Wolfgang Amadeus Mozart: Violin Concertos Nos. 2, 3 & 5 (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2007. 03. 29.
Tudom, nem szabad sztereotípiákban gondolkodni, de az orosz előadókról rögtön az érzelemgazdag virtuozitás jut eszembe. Tapasztalatból.
Ha mindemellett ráadásul a szóban forgó előadó elsősorban orosz komponisták műveinek megszólaltatójaként, értelmezőjeként ismeretes, mi több, csodagyerekként kezdte pályafutását, szinte garantálható az előbb említett kettős kombináció.
Vadim Repin így éppoly magába forduló elementaritással szólaltatja meg Mozart e felvételen hallható hegedűversenyeit, akár egykor a legendás David Ojsztrah, vagy az évtizedekkel ezelőtt számomra még döbbenetes technikával és emóciókkal játszó Moszkvai Virtuózok adott elő más híres Mozart műveket.
Repin valóban együtt él a darabokkal. Minden téma, minden frázis tökéletesen átérzett és átgondolt, a kettős fogásokat oly természetességgel játssza le, mintha csak egy hegedűiskola első dallamocskáival kelleme „megküzdenie” - nyilvánvalóan a gyermekek kedves de idegesítő sutasága nélkül; érett, egy hangszerét vakon ismerő művész magabiztosságával.
Yehudi Menuhin és a Bécsi Kamarazenekar e felvételen kiváló partnereknek bizonyulnak. Bár bizonyosra veszem, hogy Sir Menuhinra mindenekelőtt hegedűművészként, tanárként, zenetudósként, s nem karmesterként fogok emlékezni (amikor Budapesten láttam Haydn szimfóniákat vezényelni, úgy tűnt nekem, inkább rutinból, mintsem lelkesedésből dirigálta zenekarát), tagadhatatlan, hogy az általa eleve megkövetelt pontosság mellett ugyancsak érzékenyen reagál a szólista minden érzelmi rezdülésére, s együttese valóban „versenyre kel” az ihletett egyéni teljesítménnyel.
Ami a concertókat illeti, Mozart hegedűversenyei a hangszerre írt legismertebb és egyben leggyakrabban játszott darabok közé tartoznak.
Ez némileg talán meglepő, hiszen számuk mindössze eggyel haladja meg Mozart ouvre-jében az igencsak ritka, kürtre komponált versenyműveket, mi több, a viszonylag korai alkotások közé sorolhatók, s épp ezért többé-kevésbé hiányzik belőlük a kései nagy művek drámaisága.
Mozart mégis ugyanazt a teátrális megoldást - a rondó tételbe épített, a darab egészétől jellegében élesen különböző betétet - használja, mint amely nem egy érett zongoraversenyének elemi erejét biztosítja.
E betétek azonban itt még inkább rusztikusak, tánczenei jegyeket viselnek magukon, mintsem az operák, misék vagy oratóriumok magasztosságával vagy komorságával vetekednének.
A Mozart hegedűversenyek azok közé a művek közé sorolhatók, melyekből kétségkívül érdemes több - akár tucatnyi - előadást is megismerni.
Vadim Repin és Yehudi Menuhin közös felvétele pedig mindenképp a megismerendők közé sorolható - egyfajta etalon, melynek magas színvonalnál alább adni sem gyűjtőként, sem előadóként semmiképp nem szabad.
Előadók:
Vadim Repin - hegedű
Wiener Kammerorchester
Yehudi Menuhin - karmester
A lemezen elhangzó művek tétellistája:
G-dúr hegedűverseny No. 3, K216
1. Allegro
2. Adagio
3. Rondeau (Allegro)
D-dúr hegedűverseny No. 2, K211
4. Allegro moderato
5. Andante
6. Rondeau (Allegro)
A-dúr hegedűverseny No. 5, K219
7. Allegro aperto
8. Adagio
9. Rondeau (Tempo di Menuetto)
Életrajz
Ha mindemellett ráadásul a szóban forgó előadó elsősorban orosz komponisták műveinek megszólaltatójaként, értelmezőjeként ismeretes, mi több, csodagyerekként kezdte pályafutását, szinte garantálható az előbb említett kettős kombináció.
Vadim Repin így éppoly magába forduló elementaritással szólaltatja meg Mozart e felvételen hallható hegedűversenyeit, akár egykor a legendás David Ojsztrah, vagy az évtizedekkel ezelőtt számomra még döbbenetes technikával és emóciókkal játszó Moszkvai Virtuózok adott elő más híres Mozart műveket.
Repin valóban együtt él a darabokkal. Minden téma, minden frázis tökéletesen átérzett és átgondolt, a kettős fogásokat oly természetességgel játssza le, mintha csak egy hegedűiskola első dallamocskáival kelleme „megküzdenie” - nyilvánvalóan a gyermekek kedves de idegesítő sutasága nélkül; érett, egy hangszerét vakon ismerő művész magabiztosságával.
Yehudi Menuhin és a Bécsi Kamarazenekar e felvételen kiváló partnereknek bizonyulnak. Bár bizonyosra veszem, hogy Sir Menuhinra mindenekelőtt hegedűművészként, tanárként, zenetudósként, s nem karmesterként fogok emlékezni (amikor Budapesten láttam Haydn szimfóniákat vezényelni, úgy tűnt nekem, inkább rutinból, mintsem lelkesedésből dirigálta zenekarát), tagadhatatlan, hogy az általa eleve megkövetelt pontosság mellett ugyancsak érzékenyen reagál a szólista minden érzelmi rezdülésére, s együttese valóban „versenyre kel” az ihletett egyéni teljesítménnyel.
Ami a concertókat illeti, Mozart hegedűversenyei a hangszerre írt legismertebb és egyben leggyakrabban játszott darabok közé tartoznak.
Ez némileg talán meglepő, hiszen számuk mindössze eggyel haladja meg Mozart ouvre-jében az igencsak ritka, kürtre komponált versenyműveket, mi több, a viszonylag korai alkotások közé sorolhatók, s épp ezért többé-kevésbé hiányzik belőlük a kései nagy művek drámaisága.
Mozart mégis ugyanazt a teátrális megoldást - a rondó tételbe épített, a darab egészétől jellegében élesen különböző betétet - használja, mint amely nem egy érett zongoraversenyének elemi erejét biztosítja.
E betétek azonban itt még inkább rusztikusak, tánczenei jegyeket viselnek magukon, mintsem az operák, misék vagy oratóriumok magasztosságával vagy komorságával vetekednének.
A Mozart hegedűversenyek azok közé a művek közé sorolhatók, melyekből kétségkívül érdemes több - akár tucatnyi - előadást is megismerni.
Vadim Repin és Yehudi Menuhin közös felvétele pedig mindenképp a megismerendők közé sorolható - egyfajta etalon, melynek magas színvonalnál alább adni sem gyűjtőként, sem előadóként semmiképp nem szabad.
Előadók:
Vadim Repin - hegedű
Wiener Kammerorchester
Yehudi Menuhin - karmester
A lemezen elhangzó művek tétellistája:
G-dúr hegedűverseny No. 3, K216
1. Allegro
2. Adagio
3. Rondeau (Allegro)
D-dúr hegedűverseny No. 2, K211
4. Allegro moderato
5. Andante
6. Rondeau (Allegro)
A-dúr hegedűverseny No. 5, K219
7. Allegro aperto
8. Adagio
9. Rondeau (Tempo di Menuetto)
Életrajz