Főkép

Mint ahogy Phillip Messier A kalózvadász című műve esetében, itt is nagy várakozással fogtam neki az olvasásnak, hiszen a könyvet egy magyar hölgy írta. Nekem mindig meglepetés és öröm az ilyesmi, habár már nem egy külföldi hölgy tollából származó tudományos-fantasztikus történethez volt szerencsém. Raana Raas (Görgey Etelka) alkotása mégis vegyes érzelmeket keltett bennem. Mert szerintem jó is, meg nem is. Az tény, hogy letenni nehezemre esett, de néha fájdalmas fintorba rándult az arcom, vagy néztem bután, hogy „most mi van?”.

Az alig tizenéves Judy – aki vagy az anyjánál, vagy intézetben lakott – életében viharos fordulatok érik egymást. Anyja végkép lemond róla, ezzel világossá válik előtte, hogy valószínűleg soha nem fog rendes családi körülmények között felnőni. Nem sokkal később anyja meg is hal, majd hirtelen jelentkezik érte az apja – Giin Raas –, hogy hazavigye.

Yaan, a lassan 18-at betöltő niesi fiatalember, a Raas család örököse egyre inkább úgy érzi, hogy a nagycsalád, amelyben több generáció él egymás mellett, megfojtja. Hiába a gazdag és befolyásos a család, valahogy ki kell törnie belőle, mert mindig és mindenhol megmondták neki, hogy mit tehet, mit fog tenni, mi lesz majd belőle. Így a nagykorúvá válása alkalmából rendezett ünnepségen fogja a cókmókját és elhagyja a családot.

Giin egy niesi bolygó vezetője. Mindenért ő felel, a legkisebbtől a legnagyobb dolgokig. Élete mozgalmas, de mindig is erre vágyott, erre készült. Azonban elköveti azt a hibát, hogy belefolyik a nagypolitikába. Ellenfelei mocskos eszközöket felhasználva (állítólag egy fiatalkori félrelépéséből született egy gyereke és ez megengedhetetlen az ő pozíciójában) távozásra kényszerítik. Nem marad más lehetősége, mint magához vennie Judy-t és hazatérni a Raas-családhoz.

Habár leginkább családregénynek tűnik, mégsem csak az Raana Raas könyve. Egyrészt nagyon fontosak a regény hátterében meghúzódó politikai csatározások, a Csillagunió és a Kaven eltérő társadalmi berendezkedéséből fakadó konfliktusok, valamint ezek kihatása a Raas-családra. Másrészt maga a tény, hogy a jövőben játszódik a történet, és számos technikai kütyü bukkan fel benne, tudatosítja bennünk, hogy valahol mégiscsak sci-fi is ez a könyv. A fentieknek köszönhetően valami egészen egyedi dolog alakul ki így a dolgokból.

Pár döccenő mellett azonban sajnos nem lehet szó nélkül elmenni. Számomra a legfurcsább az, hogy amikor Judy szeretné tisztázni apjával leendő férjének kérdését, a beszélgetés egy sokkal kisebb horderejű valami miatt megszakad és csak napok múlva tér vissza rá a két szereplő. Holott Judy-nak eleddig élet-halál kérdése volt a dolog, az alatt a pár nap alatt bármikor beszélhetett volna apjával négyszemközt, mégse tette.

Ha már Judy-nál tartunk: az elég érthetetlen számomra, hogy míg intézetben van, a szerző mélyrehatóan beavat bennünket a kislány érzelemvilágába. Miután Giin hazaviszi, Judy viselkedése gyökeresen megváltozik, de az író elzárja előlünk a változás megértésének minden forrását. Hogy mi játszódik le a lányban, az titok marad az olvasó számára.

A másik problémám a sci-fi résszel van. Nekem nem elég sci-fi a regény. A könyvben lassan a 4000. évhez közeledik az emberiség, és nagyjából olyan technikai színvonal bukkan fel a könyvben, amit optimális esetben 200-500 év alatt elérhetnénk. Ahhoz, hogy két ennyire eltérő társadalmi rendszer alakuljon ki, szükség van ilyen hosszú elszigetelődésre, azonban a technikai fejlődés nagyon kevés a társadalomhoz viszonyítva.

Ami viszont mindenféleképpen pozitívum, hogy számos meglepetést tartogat a könyv. A legváratlanabb pillanatokban derülnek ki, vagy történnek sorsfordító dolgok a történet során. És persze a háttérben érlelődik a két társadalmi berendezkedés közti fegyveres konfliktus: a háború.