Főkép

Megmondom őszintén a csapat korai lemezei nem hatottak meg különösebben. Mondjuk a Bonded by Blood és a Fabulous Disaster tetszetős darabok voltak, de a Slayer vagy a Metallica albumai számomra annak idején sokkal izgalmasabbak voltak, és akkor még nem beszéltem az európai hordákról.

Aztán mindig közbejött valami az Exodusnak, és sosem váltak világhírűvé – ami azért is mókás, mivel ez náluk sokkal tehetségtelenebbeknek is sikerült. Ráadásul úgy tűnik a balszerencsés korszaknak még mindig nincs vége, elég csak megnézni az éppen aktuális tagnévsort.

Mondjuk ez különösebben nem számít, ha pusztán a zenére összpontosítunk, és nem kívánjuk a teljes életművet bebiflázni. Mert akkor a Tempo Of The Damned ideális választás. Ez nem utolsó sorban Andy Sneap érdeme, aki dögösre keverte a hangzást, minden arányosan szól, gitárok, dob, ének – tudom ez ma már alap, de akkor is öröm ilyen megszólalással bíró albumot hallgatni.

Megyek tovább: a zene egyenértékű a megszólalással! Ott van mindjárt a nyitó nóta, a „Star Bangled Banner”. Ez egyszerre tartalmazza az Exodus és a thrash lényegét.

Álljunk csak meg egy szóra: mi is az a thrash metal? Vegyük alapul a New Wave of British Heavy Metal (NWOBHM) zenéjét, adjunk hozzá egy kis hardcore punkot (főként a dobolás tempóját), legyen agresszívabb, mint az átlagos speed metal – és már készen is van az új, korábbi elemeket vegyítő alkategória, a thrash (annak idején legalább akkora őrületet okozott, mint később a grunge vagy a nu).

Illendő hozzá a technikás játéktudás (klasszikus és jazz elemek átvétele nem tiltott), és igény szerint a progresszivitás sem szentségtörés. Meghatározó benne a gitárok gyors játéka, a riffek és szólók halmozása, valamint a kétlábdob használata. Akiket illik ismerni az idetartozó zenekarok közül: Metallica, Megadeth, Slayer, Testament, Dark Angel, Voivod (most a korai lemezekre gondolok), Kreator – és persze az Exodus.

Miután ezt tisztáztuk, térjünk vissza a 2004-es Exodus album nyitószámára. Klasszikus és tipikus thrash felvétel. Gyors szám, jellegzetes szólók, amit remekül kiegészít a fifikás gitározás. Souza hangja sosem fog poplistákra felkerülni, de második-harmadik hallgatásra megszokja az ember. Ráadásul a „Star Bangled Banner” legalább annyira zseniálisan egyszerű riffel bír, mint amilyet a Metallica „Enter Sandman” szerzeményében hallhattunk. Az Exodus védjegyének számító Gary Holt–Rick Hunolt páros gitározása (a H-team, ahogy becézik őket), s nem utolsó sorban szólóik már itt teljes szépségükben megcsodálhatóak.

És nem sokkal gyengébb az album többi tétele sem.

Annyit érdemes még tudni, hogy a lemezt főként Gary Holt jegyzi, mivel elsőként neki sikerült kiszabadulnia (drog)függőségéből, és fölös energiáit dalszerzésben élte ki. Részben ennek betudhatóan van pár szövege, ami annak idején komoly botrányt okozott Amerikában. Konkrétan a nyitószám kormányellenes mondanivalójára gondolok (bár időközben egyértelműen kiderült, Holtnak volt igaza – Irak azóta is megoldatlan problémája a Bush kormányzatnak). A következő tétel (War Is My Shepherd) a kereszténységről mond nem túl hízelgő véleményt – de nem folytatom a sort, a zene szöveg nélkül is király, akit meg érdekel az „üzenet”, az tanuljon meg angolul.

Azért a műfajt kevésbé szeretők inkább valami egyszerűbb darabbal kezdjenek, mivel a majd órás hosszúságú lemez kellő figyelem hiányában hajlamos az összemosódásra, amit a nagyjából egyenletes tempó is elősegíthet.
Ez alól csak az AC/DC feldolgozás jelent kivételt. Rajongók számára azonban egyértelműen kötelező darab, ilyen gitárjátékot és kompromisszummentes muzsikát manapság már ritkán hallhatunk.

Teljesen helyénvalónak érzem a2t szavait velük kapcsolatban (a 2005-ös soralbumról beszél egyébként):
„Azért senki ne gondolja, hogy nem fejlődtek, mert az új lemezen azért érződik az idő szava, csak nem akarják kitágítani a műfaj határait, nekik ez így okés, jól érzik magukat benne. De minek is, ha egyszer zúznak anélkül is?
Ráadásul így hiteles is maradt a zenéjük. A közönség soraiban - az együttes korából következik - szép számmal láthatunk harminc fölötti tressereket, de az ő öccseik korosztályából is akad látogató szép számmal...”

A Deluxe kiadás beszerzése mellett két érv szól: egyrészt olcsóbb, mint a szimpla sorlemez, másrészt a második CD két videoklipet is tartalmaz. Ami viszont egyértelműen ellene szól, az a bónuszként adott koncert botrányos minősége – gyakorlatilag élvezhetetlen masszaként érkeznek a hangszerek, amit a nem túl tiszta ének önmagában nem képes feledtetni.

Az együttes tagjai:
Gary Holt – gitár
Steve „Zetro” Souza – ének
Rick Hunolt – gitár
Tom Hunting – dob
Jack Gibson – basszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Star Bangled Banner
2. War Is My Shepherd
3. Blacklist
4. Shroud Of Urine
5. Forward March
6. Culling The Herd
7. Sealed With Fist
8. Throwing Down
9. Impaler
10. Tempo Of The Damned
11. Dirty Deeds Done Dirt Cheap

Bónusz CD:
1. Intro/Scar Spangled Banner
2. Blacklist
3. Shroud Of Urine
4. Forward March
5. Culling The Herd
6. Sealed With A Fist
7. Throwing Down
8. War Is My Shepherd
9. Tempo Of The Damned

+ War Is My Shepherd (videoklip) és Throwing Down (videoklip)

Diszkográfia:
Demo (1982)
Bonded by Blood (1985)
Pleasures of the Flesh (1987)
Fabulous Disaster (1989)
Impact is Imminent (1990)
Good Friendly Violent Fun (1991) koncert
Lessons in Violence (1992) válogatás
Force of Habit (1992)
Another Lesson in Violence (1997) koncert
Tempo of the Damned (2004)
Shovel Headed Kill Machine (2005)
Tempo Of The Damned - Deluxe Edition (2005)
The Atrocity Exhibition... Exhibit A (2007)
The Atrocity Exhibition... Exhibit B (2008)