FőképAkadnak bandák, amikhez olyan hű de sok mindent nem lehet hozzáfűzni. Vagy azért, mert a zenéjük magáért szól (ez elég gyakori), esetleg azért, mert a zenéjük szinte túl van a fogalmi gondolkodáson, így teljesen megfoghatatlan nyelvi eszközökkel a zsenialitásuk (ez már baromi ritka), és előfordul az is, hogy valami annyira belesüpped a kellemes jellegtelenségbe, hogy nem lehet róla beszélni.

A Krokus olyan öreg, hogy mindenképpen át kell engednünk a helyet a lejátszóban, ha egy fiatalabb banda nyüzsög a hangfalakból.
Harminc év egy emberpéldánynál nemhogy fiatal, de egyenesen indulószakaszban van. A rajtban áll felmeresztett hátsóval és várja a startpisztoly dördülését.
Egy zenekarnál viszont be kell szorozni legalább héttel, ahogy a macskáknál és kutyáknál szokás. Így már lehet beszélni a rizikófaktorokról. Infarktus, agyvérzés, érelmeszesedés, öregkori demencia.

Amint egy zenekar sikeresen kikerüli az aggsággal járó kellemetlen totyogást, máris úgy nézünk rá, mint a bácsira-nénire, aki lefutotta a negyvenest, nem egy fiatal munkatársat maga mögött hagyva.
Igen, a veszély fennáll, nehéz kikerülni az unalomig ismételgetett ritmusokat, az ujjkopásig játszott riffeket.

A svájci Krokus kikerülte, méghozzá úgy, hogy közben más gondokkal is szembe kellett nézniük. A probléma, ami a kifinomult füleket nem kerülte el, az az, hogy a svájci banda helyenként kísértetiesen hasonlít az AC/DC-re.
Na jó, tyúk vagy tojás… mindkét banda idősebb, mint a hallgatóságuk zöme. Mellesleg nem létezik zenekar, amelyik képes lenne harminc évig indigózásból megélni.

A Hellraiser album tele van profizmussal, csak úgy folyik a hangfalakból. Nem az unalomig űzött ritmusok, hanem tudatosan felépített és remekül kivitelezett muzsika. Igen ám, de a csiszolt rutinnal együtt csöpög valami más is a hangfalakból, ez pedig a zavaró langyosság.
Úgy fest a Krokus nem kerülte el maradéktalanul az idősödő zenekarok csapdáit. Persze ez nézőpont kérdése.

A Krokus zenéje békés rock, néhol AC/DC- s hatásokkal, máshol korai Bon Jovi elemekkel.
A Hellraiser pedig tökéletes hangulatelem egy kocsmában. Na meg otthon is, ha valaki a rock lágyabb világára vágyik, esetleg éppen főz valamit a konyhában, és nem akarja miszlikbe aprítani a hozzávalókat, vagy akkorára húzni a lángot, hogy a haja is begyulladjon.

Az együttes tagjai:
Marc Storace – ének
Mandy Meier – gitár
Tony Castell – basszus
Dominique Favez – gitár
Stefan Schwarzmann – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hellraiser
2. Too Wired To Sleep
3. Hangman
4. Angel Of My Dreams
5. Fight On
6. So Long
7. Spirit Of The Night
8. Midnite Fantasy
9. No Risk No Gain
10. Turnin’ Inside Out
11. Take My Luv
12. Justice
13. Luv Will Survive
14. Rock Off!

Diszkográfia:
First Album (1976)
Pay It In Metal – USA (1978)
Painkiller (1978)
Pay It In Metal – Ger (1978)
To You All (1977)
Metal Rendez-Vous (1980)
Hardware (1981)
One Vice At A Time (1982)
Headhunter (1983)
The Blitz (1984)
Change Of Addres (1986)
Alive & Screaming (1986)
Stayed Awake All Night (1987)
Heart Attack (1988)
Stampede (1990)
The Dirty Dozen (1993)
To Rock Or Not To Be (1995)
Round 13 (1999)
The Ultimate Collection (2000)
Rock The Block (2003)
Fire & Gosoline: Live (2004)

Kapcsolódó írás:Koncert: The Poodles, Krokus, Hammerfall – Petőfi Csarnok, 2007. február 16.