FőképAz emberiség hajdan minden természeti jelenséget megszemélyesített, emberfeletti lényeket, démonokat, isteneket képzelve a villám, az eső, a tavasz, és a többi mögé.
A görögök például Héphaisztoszt (Zeusz és Héra fiát) tartották a tűz és a kovácsmesterség istenének. Mint annyi minden mást, a rómaiak ezt a „pozíciót” is átvették, és Vulcanus néven, mint a pusztító és tisztító tűz istenét tisztelték benne (a kovácsoknak más jutott), aki mélyen a föld alatt dolgozik, küklopsz segítőivel.

Amikor megharagszik segédeire, mindenfélét hajigál rájuk, amit azok kivédenek, és a „kéményen” keresztül eljut a felszínre. Ezek a kémények a vulkánok. Ezt a „tudományos magyarázatot már Münchhausen báró is ismerte.
Egyébként Szicíliától északra létezik egy kis sziget, amin még ma is megcsodálható a Vulcano tűzhányó (hogy a vulkán magyaros elnevezését is használjam). Állítólag ez után nevezték el az összes hasonló „kéményt”.

A Mi micsoda sorozat 76. kötetének szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint ezen „kémények” bemutatására.
Kezdve az alapvető működési sajátságokkal (elő- és utótevékenység, kitörések, stb.), a különféle lávafajtákon át egészen a forró foltokig (értelemszerűen Alfred Wegener elmélete a kontinensek vándorlásáról sem maradt ki).

Első olvasatra azt mondom, korrekt mű, ami figyelembe véve a megcélzott olvasóréteg zsenge életkorát, átfogó képet nyújt a vulkánokról.
Ráadásul a kötelező törzsanyagon kívül nem csupán német, hanem magyar vonatkozású érdekességek is belekerültek – ez mindenképpen dicséretes.

Természetesen nem maradnak ki az ismertebb (pusztítóbb) kitörések sem, a Vezúv i. u. 79-es (Pompeji, Herculaneum városát elpusztító), a Krakatau 1883-as, valamint a Mount Pelé 1902-es számtalan emberéletet követelő erupciója. Valamint pár, jószerivel ismeretlen katasztrófa is, mint a Tambora 1815-ös, vagy Pinatubo 1991-es „feléledése”.

Arra is magyarázatot kapunk, miért van az, hogy egyes vulkánok szelíden ontják magukból a lávát, míg mások mindenfélével dobálóznak; vagy minek következtében robban fel egy szabályos kúp; illetve mikor keletkezik pusztító forróságú gázfelhő?

Amit viszont hiányolok, az Haroun Tazieff (1914. május 11.– 1998. február 5.) filmrendező megemlítése, elvégre munkássága legalább annyira fontos volt a vulkánok népszerűsítése terén, mint Jacques-Yves Cousteau szerepe a víz alatti világ megismerésében.

Ajánlott irodalom:
Erdélyi István - Sugár Lajos - Zsebeházy György: Vulkánok tövében, vulkánok tetején
Haroun Tazieff: Találkozás az ördöggel
Haroun Tazieff: Víz és tűz