vörös a rúzsa. Én taknyos vagyok mellette, aki pattanásos, béna, és gyerekes ruhákban jár.
Anyám azt hiszi, hogy még mindig ovis vagyok. Néhány dolog, amit nem csinálhatok, pl.
– nem tetethetek kis karikákat a fülembe, sem bármelyik más testrészembe
– nem hordhatok neccharisnyát magas sarkúval
– nem festhetem a hajamat
– nem varrathatom fel az arcomat
– nem kaphatok külön pénzt ruhára
– nem ihatok sört/rövidet
– még kólát sem, mert nem jó a gyomromnak
– nem ehetek színezett édességet, fehérkenyeret sem
– viszont kőkemény hiperbio teljeskiőrlésűt persze kötelező
– nem cigizhetek vagy szivarozhatok, semmi drog, tabletta, injekció… semmi!

Ha fáj a fejem, egy csomót kell nyavalyognom, hogy kapjak egy aszpirint, mert anyu szerint az is rossz a gyomornak. Anyám tiszta egészség-mániás lett Alexander miatt. Ezért nézek ki olyan egészségtelenül. Csak undorító biokaját kapok, mert Alexander ezt akarja. Barna rizst lencsével, pfuj! Csicseriborsó kölessel meg endíviával, buah! Soha semmi élénksárga puding vagy pihe-puha zsömle! Édességet meg egyenesen tilos, nem is tartunk itthon… Csak Appie-nek van nyúlós bio-babapiskótája, az az összédesség-adag.
Tudod, bizonyos dolgokra nem is vágyom ám a fenti listából, de itt az elvről van szó: a tizennégy évesek szabadságáról!
Sorr-sorry, hogy ennyit sírok most neked! Te hogy vagy? Már megkaptad az évközi értesítőt?
Én igen, és nagyon okos voltam: jól eldugtam. Ha megmutatnám anyunak meg Majomseggnek, sztereóban kapnának szívszélhűdést. Anyu egyfolytában azon lovagol, hogy jó jegyeket kell hoznom, mert majd egyetemre kell mennem, meg ilyesmi. Csak a legjobbal van megelégedve. Úgyhgy inkább nem mondom el, milyen jegyeim vannak. Ha összeadom őket, akkor egész jó eredmény jön ki, haha.
Egyébként iszonyatosan jól vagyok!

Puszik:
ROOZtól
(Ez az új nevem, passzol az új imidzsemhez.)

A Kiadó engedélyével.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Hogyan éljük túl az első csókot?
Hogyan éljük túl önmagunkat?