Butch Cassidy és a Sundance kölyök (2 DVD)
Írta: Galgóczi Tamás | 2007. 03. 06.
A Vad banda bemutatója (és közönségsikere) után akarva-akaratlanul megváltoztak a westernfilmek: a társadalom támogatását korábban élvező, a törvényt érvényre juttató „üldözők” lesznek a negatív figurák, míg helyüket a különféle kaliberű banditák foglalják el, válnak rokonszenvessé, sőt mi több, erkölcsössé is.
A világ – legalábbis a filmvásznon – a feje tetejére állt.
Persze Sam Peckinpah vérfürdője megismételhetetlen, ezért aztán a követők némileg más irányokba indultak el.
George Roy Hill (1921. december 21.- 2002. december 27.) rendező például ragyogó érzékkel átemelte A nagy balhé jóképű csibészpárosát (Newman-Redford), hogy az eredeti Vad banda két tagjaként bejárják a századforduló határvidékét.
Teszi mindezt rutinos alapossággal, egyértelműen látszik, határozott elképzelése van arról, mit és hogyan akar.
Jellemző példa erre az átgondoltságra a sikeres vonatrablás után a helyszínre érkező fejvadászok/ügynökök szerepeltetése. Bár jelenlétük komoly feszültségforrás és dramaturgiai elem, végig megőrzik arctalanságukat.
Többnyire a láthatáron felbukkanó távoli tömegként lovagolnak be a képbe, de mégis halálos fenyegetést jelentenek a címszereplőkre.
De hosszasan sorolhatnám az ügyes megoldásokat, kezdve a megfelelő pillanatokban alkalmazott szűrők nyújtotta korabeli kopottságot/sárgás árnyalatot árasztó színektől a többnyire sivár táj sugallta pusztulásérzésig.
Merthogy ezúttal egy korszak végét látjuk (s nem utolsó sorban a western kimúlását is), hiszen az 1890-1900-as években már szó sincs vadnyugati romantikáról.
A földfoglaló telepesek hőskora leáldozott, lassan feltűnik a fogyasztói társadalom cselekvés helyett befogadásra kondicionált átlagpolgára.
Elvégre amikor a városi sheriff arra biztatja polgártársait, fegyverrel üldözzék a köz nyugalmát veszélyeztető banditákat, senki sem jelentkezik a feladatra, és a beálló kínos szünetben egy éppen ott tébláboló bicikliügynök kezdi el magasztalni portékáját, mint a jövő közlekedési eszközét – és sokkal nagyobb érdeklődést vált ki a helybéliekből, mint a sheriff.
Bicikli. Az új csodamasinát persze Butch is kipróbálja, de számára ez csupán alkalmi szórakozást jelent, nem pedig betagozódást az új rendbe.
Merthogy – sugallja nekünk a Shakespeare-színészből rendezővé előlépett Roy Hill – ez a két lókötő nem rossz ember, inkább amolyan korai hippifigura, akik csak azért állnak banditának, mert egyedül így élhetnek kedvük szerint, szabadon, minden kötöttség nélkül.
Ez persze nem menti fel őket bűnösségük alól, de szembeállítva környezetük kilátástalan unalmasságával (akkoriban ugye még nem volt internet), kimondottan vonzónak tűnik a banditalét.
Ezt Etta Place (Sundance barátnője) fogalmazza meg a legjobban: „Huszonhat éves vagyok, hajadon és tanítónő: ennél rosszabb már nem lehet. Ti vagytok az egyedüli izgalom az életemben.” És ő még értelmiségi a városban!
A tanítónő kapcsán azt is vegyük észre, mekkorát változott a western harminc év alatt, hisz korábban az ő „funkciója” csupán a rossz útra tévedt hős erkölcsi megregulázása volt, hogy aztán feleségként megjutalmazza és az eképpen összekapcsolt életük követendő példát mutasson a nézőnek.
Na ebben a filmből erről már szó sincs, hősnőnk simán beilleszkedik a törvényen kívüli létbe, s a valóságban (ellentétben a filmmel) csupán vakbélgyulladása miatt tér haza Bolíviából az Államokba, s marad le a végkifejletről.
Talán már ennyiből is nyilvánvaló, Hill filmje nem a naturalista erőszakról, hanem a címszereplő páros önfeledt játékáról, a vadnyugati mítosz végéről, humoros beszólásokról, s nem utolsó sorban Burt Bacharach fülbemászó dalairól szól.
A többnyire valós eseményekre épülő mozi egyaránt elnyerte a nézők és a kritikusok tetszését, amit nem csupán az akkoriban komolynak számító bevétel bizonyít, hanem az egy évvel később odaítélt 4 Oscar-díj is.
Az biztos, Robert Redford és Paul Newman összjátéka valóban feledhetetlen, bár a film, jelentőségét tekintve természetesen nem ér fel a Hatosfogattal.
A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (Mono), angol (Mono), cseh (Mono)
Kép: 2,35:1 (16:9)
Felirat nyelv: magyar, angol, arab, cseh, görög, héber, portugál, izlandi, lengyel
Extrák:
Audiokommentár - rendező, író, producer és az operatőr
Audiokommentár - forgatókönyvíró
Jobbára igaz történet - így készült a film
Kisfilm - A vad banda - Butch és Sundance igaz története (kb. 24 p.)
