FőképA Morgoth annak ellenére meghatározó – már-már ikonikus – alakja a death metalnak, hogy alig tíz éves múltra tekinthetett vissza, mikor a tagjai úgy döntöttek, nem folytatják tovább. És az sem tavaly volt.
Legelső lemezük a Resurrection Absurd 1989-ben jelent meg, amit a The Eternal Fall követett 1990-ben. Akkoriban még nem 70 perces volt egy lemez, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a CD-re ráfért kettő is, a bónusz videók mellé.
Oké, oké, az első egy demo és a második is EP-nek készült. 5–5 szám található mindkettőn.

Az Eternal Fall-t ráadásul már „ámerikában” vették fel, ami a felfedezettséget jelentette az együttes számára. Ez nagy szó volt akkor, hiszen Florida nem szorult rá importra a halálmetál terén.

Megint egy olyan együttes, akik komolyan gondolták a halálmetált. Meg lehet nézni a két lemezborítót, a piros szín dominál mindkettőn. Jó, így 2007-ben ez eléggé vicces, a koponya, mint jelkép pedig eléggé kommersz lett.
Persze kifolyó szemmel kevesen ábrázolják, de hát ezért lehettek ők az ikonok, és nem a józsi bend a kultúrból. Meg persze azért, mert eléggé bevállalós zene.

Most hangsúlyoznom kellene, hogy akkoriban, de ez a zene nem szorul rá, hiszen ma is bevállalós zenének számít. Nyilván azért, mert nem tisztult le, nem csiszolgatták rengeteget, hanem a maga őszinteségével még ma is el tudja érni, amit akkor akart. Talán egy kicsit klasszikus is, a sokat idézett értelemben.

Vegyük tehát sorra. Az első (ami egyébként a Pits of Utumno után a második demójuk) a Resurrection Absurd 4 szöveggel ellátott, és egy instrumentális számban fogalmazza meg az együttes ellenvéleményét az „ami mostanában a világban van”-nal szemben.
Mákunkra eléggé utáltak mindent, ezért erősen, hangsúlyosan fogalmaznak. Fiatalok voltak, na. A „Dictated Deliverance”-el kezdődő és a „Lies of Distrust”-tal végződő demó megfogalmazza a programot.

Utána következik az Eternal Fall (az abszurd feltámadása után az örök ősz), amit már arra szántak, hogy eljusson a népekhez. Ezért a gyorsan kezdődő gyors számokat az elejére, a lassan kezdődő gyors számokat meg a végére rakták.
Az első három inkább elszakadna a divattól, míg az utolsó kettő az akkoriban menőnk számító, lassan kezdek, majd felgyorsítok elvét követi.

Mindkettőben jók voltak, habár tényleg az első három, és a demo az, ami valóban valamilyen egyediséget képes sugározni.
És ott van a bónusz is, ha valaki lemaradt volna a koncertjükről. Igen ez elég vicces, mert van olyan, aki akkor még nem is élt, vagy legalábbis általános isibe járt. Már ilyen régi a halálmetál.

Az együttes tagjai:
Marc Grewe – ének
Harold Busse – gitár
Carsten Otterbach – gitár
Sebastian Swart – basszusgitár
Rüdiger Hennecke – dob, billentyűs hangszerek

A lemezen elhangzó számok listája:
Resurrection Absurd
1. Dictated Deliverance
2. The Travel
3. The Afterthought
4. Selected Killing
5. Lies of Distrust

The Eternal Fall
6. Burnt Identity
7. Female Infacticide
8. White Gallery
9. Pits Of Utumno
10. Eternal Sanctity

Bónusz videók:
11. Burnt Identity (live)
12. Lies of Distrust (live)
13. The Travel (live)
14. White Gallery (live)

Diszkográfia:
Pits of Utumno (Demo, 1988)
Resurrection Absurd (EP, 1989)
The Eternal Fall (EP, 1990)
The Eternal Fall/Resurrection Absurd (1990)
Cursed (1991)
Odium (1993)
Feel Sorry for the Fanatic (1996)
1987-1997: The Best of Morgoth (Best of/Compilation, 2005)