FőképA súlyos sztárhiányban szenvedő operavilág igencsak megörülhetett az orosz származású, de immár orosz-osztrák kettős állampolgárságú Anna Netrebko feltűnésének, hiszen személyében nem csupán egy különlegesen szép hangú, hanem ráadásként egy különlegesen szép csillag jelent meg a legnagyobb operaszentélyek színpadain.

Ám nem szabad elfeledni, hogy bármennyire gyönyörű, a popcelebritásokkal vetekedő küllemű és az övékéhez hasonló külsőségekkel övezett is legyen Netrebko, rendkívüli értéke nem sztárallűrjeiben, sokkal inkább csodásan képzett hangjában, drámai erejű előadásmódjában keresendő.
Sőt, mondhatnánk úgy is, az orosz szépség sztárallűröktől mentesen él, a dicsőítés elsősorban a közönség és a sajtó reakciója a művésznő gyorsan felívelő pályájára.

Külön szerencsének tekinthető, hogy szinte rögtön az ő kvalitásaihoz mérhető képességű tenor társra is lelt a mexikói Rolando Villazónban.
Villazón zenei patrónusa, Plácido Domingo nyomdokain halad az operairodalom örökérvényű csúcsainak meghódítása felé – az hogy hibátlanul, hihetetlen szuggesztivitással énekel, eleve elvárható, az az átéltség viszont, amivel megszólaltatja a hősöket, még a romantikus repertoárt nem különösebben kedvelőket is meggyőzi róla, érdemes a lényegében az „operával” azonosított korszak darabjait sorra újra meghallgatni.

Kettejük egymásra találása révén olyan párosban gyönyörködhetünk tehát, akikhez mérhetőt egy évszázadban ha egyszer hallhatunk.
Mi több, úgy érzem, hogy viszonylagos visszafogottságuk, a túlzott tremolók mellőzése olyféle tisztaságot ad kettőseiknek, ami némileg közelebb viszi azokat a barokk és klasszicista szépségideálhoz, mint az eltúlzottan érzelmeskedő, már-már megalomán huszadik századi romantika hagyományaihoz.
Mindemellett telten és kifejezően szólaltatják meg az áriákat, ahogyan azt egy tökélyre csiszolt operaelőadástól elvárhatjuk.

És épp a duett az a műfaj, melyben eszményien megmutatkozik e tökély. A kettősök nyújtanak lehetőséget rá, hogy hiánytalanul kiteljesedjen a drámaiság, az expresszivitás, a nagyoperában nélkülözhetetlen emocionalitás.
És ha mindehhez egy mindenben kifogástalan partnernek bizonyuló zenekar és karmester szolgáltatja a hátteret, amit kapunk, az maga a mennyei élvezet.

Habár jómagam nem különösebben szeretem sem a romantikát, sem a válogatásokat – még ha így lehetőség nyílik rá, hogy Csajkovszkij Jolantájából, vagy Morena Torroba Luisa Fernandájából hallhassunk részleteket –, Anna Netrebko és Rolando Villazón kettőse sikeresen meggyőzött róla, hogy alapjaiban át kell értékelnem korábbi ítéleteimet, és feltétlenül változtatnom kell hozzáállásomon.
Duett-albumuk ugyanis nem mindennapi zenei gyönyöröket adott, ami legfeljebb a kedvenc Mozart opera-felvételeim nyújtotta örömök fokához hasonlítható.

Előadók:
Anna Netrebko - szoprán
Rolando Villazón - tenor

Staatskapelle Dresden
Nicola Luisotti - karmester

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Giacomo Puccini: La boheme - „O suave fanciulla” (Mimi/Rodolfo)
2. Gaetano Donizetti: Lucia di Lammermoor - „Lucia, perdona” - „Sulla tomba che rinserra” (Lucia/Edgardo)
3. Giuseppe Verdi: Rigoletto - „Giovanna, ho dei rimorsi” - „E il sol dell’anima” (Gilda/Duca)
4. Charles Gounod: Roméo et Juliette - „Va! je t’ai pardonné” - „Nuit d’hyménée!” (Juliette/Roméo)
5. Georges Bizet: Le Pecheurs de perles: „De mon amie” - „Leila!” - „Dieu puissant, le voila!” (Leila/Nadir)
6. Jules Massenet: Manon - „Toi! Vous!” - „Oui, c’est moi!” - „N’est-ce plus ma main” (Manon/des Grieux)
7. Peter Ilyich Tchaikovsky: Iolanta - „Tvoyo molčan’ye neponyatno” (Iolanta/Vodemon)
8. Fernando Moreno Torroba: Luisa Fernanda - „!Cállate corazón!” (Luisa Fernanda/Javier)

Diszkográfia:
Giuseppe Verdi: La Traviata (CD) (2005)
Giuseppe Verdi: La Traviata (DVD) (2006)
Gaetano Donizetti: L’Elisir d’Amore (DVD) (2007)
Duets (CD) (2007)

Kapcsolódó írás:Giacomo Puccini: La Boheme (2 CD)