FőképTalán ha egy tucat olyan férfiénekest ismerek, akinek hangját elsőre felismerem, akinek megszólalása és zenei modora nem csak összetéveszthetetlen, hanem egyenesen stílusteremtő. Ian Gillan, Lemmy, Ronnie James Dio és Ian Anderson mellett mindenekelőtt John Wetton neve ugrik be, ha a rock efféle nagyjaira gondolok.

Wetton 1981-ben a Yesben hírnevet szerzett Steve Howe-val, az Emerson Lake & Palmer egykori dobosával, Carl Palmerrel, valamint a technopop vitathatatlanul legizgalmasabb és legprofetikusabb képviselőjének, a Buggles nevű brit formációnak a billentyűsével, Geoff Downes-zal alakította minden idők legellentmondásosabb progresszív rock zenekarát, az Asiát.

A Wetton-Downes páros pályafutása két esztendő elteltével szétágazott, és néhány rövid egymásra találás kivételével 2005-ig nem jött létre a nagy újraegyesülés. Ekkor azonban a két veterán muzsikus ismét összejött, hogy Icon címen rögzítsenek egy lemezre való Asia-ihlette zeneanyagot.
Az album kellően sikeresnek bizonyult ahhoz, hogy egy esztendőre rá megjelenjen a folytatás, melyet minden régi és új rajongó megelégedésére igencsak nagyszerű nótákból raktak össze.

A két nyitó szám rögtön az Asia ma már klasszikusnak tekinthető debütáló albumának hangulatát idézi. Viszonylag gyors tempójú, igényesen megkomponált, ütős dalok, melyeknek progresszív jellegét csak erősíti a csodálatos – és a rockzenében annyira nem megszokott – csellószólam.

Aztán a „Reflections (Of My Life)” Queenre és Edenbridge-re emlékeztetően bombasztikus kórusai és sziporkázó hangszerelési megoldásai után igazi csemege következik. A „To Catch A Thief” és a „Tears Of Joy” című dalokban ugyanis Anneke van Giersbergen (igen, a Gathering angyalhangú frontasszonya!) énekel duettet John Wettonnnal.
És noha a második dal vitathatatlanul igényesebb mind hangszerelés, mind melódiák szempontjából, a „To Catch A Thief” leplezetlenül hatásvadász kettőse mégis sokkal közelebb áll a szívemhez, sokkal közvetlenebbül szólít meg purcelli dallamindáival.

Fura, hogy akik a bakelit-korban nőttek fel, még akkor is oldalakban gondolkoznak, amikor már eleve egyórás vagy ennél is hosszabb albumok születnek. A „Shannon”, e nevében is ír gyökereket sugalló, áradó, középtempójú ballada mégis mintha egy épp megfordított lemez második oldalát indítaná.
Valahogy logikus lezárásnak, egy hangulategység lekerekítésének tűnik az előző dal, ami után egy alapjaiban más témákból kiinduló nóta önkéntelenül is az új fejezet érzetét kelti bennünk, de bennem mindenképp.

A „Hanging Tree” és a „Glory Of Winning” jól megírt, de nem különösebben kiemelkedő dalok – inkább egyfajta átvezető szerepet töltenek be az Asiát idéző számok és a két utolsó dal között, melyek még messzebb, a legendás UK-korszakig szöknek vissza az időben.

E kettő közül is mindenekelőtt a „Rubicon” zaklatott ritmusképlete félreérthetetlen utalás a dzsessz-klasszikus-rock fúzió óriásainak rövid, de annál termékenyebb munkásságára. Persze a refrén megint csak Asiás; tökéletesen eltalált harmóniákból és melódiákból összeszőtt rock-himnusz, mely mintegy visszacsatol a kezdetekhez – az együttzenélés és az album nyitányához egyaránt.

A beavatatlannak talán kissé lassan kibontakozó, a nosztalgiázni vágyóknak viszont ékkövekben kincses ládához hasonlóan bővelkedő album az Icon II Rubicon. Jómagam egyszerűen nem tudok betelni vele, újra meg újra kénytelen vagyok meghallgatni, hogy minél többször élvezhessem e barokkosan egyszerű-bonyolult muzsikát és John Wetton páratlan hangját.

Az együttes tagjai:
John Wetton - ének, basszusgitár, klasszikus és akusztikus gitárok
Geoffrey Downes - billentyűs hangszerek, vocoder

Közreműködők:
John Mitchell - gitár
Steve Christey - dobok
Hugh McDowell - cselló

Anneke van Giersbergen - ének
Katie Jacoby - hegedű

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Die Is Cast
2. Finger On The Trigger
3. Reflections (Of My Life)
4. To Catch A Thief
5. Tears Of Joy
6. Shannon
7. The Hanging Tree
8. The Glory Of Winning
9. Whirlpool
10. Rubicon

Diszkográfia:
Icon (2005)
Icon II Rubicon (2006)