FőképNocsak-nocsak. Úgy tűnik a Century Media fejvadászának megint szép pénz jár, elvégre ismét sikerült egy ígéretes bandát szerződtetnie - ezúttal Germániából. Pedig erre nem sok esélyt láttam az Into Eternity begyűjtése után.
Szerencsére tévedtem, és vannak még oly együttesek, akikben ott a lehetőség, hogy meghatározóak legyenek a jövő metal zenéjében.

Számomra egyébként rejtély, miért pont most, és miért ebbe az irányba léptek tovább, elvégre a korábbi albumok alapján nem néztem volna ki belőlük semmi effélét.
Némi segédletet nyújtanak a gitáros, Patrick Hagmann szavai, amikor így foglalja össze az új anyagból áradó érzést: „A FEAR MY THOUGHTS mindig is a változatosságról szólt, arról, miként kombináljuk zenei ízlésünket, ami A-tól, vagyis az Anthraxtől, Z-ig, Zappáig terjed.
Úgy érezzük, ez az első alkalom, amikor sikerült teljesítenünk a magunk elé kitűzött célt: dicsőítsük a régi példaképeket a korai napokból, ezzel egy időben pedig tudatosan használjuk a modern technika nyújtotta lehetőségeket és előnyöket.”

Mindezt cseppet sem érzem túlzásnak. A Vulcanus albumon ugyanis a közmegegyezés szerint dallamos death metal zenét játszó (önmagában vicces kategória) együttes gyakorlatilag keresi saját és a „modern metal” jövőjét.
A lehetséges irány a death keverése korábbi irányzatokkal (miként azt teszi az Into Eternity is), leginkább klasszikus fémzenével.
A két banda között az a lényeges különbség, hogy míg a kanadaiak sokkal inkább progresszív benyomást váltanak ki belőlem, köszönhetően a jól kitalált és összerakott számoknak, addig a Fear My Thoughts természetesnek tűnik: pár metálarc kiáll a színpadra, aztán nyomják, ami éppen kijön belőlük. Na ilyen hallgatni őket.

Persze tudom, ilyen összetett zenét nem lehet csak úgy összehozni; zenei tudás és ötletesség szükségeltetik hozzá.
Alapul itt is a death kétlábdobja szolgál (érdemes élőben megnézni Norman Lonhardot), amit némi hörgés támogat, hogy aztán jöjjön a „klasszikus” gitárjáték, maradandó dallamokkal, és az ének is átvált normál sikolyokba, befejezésül pedig hozzácsapnak némi szintetizátort.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Bevallom Mathias Benedikt von Ockl hangja elsőre nem vonzott túlságosan, de mivel a korábban általuk művelt metalcore igényelte ezt a fejhangú kurjászást, szóval nem csodálkozom.
Azért remélem, ezen fejlesztenek még egy kicsit, hiszen biztos, hogy power énekessel a világsiker sem váratna magára. Bár azzal is kiegyezem, ha a „Gates to Nowhere” számban hallható tiszta énekhangot használják a jövőben.

Az így megalkotott muzsika olyan energiával árad a hangfalakból (kivált kellő hangerő esetén), ami tényleg beledöngöli a hallgatót a székbe, s miközben átszáguld rajta, feltölti pozitív energiával.
Kimondottan intenzív muzsika, tétlenül nem lehet üldögélni befogadás közben. További plusz pontot érdemel az album változatossága. Személyes kedvenceim: „Vulcanus” (instrumentális volta ellenére), „Soul Consumer”, „Gates to Nowhere”, „Culture of Fear”, „Stamp of Credence”. Bár lehet, hogy kihagytam pár címet…

Kiváló a CD hangzása, mindent tökéletesen hallani, némi basszusrásegítéssel a dob ott dübörög az ember mellkasában - szóval nagyon jó a keverés (Jacob Hansen érdeme). Talán még egy kissé túlzásba is vitték a tisztaságot, de a zene élvezete közben nem igazán van idő ilyesmin filózni.
A mellékelt füzet is ötletes - de nem ragozom tovább, mindenki tegye be a korongot a lejátszóba, a többi már megy magától. Amikor pedig a tagok úgy érzik, tudásuk nem elég az elképzelt szerzemény előadásához, nem restek segítséget hívni.

Mindezek után már csak egy kérdés merül fel bennem: milyen lesz a következő album?

Az együttes tagjai:
Norman Lonhard - dob
Bartosz Wojciechowksi - basszusgitár
Mathias Benedikt von Ockl - ének
Patrick Hagmann - gitár
Markus Ruf - gitár

Közreműködők:
Schmier (Destruction) - ének
Mike (Destruction) - gitár
Kim Olesen (Anubis Gate) - szintetizátor
Jacob Hansen - háttérvokál
Mark Kraemer (Llynch)

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Accompanied by Death
2. Blankness
3. Culture of Fear
4. Accelerate or Die
5. Stamp of Credence
6. Survival Scars
7. Vulcanus
8. Soul Consumer
9. Both Blood
10. Gates to Nowhere
11. Lost in Black
12. Wasteland

Diszkográfia:
Sapere Aude (EP, 1999)
23 (2001)
This Machine Runs on Fear (Split, 2002)
Vitriol (2003)
The Great Collapse (2004)
Hell Sweet Hell (2005)
Smell Sweet Smell 2001-2002 (2005 - válogatás)
Vulcanus (2007)
Isolation (2008)