Frank Borsch: A csillagbárka
Írta: Szecsányi László | 2007. 02. 15.
Frank Borsch regényével a hidegháború érájának egyik legsikeresebb űroperája kerül az olvasók kezébe. A korai 60-as évek feszültsége után a 70-es évek New Age „érzése”, majd a 80-as évek békemozgalmai mind-mind megjelennek az évtizedeket felölelő sorozat műveinek hangulatában.
A főszereplő Perry Rhodan, aki a történet szerinti 1971-ben holdraszálló csapatával űrhajóroncsot talál az addig felfedezetlen Holdon.
A felfedezés jelentősségétől megrendülve, minden erejét és befolyását latba vetve egységes nemzetté próbálja kovácsolni a Föld széthúzó országait, hogy az emberiség is helyt kapjon a kozmoszban.
És a történet folytatódik – évezredeken át…
Lemuria. A titokzatos, rég megsemmisült ősbolygó, a föld, ahonnan az emberek szétrajzottak és betelepítették az egész galaxist. A technológia és a béke évei.
Most, ötvenezer év eltelte után az egymással szembenálló fajok és civilizációk között pattanásig feszült a helyzet. A Terrai Birodalom és legnagyobb riválisuk, az akonok csak hajszálnyira állnak egy új háború kitörésétől, amely ismét lángba borítaná a galaxist.
Perry Rhodan, a kezdet után halhatatlanná vált Ősök egyike és legismertebbike, aki még az azóta réges-rég megsemmisült Földön született, a Palenque nevű proszpektorhajóra kerül a terrán-akon határ mentén, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítsen az akonokkal.
Venron egy csillagbárkán él, és egyetlen vágya, hogy elérje a csillagokat. Metach társai a létezésüket is tagadják, és kiközösítik. A hatalmas világ, amelyben élnek, rendíthetetlenül szembeszáll minden változással. Venron megszökik, de célba már csak a holtteste jut.
És ekkor a Palenque egy furcsa, fény alatti sebességgel haladó objektumot fedez fel. Egy hatalmas objektumot. Amely az első elemzések után lemuriainak bizonyul. A több mint ötvenezer éves lelet felfedezésétől fellelkesülve a terránok magukénak nyilvánítják az óriási hajót, amikor egy akon cirkáló bukkan fel, és szintén magáénak követeli a felfedezés jogát.
Az akonok és a terránok ismét egymással szemben állnak, és ismét csak a harc lehet az egyetlen, amely eldönti a vitát. Vagy van másik lehetőség is?
Perry Rhodan közös kutatóexpedíciót javasol. Az egymást gyanakodva figyelő földiek és akonok kis csoportja elindul a világnagy hajó felé. Ahol azonban már várják őket, mint hívatlan látogatókat…
A fordítás nem rossz, bár világosan látszik rajta a sebesség, és az utólagos ellenőrző munkálatok hiánya: időnként gyakorlatilag szó szerint németül olvashatunk, csak magyar szavakkal. A szerző munkája elfogadható, bár időnként a cselekmény zökken egy kicsit, és túl nagy hangsúlyt helyez a közvetlenségre.
Mindamellett mindenki számára élvezetes olvasmány, azok számára mindenképpen, akik szeretik a korábbi idők nagy lélegzetvételű, de kevés „lézerpárbajjal” járó regényeit.
Perry Rhodan kalandjai német nyelvterületen 1961-ben kezdődtek. Az eltelt évtizedek alatt – gyors fejszámolás után – nagyjából heti egy történet jelent meg, vagyis mostanra 3000-nél is több regényben szerepelt. Kicsit olyan ez, mint a mozgógép világában a Star Trek sorozat. – a főszerkesztő megjegyzése.
A Lemuria-sorozat kötetei:
Frank Borsch: A csillagbárka
Hans Kneifel: Az idők álmodója
Andreas Brandhorst: Generációk exodusa
Leo Lukas: Az első halhatatlan ember
Thomas Ziegler: Lemuria utolsó napjai
Hubert Haensel: A leghosszabb éjszaka
A főszereplő Perry Rhodan, aki a történet szerinti 1971-ben holdraszálló csapatával űrhajóroncsot talál az addig felfedezetlen Holdon.
A felfedezés jelentősségétől megrendülve, minden erejét és befolyását latba vetve egységes nemzetté próbálja kovácsolni a Föld széthúzó országait, hogy az emberiség is helyt kapjon a kozmoszban.
És a történet folytatódik – évezredeken át…
Lemuria. A titokzatos, rég megsemmisült ősbolygó, a föld, ahonnan az emberek szétrajzottak és betelepítették az egész galaxist. A technológia és a béke évei.
Most, ötvenezer év eltelte után az egymással szembenálló fajok és civilizációk között pattanásig feszült a helyzet. A Terrai Birodalom és legnagyobb riválisuk, az akonok csak hajszálnyira állnak egy új háború kitörésétől, amely ismét lángba borítaná a galaxist.
Perry Rhodan, a kezdet után halhatatlanná vált Ősök egyike és legismertebbike, aki még az azóta réges-rég megsemmisült Földön született, a Palenque nevű proszpektorhajóra kerül a terrán-akon határ mentén, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítsen az akonokkal.
Venron egy csillagbárkán él, és egyetlen vágya, hogy elérje a csillagokat. Metach társai a létezésüket is tagadják, és kiközösítik. A hatalmas világ, amelyben élnek, rendíthetetlenül szembeszáll minden változással. Venron megszökik, de célba már csak a holtteste jut.
És ekkor a Palenque egy furcsa, fény alatti sebességgel haladó objektumot fedez fel. Egy hatalmas objektumot. Amely az első elemzések után lemuriainak bizonyul. A több mint ötvenezer éves lelet felfedezésétől fellelkesülve a terránok magukénak nyilvánítják az óriási hajót, amikor egy akon cirkáló bukkan fel, és szintén magáénak követeli a felfedezés jogát.
Az akonok és a terránok ismét egymással szemben állnak, és ismét csak a harc lehet az egyetlen, amely eldönti a vitát. Vagy van másik lehetőség is?
Perry Rhodan közös kutatóexpedíciót javasol. Az egymást gyanakodva figyelő földiek és akonok kis csoportja elindul a világnagy hajó felé. Ahol azonban már várják őket, mint hívatlan látogatókat…
A fordítás nem rossz, bár világosan látszik rajta a sebesség, és az utólagos ellenőrző munkálatok hiánya: időnként gyakorlatilag szó szerint németül olvashatunk, csak magyar szavakkal. A szerző munkája elfogadható, bár időnként a cselekmény zökken egy kicsit, és túl nagy hangsúlyt helyez a közvetlenségre.
Mindamellett mindenki számára élvezetes olvasmány, azok számára mindenképpen, akik szeretik a korábbi idők nagy lélegzetvételű, de kevés „lézerpárbajjal” járó regényeit.
Perry Rhodan kalandjai német nyelvterületen 1961-ben kezdődtek. Az eltelt évtizedek alatt – gyors fejszámolás után – nagyjából heti egy történet jelent meg, vagyis mostanra 3000-nél is több regényben szerepelt. Kicsit olyan ez, mint a mozgógép világában a Star Trek sorozat. – a főszerkesztő megjegyzése.
A Lemuria-sorozat kötetei:
Frank Borsch: A csillagbárka
Hans Kneifel: Az idők álmodója
Andreas Brandhorst: Generációk exodusa
Leo Lukas: Az első halhatatlan ember
Thomas Ziegler: Lemuria utolsó napjai
Hubert Haensel: A leghosszabb éjszaka