Norma Jean: Redeemer (CD)
Írta: Jónás Zsolt | 2007. 02. 14.
A főemlősök csúcsának tartott faj általában véve szereti a bizonyosságot és kerüli a bizonytalant. Ha kicsúszik a talpa alól a talaj, azt a legtöbb esetben kétségbeesés, düh vagy a komfortérzet teljes elvesztése kíséri.
Adódhat időnként olyan helyzet, amikor kifejezetten jó, hogy nem tudjuk, merre van a fejünk és merre a lábunk. A hullámvasút, például.
És néha a művészet, adott esetben a zene képes elérni olyan hatást, hogy a fizika elveszti minden jogát arra nézve, hogy beleszóljon az életünkbe.
De a káosz veszélyes terep, még a tapasztalt művészek is gyakran eltévednek, nem ritkán bele is süllyednek, hogy aztán ott rohadjanak a szellemi régészek munkaadójaként.
Az amerikai Norma Jean belépett a mocsárba és ugyan nem süllyedt el, azért az biztos, hogy derékig áll benne.
Annyi könnyen megállapítható, hogy hardcore muzsikával kerül össze a hallgató, ha elárasztja zenéjükkel az elméjét, de itt meg is akad a tudomány. Minden további vagy közelebbi behatárolás értelmét veszti a káoszban.
A zenekar harmadik lemeze bír mindennel, amivel egy hardcore albumnak bírnia kell. Ezenfelül a hallgatóban olyan megfoghatatlan mocskosság érzést képes ébreszteni, hogy a kényszeresen tisztálkodó rock-rajongó – remélem ilyen még a mesékben sem létezik – azonnal súrolni kezdi magát.
Amúgy a Redeemer teljesen rendben van, ha valaki szereti a hardcore-t. Nem lehet hova tenni, de ez sosem baj, ha zenéről van szó.
Ezenfelül nehezen emészthető, ami ugyancsak nem okozhat gondot egy erős gyomrú hallgatónak. A gombapörkölt is nehezen emészthető, mégis finom.
A Norma Jean új lemezét nem elég egyszer meghallgatni ahhoz, hogy igazán átüssön a dobhártyán. Ráadásul rétegzene, ezért biztosan nem éri meg mindenkinek a fáradságot a többszöri meghallgatás.
A műfaj kedvelői viszont ne sajnálják a ráfordított energiát, mert minél többször hallgatják, annál több réteget dob fel az elme mocsarából. Olyan lesz, mint egy gyorstalpaló nyelvtanfolyam, mivel a lemezre rövid, de intenzív számok kerültek. Kellemes mocskosodást.
Az együttes tagjai:
Cory Brandan – ének
Scottie Henry – gitár
Chris Day – gitár
Jake Schultz – basszus
Daniel Davidson – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. A Grand Scene For A Color Film
2. Blueprints For Future Homes
3. A Small Spark Vs. A Great Forest
4. A Temperamental Widower
5. The End Of All Things Will Be Televised
6. Songs Sound Much Sadder
7. The Longest Lasting Statement
8. Amnesty Please
9. Like Swimming Circles
10. Cemetery Like A Sage
11. No Passanger: No Parasite
Diszkográfia:
Bless The Martyr And Kiss The Child (2002)
O God The Aftermath (2005)
Redeemer (2006)
Adódhat időnként olyan helyzet, amikor kifejezetten jó, hogy nem tudjuk, merre van a fejünk és merre a lábunk. A hullámvasút, például.
És néha a művészet, adott esetben a zene képes elérni olyan hatást, hogy a fizika elveszti minden jogát arra nézve, hogy beleszóljon az életünkbe.
De a káosz veszélyes terep, még a tapasztalt művészek is gyakran eltévednek, nem ritkán bele is süllyednek, hogy aztán ott rohadjanak a szellemi régészek munkaadójaként.
Az amerikai Norma Jean belépett a mocsárba és ugyan nem süllyedt el, azért az biztos, hogy derékig áll benne.
Annyi könnyen megállapítható, hogy hardcore muzsikával kerül össze a hallgató, ha elárasztja zenéjükkel az elméjét, de itt meg is akad a tudomány. Minden további vagy közelebbi behatárolás értelmét veszti a káoszban.
A zenekar harmadik lemeze bír mindennel, amivel egy hardcore albumnak bírnia kell. Ezenfelül a hallgatóban olyan megfoghatatlan mocskosság érzést képes ébreszteni, hogy a kényszeresen tisztálkodó rock-rajongó – remélem ilyen még a mesékben sem létezik – azonnal súrolni kezdi magát.
Amúgy a Redeemer teljesen rendben van, ha valaki szereti a hardcore-t. Nem lehet hova tenni, de ez sosem baj, ha zenéről van szó.
Ezenfelül nehezen emészthető, ami ugyancsak nem okozhat gondot egy erős gyomrú hallgatónak. A gombapörkölt is nehezen emészthető, mégis finom.
A Norma Jean új lemezét nem elég egyszer meghallgatni ahhoz, hogy igazán átüssön a dobhártyán. Ráadásul rétegzene, ezért biztosan nem éri meg mindenkinek a fáradságot a többszöri meghallgatás.
A műfaj kedvelői viszont ne sajnálják a ráfordított energiát, mert minél többször hallgatják, annál több réteget dob fel az elme mocsarából. Olyan lesz, mint egy gyorstalpaló nyelvtanfolyam, mivel a lemezre rövid, de intenzív számok kerültek. Kellemes mocskosodást.
Az együttes tagjai:
Cory Brandan – ének
Scottie Henry – gitár
Chris Day – gitár
Jake Schultz – basszus
Daniel Davidson – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. A Grand Scene For A Color Film
2. Blueprints For Future Homes
3. A Small Spark Vs. A Great Forest
4. A Temperamental Widower
5. The End Of All Things Will Be Televised
6. Songs Sound Much Sadder
7. The Longest Lasting Statement
8. Amnesty Please
9. Like Swimming Circles
10. Cemetery Like A Sage
11. No Passanger: No Parasite
Diszkográfia:
Bless The Martyr And Kiss The Child (2002)
O God The Aftermath (2005)
Redeemer (2006)