Kimaradt jelenet
Interjúk 1994-ből
Történelem a kamerán keresztül: Butch Cassidy és a Sundance kölyök (dokumentumfilm)
Előzetesek
Eddig az alábbi westernfilmekről írtunk: A ’73-as Winchester
A folyó mentén
Kis Nagy Ember
Délidő
Asszonylázadás
Rio Bravo
Lángoló nyergek
Az utolsó emberig
Aki megölte Liberty Valance-t
Vad banda
Buffalo Bill és az indiánok
A világ – legalábbis a filmvásznon – a feje tetejére állt.
Persze Sam Peckinpah vérfürdője megismételhetetlen, ezért aztán a követők némileg más irányokba indultak el.
George Roy Hill (1921. december 21.- 2002. december 27.) rendező például ragyogó érzékkel átemelte A nagy balhé jóképű csibészpárosát (Newman-Redford), hogy az eredeti Vad banda két tagjaként bejárják a századforduló határvidékét.
Teszi mindezt rutinos alapossággal, egyértelműen látszik, határozott elképzelése van arról, mit és hogyan akar.
Jellemző példa erre az átgondoltságra a sikeres vonatrablás után a helyszínre érkező fejvadászok/ügynökök szerepeltetése. Bár jelenlétük komoly feszültségforrás és dramaturgiai elem, végig megőrzik arctalanságukat.
Többnyire a láthatáron felbukkanó távoli tömegként lovagolnak be a képbe, de mégis halálos fenyegetést jelentenek a címszereplőkre.
De hosszasan sorolhatnám az ügyes megoldásokat, kezdve a megfelelő pillanatokban alkalmazott szűrők nyújtotta korabeli kopottságot/sárgás árnyalatot árasztó színektől a többnyire sivár táj sugallta pusztulásérzésig.
Merthogy ezúttal egy korszak végét látjuk (s nem utolsó sorban a western kimúlását is), hiszen az 1890-1900-as években már szó sincs vadnyugati romantikáról.
A földfoglaló telepesek hőskora leáldozott, lassan feltűnik a fogyasztói társadalom cselekvés helyett befogadásra kondicionált átlagpolgára.
Elvégre amikor a városi sheriff arra biztatja polgártársait, fegyverrel üldözzék a köz nyugalmát veszélyeztető banditákat, senki sem jelentkezik a feladatra, és a beálló kínos szünetben egy éppen ott tébláboló bicikliügynök kezdi el magasztalni portékáját, mint a jövő közlekedési eszközét – és sokkal nagyobb érdeklődést vált ki a helybéliekből, mint a sheriff.
Bicikli. Az új csodamasinát persze Butch is kipróbálja, de számára ez csupán alkalmi szórakozást jelent, nem pedig betagozódást az új rendbe.
Merthogy – sugallja nekünk a Shakespeare-színészből rendezővé előlépett Roy Hill – ez a két lókötő nem rossz ember, inkább amolyan korai hippifigura, akik csak azért állnak banditának, mert egyedül így élhetnek kedvük szerint, szabadon, minden kötöttség nélkül.
Ez persze nem menti fel őket bűnösségük alól, de szembeállítva környezetük kilátástalan unalmasságával (akkoriban ugye még nem volt internet), kimondottan vonzónak tűnik a banditalét.
Ezt Etta Place (Sundance barátnője) fogalmazza meg a legjobban: „Huszonhat éves vagyok, hajadon és tanítónő: ennél rosszabb már nem lehet. Ti vagytok az egyedüli izgalom az életemben.” És ő még értelmiségi a városban!
A tanítónő kapcsán azt is vegyük észre, mekkorát változott a western harminc év alatt, hisz korábban az ő „funkciója” csupán a rossz útra tévedt hős erkölcsi megregulázása volt, hogy aztán feleségként megjutalmazza és az eképpen összekapcsolt életük követendő példát mutasson a nézőnek.
Na ebben a filmből erről már szó sincs, hősnőnk simán beilleszkedik a törvényen kívüli létbe, s a valóságban (ellentétben a filmmel) csupán vakbélgyulladása miatt tér haza Bolíviából az Államokba, s marad le a végkifejletről.
Talán már ennyiből is nyilvánvaló, Hill filmje nem a naturalista erőszakról, hanem a címszereplő páros önfeledt játékáról, a vadnyugati mítosz végéről, humoros beszólásokról, s nem utolsó sorban Burt Bacharach fülbemászó dalairól szól.
A többnyire valós eseményekre épülő mozi egyaránt elnyerte a nézők és a kritikusok tetszését, amit nem csupán az akkoriban komolynak számító bevétel bizonyít, hanem az egy évvel később odaítélt 4 Oscar-díj is.
Az biztos, Robert Redford és Paul Newman összjátéka valóban feledhetetlen, bár a film, jelentőségét tekintve természetesen nem ér fel a Hatosfogattal.
A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (Mono), angol (Mono), cseh (Mono)
Kép: 2,35:1 (16:9)
Felirat nyelv: magyar, angol, arab, cseh, görög, héber, portugál, izlandi, lengyel
Extrák:
Audiokommentár - rendező, író, producer és az operatőr
Audiokommentár - forgatókönyvíró
Jobbára igaz történet - így készült a film
Kisfilm - A vad banda - Butch és Sundance igaz története (kb. 24 p.)
Kimaradt jelenet
Interjúk 1994-ből
Történelem a kamerán keresztül: Butch Cassidy és a Sundance kölyök (dokumentumfilm)
Előzetesek
Eddig az alábbi westernfilmekről írtunk: A ’73-as Winchester
A folyó mentén
Kis Nagy Ember
Délidő
Asszonylázadás
Rio Bravo
Lángoló nyergek
Az utolsó emberig
Aki megölte Liberty Valance-t
Vad banda
Buffalo Bill és az indiánok