Főkép

Már amikor először volt szerencsém a Szigetvilág varázslójához, akkor tudtam, hogy igazi gyöngyszemnek tekinthető fantasyt olvasok. A folytatások is hasonló érzéseket váltottak ki belőlem, a gyűjteményes kiadást meg olyan elégtételfélének éreztem, mint ahogyan a többi, nem „sláger” kategóriába tartozó mű összegyűjtött kiadását. Most megadatott, hogy a második kötet is a kezeim közé kerüljön, és ismét elmerülhessek az írónő által teremtett csodálatos világba.

Ahogyan ez eredeti címekből kitűnik, most két könyv került egy kötetbe (az első kötetben négy volt). Az Óceánföld meséi eredetileg egy novelláskötet, amely öt történetet mesél el a Szigetvilág történelméből. Ezek különböző időkben játszódnak és elég sok dolgot tisztába tesznek a világgal kapcsolatban. Többek közt kiderül, hogyan is alakult meg a Kútfői varázslóiskola; mi történt Kútfőn, miután Karvaly eltávozott Kalesszinnel, a legvénebb sárkánnyal.

Habár ezek a legfiatalabb történetek – akár csak a Más szelek szárnyán –, mégis azt lehet mondani, hogy a Szigetvilág varázslója óta eltelt hosszú évtizedek során az írónő által megteremtett sajátos hangvétel nem sokat változott. Talán csak a Tehanuban megjelenő csendes melankólia, belenyugvás és némi szomorúság érződik rajtuk pluszban.

A novellák végén leírást találunk a Szigetvilágról, amely aztán végképp helyrerak bennünket, hogy mi-micsoda, és ki-kicsoda itt. Habár korántsem olyan hosszú, mint pl. a J. R. R. Tolkien tollából származó Középfölde leírás, mégis bőségesen elegendő a megértéshez.

A Más szelek szárnyán tekinthető az ötödik „Karvaly” történetnek, bár azt előre kell bocsátanom, hogy a mindenki által szeretett hajdani főmágus – hasonlóan a Tehanuhoz – itt sem tölt be fontosabb szerepet, egyszerű mellékszereplőként bukkan fel.

Égert, aki csekély varázstudásával tárgyakat tud összeforrasztani, régóta különös álmok gyötrik. Amint elalszik, az élők és holtak birodalmát elválasztó falnál találja magát. A holtak a segítségét kérik, ki akarnak szabadulni a fal mögül. Éger hosszú utat ját be, míg végül Kútfőn társaival – Lebannen király, Tenar (Karvaly felesége), Tehanu (Kalesszin lánya) – megleli a különös álmok nyitját. Ezzel sikerül helyreállítania a világ kibillent egyensúlyát és végre békével megtérhet hosszú ideje halott kedveséhez a túlvilágra.

Mint a novellák esetében, itt is elmondható, hogy a Le Guin által évtizedekkel ezelőtt teremtett sajátos atmoszféra alig-alig változott. Mivel viszonylag mozgalmas a regény, ezért a Szigetvilág varázslójára emlékeztetheti az olvasót leginkább. Ám nagyon is érzékelhető, hogy az a lassabb, megfontoltabb, érettebb haladás, amely a későbbi Karvaly-történeteket jellemzi. Talán pont ezért lehet kijelenteni, hogy a Más szelek szárnyán méltó csúcspontja és lezárása a „Szigetvilág-sagának”.

A kötetben szereplő regények (és eredeti címeik):
Óceánföld meséi - Tales from Earthsea (2001, 2006)
Más szelek szárnyán - The Other Wind (2001, 2006)