Titi Robin: Anita! (CD)
Írta: Fekete Ádám | 2007. 04. 25.
Thierry „Titi” Robin a pengetős hangszerek francia mestere. Új, Anita! címet viselő lemeze rögtön levett a lábamról, bár ebben nyilván az is közrejátszik, hogy bolondulok az effajta muzsikáért.
Ebben a műfajban eddig csupán Rabih Abou-Khalil munkásságát ismertem behatóan, és nagyon örülök, hogy tudásom egy újabb hasonló művésszel bővült. Az albumon tehát jófajta világzene hallható. Engem teljesen lenyűgözött.
Titi Robin a klasszikus akusztikus gitár mellett egyéb pengetős hangszereken, többek között buzukin és oudon is bemutatja tudományát.
Muzsikáját sokan csak cigányzenének tudják be, pedig zenéjében a spanyol, az arab, a cigány, a török és sok más kultúra muzsikáját ötvözi, és önti mindezt nem mindennapi formába.
Az élő felvételt tartalmazó, 2006-os kiadványon trióban, kvartettben és kvintettben egyaránt hallhatjuk muzsikálni. Az alaphármas Francis Varis akkordionosból, Ze Luis Nascimento ütőhangszeresből és természetesen Titi Robin gitárosból áll.
Ők hárman alkotják a zene gerincét, Pascal „Kalou” Stalin basszusgitáros és Jose Montealegre énekes-kántáló már csak a hab a tortán. De még milyen hab...!
Az első, „Suite Pour `Oud” című szerzeményben - mint azt a cím is mutatja - Titi Robin a közel-keleti zenében használatos oud hangszert pengeti.
A rövid intró után bekapcsolódnak a salvadori születésű ütőhangszeres halk perkái, majd az akkordion a fenséges témával. Ezek után egyik téma követi a másikat, majd egy hirtelen tempóváltás után még szólózni is hallhatjuk a muzsikusokat.
Tulajdonképpen a végére az egész egy fergeteges, össznépi jammé fejlődik. Feledhetetlen.
Hasonló erővel szakít le minket a székről a „Me Gavali Rumba” című nóta is, amiben a spanyol- és a cigányzene keveredik. Olyan a dal lüktetése, hogy a hallgató, még ha akarna, akkor sem tudna egy helyben maradni.
Az alapban kellőképp sikál a gitár, a szólóban pedig Paco de Luciát ostromlóan virtuóz futamok kerülnek terítékre.
A lemez hatodik száma (ami három füzérbe foglalt nóta, a „Bahia Flamenca”, a „Cheval De Trois” és a címadó „Anita” eredménye) Ze Luis Nascimento finom percussion-szólójával veszi kezdetét.
Ezt követően belép a szomorkás akkordion-téma, Robin mesterien szólózik, felelgetnek egymással Varis-szal, majd hirtelen átcsöppenünk a szám következő, már egy fokkal vidámabb szegmensébe.
Francis Varis improvizációja igazán jól sikerült, nem túlságosan bonyolult, viszont stílusában verhetetlen. A perkás végig hatalmas iramot, és iszonyú lüktetést diktál.
Az „Am Sumia” a személyes kedvencem az albumról. Egyrészt, mert egy gyönyörűségesen lassú szám, másrészt mert Jose Montealegre énekel. Meghökkentem, amikor először meghallottam, elképesztő, ahogyan ez az ürge énekel.
Leginkább Nusrat Fateh Ali Khan éneklési stílusához tudnám hasonlítani. Nem diszkrét hangokat énekel, hanem valahol a vonalak és a vonalközök között manőverezik egészen csodálatosan.
A „Kali Dance” újból táncra hív. Pörgős lüktetés, szorgos sikálás és frenetikus akkordion-impró alkotja a nótát. Kevés jobb tánczenét hallottam életemben. Még ha a hallgató nem is kel fel kényelmes székéből, hogy a szó szoros értelmében táncra perdüljön, belül, a szívében garantáltan ő is ropja.
Titi Robin Anita! című koncertfelvétele a világzene minden kedvelőjének kötelező. Robin kétségtelenül nagyon jó gitáros, és a csapatának tagjai is a legjobbakból valók.
A zene, amit játszanak, több nép zenéjéből táplálkozik, és ezeket összegyúrva olyasfajta népzenét alkot, ami garantáltan tetőtől talpig átmossa és megtisztítja az embert. Legyen az férfi vagy nő, fiatal vagy öreg.
Akinek esetleg a hang nem elég, és képet is szeretne, annak is van megoldás, mégpedig a Jivula című DVD, amin többek között az Anita!-n hallható néhány nóta is megtekinthető. Érdemes, nagyon érdemes.
Az együttes tagjai:
Titi Robin – gitár, buzuki, oud
Francis Varis – akkordion
Ze Luis Nascimento – ütőhangszerek
Pascal „Kalou” Stalin – basszusgitár
Jose Montealegre – ének
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Suite Pour Oud
2. Mehdi
3. Ton Doux Visage
4. Ma Gavali Rumba
5. Taqsim Y Martinetes
6. Bahia Flamenca/Cheval De Troie/Anita
7. An Sumia
8. Kali Dance
9. New Bhaway/Petite Mere Sultane
10. La Petite Mer Il
Diszkográfia:
Luth Et Tabla (/w Hameed Khan) (1986)
An Henchou Treuz (/w Erik Marchand Trio) (1989)
An Tri Breur (/w Erik Marchand Trio) (1991)
Gitans (1993)
Le Regard Nu (1996)
Payo Michto (1997)
Kali Gadji (1998)
Un Ciel De Cuivre (2000)
Rakhi (/w Gulabi Sapera) (2002)
Alezane (2004)
Ces Vagues Que L`amour Souleve (2005)
Anita! (2006)
Ebben a műfajban eddig csupán Rabih Abou-Khalil munkásságát ismertem behatóan, és nagyon örülök, hogy tudásom egy újabb hasonló művésszel bővült. Az albumon tehát jófajta világzene hallható. Engem teljesen lenyűgözött.
