Varázslatos tőrök és kardok
Írta: Galgóczi Tamás | 2007. 01. 31.
Folytatódik az évekkel ezelőtt elkezdődött múzeumi látogatássorozat, de ezúttal homok került a gépezetbe, így a megszokott tárlatvezető helyett más fogadja az érdeklődőket, saját elképzeléssel és mondanivalóval.
Ennek köszönhetően az ékszerbolti nézelődés, amelynek nem hivatalos alcíme a mesésen díszített kézifegyverek megtekintése volt, átalakult valami egészen mássá.
Ezúttal ugyanis nem különféle orosz gyűjtemények féltve őrzött darabjait csodálhatjuk meg, rövid háttérinfóval kiegészítve, hanem váratlan súlyú és mélységű fejtágításban van részünk, ami az utóbbi húsz-harmincezer év fegyverzetével, no meg a hadviselés fejlődésével foglalkozik.
Az idősebbeknek erről talán David Harding kézikönyve, a Fegyvertípusok enciklopédiája jut az eszébe, de gyorsan felejtsük is el, mivel teljesen eltérő az alapkoncepció, és ebből következően a kivitelezés sem hasonlít egymásra.
A korábban megszokott módon ezúttal is számtalan képpel (korabeli festmények, rajzok, valamint számtalan fegyverfotó) kiegészítve, két fő témában ismerkedünk a fegyverekkel.
Az első a hangzatos „A hadviselés korai fegyvertára” címet viseli, és gyakorlatilag a kőből pattintott pengéktől elvezet a surikenekig, vagy az időben közelebbi westertörténetekből oly ismerős tomahawkig. Bot, buzogány, nyilak és kopják – ráadásul nem csupán Európára koncentrál, hanem az egész világot tárgyalja ez a rész.
A második nagy logikai egység foglalkozik tulajdonképpen a kardokkal és a tőrökkel. Egy pillanatig se képzeljük azt, hogy a szerzők beérik a puszta meghatározásokkal.
Nem. Egyrészt sokkal szerteágazóbb pengefajtákat talált fel az ember, másrészt az adott típus kapcsán egy-egy híresebb darabról vagy tulajdonosról is szó esik (például Napóleon és Lord Nelson). Jatagán, saska, rapiére, szablya, pallos, katana, akinak, tacsi, spádé – de nem sorolom tovább, talán ez a pár típus is jelzi mennyire alapos az album.
Akinek mindez nem lenne elegendő, az ráadásnak megismerkedhet egynémely, a fegyverekhez kapcsolódó elképzeléssel (szakrális, mágikus, stb.). S nem utolsó sorban napjaink fegyverkészítő műhelyeiből kikerülő, egyedi tervezésű, ékszernek/dísznek számító alkotásokkal is.
Mindent összevetve a sorozat eddig megjelent kötetei közül megítélésem szerint ez bír a legalaposabb háttér-információval, sőt mi több, merem állítani, a fegyverek iránt érdeklődők nem csak egy alkalommal, hanem rendszeresen használják majd.
Ennek köszönhetően az ékszerbolti nézelődés, amelynek nem hivatalos alcíme a mesésen díszített kézifegyverek megtekintése volt, átalakult valami egészen mássá.
Ezúttal ugyanis nem különféle orosz gyűjtemények féltve őrzött darabjait csodálhatjuk meg, rövid háttérinfóval kiegészítve, hanem váratlan súlyú és mélységű fejtágításban van részünk, ami az utóbbi húsz-harmincezer év fegyverzetével, no meg a hadviselés fejlődésével foglalkozik.
Az idősebbeknek erről talán David Harding kézikönyve, a Fegyvertípusok enciklopédiája jut az eszébe, de gyorsan felejtsük is el, mivel teljesen eltérő az alapkoncepció, és ebből következően a kivitelezés sem hasonlít egymásra.
A korábban megszokott módon ezúttal is számtalan képpel (korabeli festmények, rajzok, valamint számtalan fegyverfotó) kiegészítve, két fő témában ismerkedünk a fegyverekkel.
Az első a hangzatos „A hadviselés korai fegyvertára” címet viseli, és gyakorlatilag a kőből pattintott pengéktől elvezet a surikenekig, vagy az időben közelebbi westertörténetekből oly ismerős tomahawkig. Bot, buzogány, nyilak és kopják – ráadásul nem csupán Európára koncentrál, hanem az egész világot tárgyalja ez a rész.
A második nagy logikai egység foglalkozik tulajdonképpen a kardokkal és a tőrökkel. Egy pillanatig se képzeljük azt, hogy a szerzők beérik a puszta meghatározásokkal.
Nem. Egyrészt sokkal szerteágazóbb pengefajtákat talált fel az ember, másrészt az adott típus kapcsán egy-egy híresebb darabról vagy tulajdonosról is szó esik (például Napóleon és Lord Nelson). Jatagán, saska, rapiére, szablya, pallos, katana, akinak, tacsi, spádé – de nem sorolom tovább, talán ez a pár típus is jelzi mennyire alapos az album.
Akinek mindez nem lenne elegendő, az ráadásnak megismerkedhet egynémely, a fegyverekhez kapcsolódó elképzeléssel (szakrális, mágikus, stb.). S nem utolsó sorban napjaink fegyverkészítő műhelyeiből kikerülő, egyedi tervezésű, ékszernek/dísznek számító alkotásokkal is.
Mindent összevetve a sorozat eddig megjelent kötetei közül megítélésem szerint ez bír a legalaposabb háttér-információval, sőt mi több, merem állítani, a fegyverek iránt érdeklődők nem csak egy alkalommal, hanem rendszeresen használják majd.