FőképA kellemes csalódás boldogít. És megboldogít. Az odáig rendben van, hogy örülünk, ha valamiről kiderül, sokkal többet rejt, mint amit elképzeltünk róla.
De ezek a csalódások – és ez így helyes – mindig lángot gyújtanak az ego képlékeny, viaszszerű csúcsán.
Bármiben tudunk csalódni, legyen akár pozitív, akár negatív az irány, de mindig kell hozzá egy egészséges begyepesedés. E nélkül nem megy. Hogy is lehetne előítéletek nélkül csalódni bármiben?
 

Jon Oliva a hibátlan és kiváló Savatage agya és mozgatója. És itt következik a szubjektív ellentmondás.
Mikor a Savatage hazánkban járt, olyan koncertet produkáltak, hogy még azoknak is bizsergett volna a gerince, akik nem szeretik a zenéjüket. Kifogástalan előadás, remek, már-már stúdióba illő hangzás, és valami elképesztő precizitás.
Az egyetlen idegesítő elem – lehet ezért utálni, de ez csak egy privát vélemény – maga a mester, Jon Oliva volt.

Az gusztus dolga – bár erre Oliva is rájöhetett -, hogy a hangja meg sem közelítheti az énekes Zak Stevens torokkapacitását. Na egy nótát azért csak elnyomott a koncerten, nehogy má’ megfeledkezzünk róla, hol is vagyunk.
És végig pózolta az egész bulit. Mindegy, az ő dolga. Viszont ez után az élmény után akár meg is jósoltam volna, hogy lesz itt még szólólemez, majdnem biztosan a mester nevével fémjelezve.
Lett is. Belőlem viszont legfeljebb hétvégi jós válhatna, mivel minden ellenérzésem ellenére a lemez bitang jó!

Azt eddig is tudtuk, hogy Jon Oliva zseniális zeneszerző. Ezt a Savatage-ban egy életre megcáfolhatatlanul bizonyította. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a Jon Oliva’s Pain stílusában erősen megegyezik a Savatage zenéjével.
Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy az összes boltba került lemezt eladják, ám emellett azért kerül itt némi újdonság is. Az ínyenceknek, vagy mi.

A Maniacal Renderings összetett album, akár egy jól felépített opera. Oliva hozta magával a Savatage minden hangulatát és sokszínűségét.
Megvannak a kötelezően szaggató gitártémák, az időnként progresszív elemek, de ezen felül még musical-t idéző dallamok és énektémák is gazdagítják a lemezt. A zongora is nagyobb hangsúlyt kapott, mint korábban, a bandából ketten is verik a billentyűket. Az összhatás pedig bivaly erős.

Az együttes tagjai:
Jon Oliva – ének, billentyűk
John Zahner – billentyűk
Shane French – gitár
Matt LaPorte – gitár
Kevin Rothney – basszus
Christopher Kinder – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Through The Eyes Of The King
2. Maniacal Renderings
3. The Evil Beside You
4. Time To Die
5. The Answer
6. Push It To The Limit
7. Playing God
8. Timeless Flight
9. Holes
10. End Times
11. Pray For You Now

Diszkográfia:
Tage Mahal (2004)