Titi Robin a klasszikus akusztikus gitár mellett egyéb pengetős hangszereken, többek között buzukin és oudon is bemutatja tudományát.
Muzsikáját sokan csak cigányzenének tudják be, pedig zenéjében a spanyol, az arab, a cigány, a török és sok más kultúra muzsikáját ötvözi, és önti mindezt nem mindennapi formába.
Az élő felvételt tartalmazó, 2006-os kiadványon trióban, kvartettben és kvintettben egyaránt hallhatjuk muzsikálni. Az alaphármas Francis Varis akkordionosból, Ze Luis Nascimento ütőhangszeresből és természetesen Titi Robin gitárosból áll.
Ők hárman alkotják a zene gerincét, Pascal „Kalou” Stalin basszusgitáros és Jose Montealegre énekes-kántáló már csak a hab a tortán. De még milyen hab...!
Az első, „Suite Pour `Oud” című szerzeményben - mint azt a cím is mutatja - Titi Robin a közel-keleti zenében használatos oud hangszert pengeti.
A rövid intró után bekapcsolódnak a salvadori születésű ütőhangszeres halk perkái, majd az akkordion a fenséges témával. Ezek után egyik téma követi a másikat, majd egy hirtelen tempóváltás után még szólózni is hallhatjuk a muzsikusokat.
Tulajdonképpen a végére az egész egy fergeteges, össznépi jammé fejlődik. Feledhetetlen.
Hasonló erővel szakít le minket a székről a „Me Gavali Rumba” című nóta is, amiben a spanyol- és a cigányzene keveredik. Olyan a dal lüktetése, hogy a hallgató, még ha akarna, akkor sem tudna egy helyben maradni.
Az alapban kellőképp sikál a gitár, a szólóban pedig Paco de Luciát ostromlóan virtuóz futamok kerülnek terítékre.
A lemez hatodik száma (ami három füzérbe foglalt nóta, a „Bahia Flamenca”, a „Cheval De Trois” és a címadó „Anita” eredménye) Ze Luis Nascimento finom percussion-szólójával veszi kezdetét.
Ezt követően belép a szomorkás akkordion-téma, Robin mesterien szólózik, felelgetnek egymással Varis-szal, majd hirtelen átcsöppenünk a szám következő, már egy fokkal vidámabb szegmensébe.
Francis Varis improvizációja igazán jól sikerült, nem túlságosan bonyolult, viszont stílusában verhetetlen. A perkás végig hatalmas iramot, és iszonyú lüktetést diktál.
Az „Am Sumia” a személyes kedvencem az albumról. Egyrészt, mert egy gyönyörűségesen lassú szám, másrészt mert Jose Montealegre énekel. Meghökkentem, amikor először meghallottam, elképesztő, ahogyan ez az ürge énekel.
Leginkább Nusrat Fateh Ali Khan éneklési stílusához tudnám hasonlítani. Nem diszkrét hangokat énekel, hanem valahol a vonalak és a vonalközök között manőverezik egészen csodálatosan.
A „Kali Dance” újból táncra hív. Pörgős lüktetés, szorgos sikálás és frenetikus akkordion-impró alkotja a nótát. Kevés jobb tánczenét hallottam életemben. Még ha a hallgató nem is kel fel kényelmes székéből, hogy a szó szoros értelmében táncra perdüljön, belül, a szívében garantáltan ő is ropja.
Titi Robin Anita! című koncertfelvétele a világzene minden kedvelőjének kötelező. Robin kétségtelenül nagyon jó gitáros, és a csapatának tagjai is a legjobbakból valók.
A zene, amit játszanak, több nép zenéjéből táplálkozik, és ezeket összegyúrva olyasfajta népzenét alkot, ami garantáltan tetőtől talpig átmossa és megtisztítja az embert. Legyen az férfi vagy nő, fiatal vagy öreg.
Akinek esetleg a hang nem elég, és képet is szeretne, annak is van megoldás, mégpedig a Jivula című DVD, amin többek között az Anita!-n hallható néhány nóta is megtekinthető. Érdemes, nagyon érdemes.
Az együttes tagjai:
Titi Robin – gitár, buzuki, oud
Francis Varis – akkordion
Ze Luis Nascimento – ütőhangszerek
Pascal „Kalou” Stalin – basszusgitár
Jose Montealegre – ének
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Suite Pour Oud
2. Mehdi
3. Ton Doux Visage
4. Ma Gavali Rumba
5. Taqsim Y Martinetes
6. Bahia Flamenca/Cheval De Troie/Anita
7. An Sumia
8. Kali Dance
9. New Bhaway/Petite Mere Sultane
10. La Petite Mer Il
Diszkográfia:
Luth Et Tabla (/w Hameed Khan) (1986)
An Henchou Treuz (/w Erik Marchand Trio) (1989)
An Tri Breur (/w Erik Marchand Trio) (1991)
Gitans (1993)
Le Regard Nu (1996)
Payo Michto (1997)
Kali Gadji (1998)
Un Ciel De Cuivre (2000)
Rakhi (/w Gulabi Sapera) (2002)
Alezane (2004)
Ces Vagues Que L`amour Souleve (2005)
Anita! (2006)